Babaváró - Tudásbázis

1.1.3 A babaváró életút általunk kidolgozott, lehetséges 3 fő szakasza

Explore

1.1.3.1.9 Anyai alapbetegségek.

vii. Magasvérnyomás- és cukorbetegség

Magasvérnyomás-betegség (hipertonia)

Definíció

Hipertónia betegség definíció szerint akkor áll fenn, ha a vérnyomás nyugalomban mért, 3 különböző (legalább egyhetes időközzel rögzített) értékének átlaga nagyobb, mint 139 Hgmm szisztolés, vagy nagyobb, mint 89 Hgmm diasztolés érték.

Az esetek döntő többségében (kb. 95%-ban) nem határozható meg konkrét ok, hanem több, részben genetikai, részben életmódi tényező áll a betegség hátterében. Ekkor ún. elsődleges (primer) magasvérnyomás-betegségről beszélünk.

Az esetek kisebb hányadában (kb. 5%-ban) egy konkrét betegség, vagy állapot áll a magasvérnyomás-betegség hátterében. Ez az ún. másodlagos (szekunder) magasvérnyomás-betegség. Előfordulhat hormonrendszeri-, vese-, központi idegrendszeri, illetve egyéb betegségek talaján, továbbá gyógyszerek hatására fellépő magasvérnyomás-betegség is.

Életmódbeli és terápiás javaslatok

A hipertóniás betegek kezelésének megválasztásakor nem elegendő egyedül a vérnyomásértéket figyelembe venni, mivel a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát az egyéb rizikófaktorok jelenléte és mértéke is befolyásolja. Ezért fontos a hipertónia betegség mellett fennálló egyéb rizikófaktorok (dohányzás, emelkedett koleszterinszint) és társbetegségek (diabetes, kardiovaszkuláris -, vagy vesebetegség) felismerése, illetve gyógyítása.

Életmódbeli változtatásokat kell indítványozni minden esetben azoknál a betegeknél is, akiknél a gyógyszeres terápia is elengedhetetlen.

Testsúlycsökkentés. A testsúly mérséklése önmagában is a vérnyomás csökkenését, az anyagcsere állapot javulását eredményezi. Igazolt, hogy a normális feletti testsúly minden 1 kg-os csökkenése 1–2%-kal mérsékli az emelkedett vérnyomást.

Energiaszegény étrend.

A konyhasó fogyasztás csökkentése (a javasolt napi mennyiség hypertoniásokban <4-6 g).

Az alkohol fogyasztás csökkentése.

Feltételezhetően hatásos a rostban, kalciumban, káliumban, magnéziumban dús étkezés. Azonban nem igazolódott egyértelműen e dietoterápiás beavatkozások vérnyomást befolyásoló szerepe, így a makronutriensek (elsősorban a különböző lipidek) és a nyomelemek optimális bevitelének hipertoniacsökkentő hatása.

A dohányzás abbahagyása.

A stressz kerülése, pszichorelaxáció.

A testmozgás, és fizikai aktivitás fokozása. A fizikai aktivitás (edzés) intenzitása ne haladja meg az aerob kapacitás 70 %-át. A balkamra hipertrofia csökkenése, a cukor tolerancia javulása, a koleszterin szint csökkenése is bekövetkezik a vérnyomáscsökkentő hatás mellett.

Várandósság

A várandós nők körülbelül 10%-a hypertoniás, amely jelentős anyai és perinatalis morbiditási és mortalitási kockázati tényező. A várandósság előtt is már fennálló és azt követően is nagy valószínűséggel fennmaradó hipertonia a terhességek kb. 1%-ában fordul elő. A hipertoniás terhesekben fokozott az anyai kockázat a méhlepény korai leválására, a szélütésre és a többszervi elégtelenség kialakulására. Emellett a magzati kockázat is fokozott, hiszen mind az intrauterin növekedési retardáció, mind a koraszülés, mind pedig az intrauterin halálozás nagyobb mértékű.

Azonban ma már megfelelően kezelt magasvérnyomással bátran vállalható terhesség, mely legtöbbször teljesen normális és komplikációktól mentes. A Blood Pressure UK közleménye szerint húszból egy nőnél kialakulhat hipertónia a várandóssága során (terhességi hipertonia), éppen ezért ajánlott még a fogamzást megelőző (prekoncepcionális) időszakban a vérnyomás ellenőrzése. Ha már eleve emelkedettebb az érték, akkor érdemes kiemelt figyelmet fordítani rá, nehogy a terhesség alatt rosszabbodjon az állapot. Ha az önellenőrző mérések alapján a vérnyomás gyakran a normál tartomány felett mozog, ajánlott szakemberhez fordulni, a megfelelő életmód-változásokat bevezetni és ha szükséges, akkor ezt gyógyszeres kezeléssel kiegészíteni.

Kezelt magasvérnyomás-betegek esetén a kockázatok csökkentése és a súlyos, életveszélyes szövődmények elkerülése érdekében fontos a vérnyomás normalizálása a várandósság teljes ideje alatt. Bizonyos készítmények biztonságosnak tekinthetők, mások - mint például az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE)-gátlók, angiotenzin-receptor-blokkolók (ARB-k) és a renin-inhibitorok - általában kerülendők a terhesség alatt. Korábban már ismert és diagnosztizált magasvérnyomás betegség esetén már a tervezett teherbeesés előtt fel kell keresni a kezelőorvost, hogy ha szükséges, a gyógyszereken időben módosíthassanak. A krónikus hipertonia kezelésére a methyldopa a legkiterjedtebben és legbiztonságosabban alkalmazható szer terhességben. Ha a methyldopa-monoterápia nem elégséges, akkor kombinációként hosszú hatástartamú Ca-csatorna-blokkolók (pl. nifedipin retard) adagolására kerülhet sor. Ugyanakkor bármilyen béta-blokkoló kezelés a magzati hypoglykaemia (alacsony vércukorszint) és bradycardia (alacsony szívfrekvencia) veszélye miatt csak fokozott körültekintéssel javasolható. A diuretikus terápia általánosságban kerülendő volumendepletáló hatása miatt.

ACE-gátlókról bővebben itt olvashat

1.1.3.1.8 Teratogén gyógyszerek.⁠

⁠

Cukorbetegség (diabetes)

Definíció

A diabetes mellitus olyan anyagcsere-betegség, amelynek központjában a szénhidrát-anyagcsere zavara áll, de a kórfolyamat következményesen érinti a zsír- és a fehérjeanyagcserét is. A cukorbetegség alapvető oka az inzulin viszonylagos vagy teljes hiánya, illetve az inzulinhatás elmaradása. A cukorbetegség okozta patofiziológiai eltérések számos szerv működését károsíthatják. A betegség csak látszólag egységes kórkép, klinikai tünetei nagyban függenek attól, hogy milyen típusú diabetesről van szó.

Kórélettani háttér legfőbb sajátosságai

A diabetes mellitus olyan krónikus anyagcsere betegség, amelyet az inzulin szekréció és/vagy az inzulin hatás csökkenése és az emiatt kialakuló hiperglikémia, valamint a zsír- és fehérjeanyagcsere kóros eltérése jellemez. A betegség előrehaladásakor krónikus komplikációk kialakulásával is számolni kell, mint mikrovaszkuláris szövődmények (szem, vese, idegek), makrovaszkuláris szövődmények (szív, erek), esetenként metabolikus szövődmények (diabeteses ketoacidózis, hipoglikémia).

Hiperglikémia

Akkor beszélünk hiperglikémiáról, azaz emelkedett vércukorszintről, ha a vércukorszint éhgyomri állapotban 7 mmol/l feletti vagy étkezés után 8 mmol/l értéket meghaladó. A magas vércukorszint alkalmanként előfordulhat. Gyakori magas vércukorszint esetén kezdődő cukorbetegségre kell gondolni, vagy ha a diabétesz már korábban diagnosztizálásra került, akkor a kezelés nem megfelelő.

A hiperglikémia súlyos és életveszélyes akut szövődménye

A jelentősen emelkedett vércukorszinttel társuló tudatzavar a hiperglikémiás kóma vagy ketoacidózis. Ennek jele a szomjúságérzés, a gyakori vizelési inger, a hányinger, hányás, hasi fájdalom, a száraz meleg bőr, és a kiszáradás tünetei. Az inzulin hiánya miatt a vércukor kórosan megemelkedik, ketontestek (a zsíranyagcsere melléktermékei) halmozódnak fel, melynek következtében súlyos életveszélyes állapot, mélyülő tudatzavar lép fel. Jellemző a fenti tünetek mellett az acetonos lehelet. A szervezet úgy próbál megszabadulni a fölös mennyiségű cukortól, hogy a szervezetből megnövekedett vizeletürítéssel tisztítja ki. Ez a folyamat okozza a dehidratációt (kiszáradást) és felboríthatja a szervezet elektrolit-egyensúlyát. Emellett a szervezet a zsírok bontásából próbál alternatív energiaforráshoz jutni, mely a ketonok felszaporodásához vezet és felborítja a szervezet sav-bázis egyensúlyát is. A folyamat veseelégtelenséghez, eszméletvesztéshez és halálhoz vezethet.

A hiperglikémia késői vagy krónikus szövődménye

A cukorbetegség késői szövődményeit kisér- és nagyér-szövődményekre (diabéteszes mikroangiopátia és makroangiopátia) lehet felosztani. A kisér-szövődmények a szemet (retinopátia), a vesét (nefropátia) és az idegrendszert (neuropátia) érinthetik. A kisér-szövődmények a cukorbetegségre kizárólagosan jellemzők, hosszabb betegségtartam után alakulhatnak ki. A nagyér-szövődményekhez vezető érelmeszesedés cukorbetegek esetében azonban fiatalabb életkorban, kiterjedtebb formában, a két nemet közel azonos gyakorisággal érintve fordul elő. A nagyér-szövődmények érinthetik az alsó végtagi ütőereket, a szív koszorúereit vagy az agyi ereket, alsó végtagi fekélyt, szívizomelhalást (szívizom-infarktust) vagy agyszövet-elhalást (stroke) okozva.

Hipoglikémia

A hipoglikémián a vércukorszint kórosan alacsony voltát értjük. A normális éhgyomri vércukorszint 3,3-6,0 mmol/l között van. Ha a vércukorszint ennél az értéknél kevesebb, a szervezetben azonnal beindulnak az elhárító mechanizmusok. Az inzulinelválasztás gátlódik, megkezdődik a máj szénhidrátraktáraiból a cukor felszabadítása. Az izmok cukorfelvétele csökken, és megindul a zsírbontás. Kínzó éhségérzés lép fel, szívdobogás, izzadás, remegés kíséretében. Idegessé és ingerlékennyé válunk. Ha hosszabb ideig nem jutunk táplálékhoz, a panaszok súlyosbodhatnak. Fejfájás, szédelgés, a koncentrálóképesség romlása, majd zavartság lép fel. Igen súlyos állapotban akár görcsök vagy kóma is bekövetkezhet. Cukorbetegek esetében kórosan alacsony vércukorszintet idézhet elő az inzulin vagy egyéb cukorcsökkentő szerek túladagolása.

Klasszifikáció

1-es típusú diabetes

A hasnyálmirigy (pancreas) inzulintermelő béta-sejtjeinek károsodása olyan diabetes mellitus létrejöttét eredményezi, ahol az érintett személy életben maradásához inzulin alkalmazása szükséges. Inzulin nélkül ketoacidoticus kóma, végül halál következik be. A kórkép általában klasszikus klinikai tünetekkel, zömében 35 év előtt manifesztálódik. Az 1-es típusú diabetest a korai stádiumban autoimmun folyamat fennállását jelző autoantitestek (szigetsejt-citoplazmatikus antitest - ICA; inzulin autoantitestek - IAA; glutaminsav dekarboxiláz ellenes antitestek - GADA) kimutathatósága jellemzi. Az 1-es típusú diabetesre gyermekek és serdülők esetén a klinikai kép gyors progressziója jellemző. Felnőttkorban ismeretesek lassan kialakuló formák is. Az 1-es típusú diabetesben szenvedők egy részénél más autoimmun betegségek (Basedow-Graves-betegség, Hashimoto-thyreoditis, gluténszenzitív enteropathia) társulása is kimutatható. Az 1-es típusú diabetesnek vannak olyan formái is, ahol a kóreredet nem ismert és nem mutatható ki autoimmun folyamat jelenléte sem. Ezeket az eseteket „idiopathiás 1-es típusú diabetes" formaként jelölik.

2-es típusú diabetes

A diabetes leggyakoribb formája, amelyet az inzulinelválasztás és az inzulinhatás károsodása jellemez, ezek közül valamelyik kórtani folyamat az adott esetben meghatározó lehet. Típusos esetben klasszikus tünetek nélkül, elhízáshoz társulóan, 35 év felett jelenik meg.

Egyéb speciális diabetes-formák

E csoportban a béta-sejt-működés genetikai zavarai (MODY, MIDD), az inzulinhatás genetikai zavarai, a pancreas exocrin állományának megbetegedéseihez társuló formák, endocrinopathiákhoz csatlakozó, gyógyszerek és kémiai anyagok kiváltotta, infekciókhoz társuló formák, ill. az immungenézisű diabetes szokatlan formái, és más, esetenként diabetesszel társuló genetikai szindrómák találhatók.

Gesztációs diabetes

A gesztációs diabetes olyan, különböző súlyosságú hyperglykaemiát okozó szénhidrátanyagcsere-zavar, amely első ízben a terhesség során kezdődik, vagy kerül felismerésre. Fogalma nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a glukóz-intolerancia már a terhesség előtt is fennállt, csak korábban nem került kórismézésre.

Epidemiológia

Napjaink jellegzetes gondja, hogy a 2-es típusú diabetes manifesztációja egyre fiatalabb életkor felé tolódik el. Ezzel összefüggésben új, korábban nem észlelt diabetes-típus, a gyermek- és ifjúkori 2-es típusú cukorbetegség észlelése már hazánkban sem számít ritkaságnak. A 2-es típusú diabetest megelőző glukózintolerancia-stádiumok (IGT: csökkent glukóztolerancia, IFG: emelkedett éhomi vércukor) gyakoriságáról a hazai reprezentatív szűrés eredményei alapján a 20–69 éves populációban az IFG gyakorisága 4,88%-nak adódott. Szűrővizsgálatok általános tapasztalata szerint minden ismert cukorbetegre egy fel nem ismert diabetesben szenvedő egyén esik. Ha ezeket az adatokat tekintjük, akkor hazánkban kb. másfél-kétmillió ember szenved ismert vagy ismeretlen módon diabetesben, illetve kórmegelőző állapotaiban. Az 1-es típusú diabetes incidenciája napjainkban világméretekben növekszik, bár a 2-es típusú diabeteshez viszonyítva a növekedés üteme szerényebb. Magyarországon minden hatszázadik, 15 évnél fiatalabb gyermek diabetesben szenved.

Laboratóriumi vizsgálatok

Glükóz (vércukor) – Az elfogyasztott szénhidrátok glükózra (és más egyszerű cukrokra) bomlanak le, a vékonybélben felszívódnak, és a szervezetben keringenek. A szervezet glükózfelhasználása az inzulin jelenlététől függ. Normál esetben az étkezést követően a vér glükózszintje kissé megemelkedik, és csökkentésére inzulin szabadul fel, a felszabaduló inzulin mennyisége az étkezés mennyiségének és összetevőinek függvénye.

Inzulin – Egy hormon, amely a hasnyálmirigy béta sejtjeiben termelődik és raktározódik. Az inzulin létfontosságú a sejtszintű glükóz-szállításhoz és tároláshoz; elősegíti a vér glükóz koncentrációjának megfelelő szintet tartását, és nagy szerepe van a szénhindrát- és lipid anyagcserében is. Szabályozza a glükóz bejutását a sejtekbe, különösen az izom- és zsírsejtekbe, ahol az energiatermelésre használódik fel. Továbbá, befolyásolja, hogy a máj glikogénként tárolja a felesleges glükózt és/vagy zsírsavak előállítására használja fel azt.

Hemoglobin A1c (HgbA1c) – A glikozilált hemoglobin vizsgálata a hemoglobinhoz kötött glükóz mennyiségét méri a vérben és az elmúlt 2-3 hónap átlagos vérglükóz-szintjéről ad információt. A vérkeringésben lévő glükóz spontán módon kötődik a hemoglobin A-hoz és minél nagyobb a glükózkoncentráció a vérkeringésben, annál nagyobb mértékben kötődik a hemoglobin A-hoz.

C-peptid - A vizsgálatot arra használható, hogy segítségével meghatározzák, mennyi inzulint termel még a cukorbeteg hasnyálmirigye, és vajon ezt az inzulint ténylegesen hasznosítja-e a szervezete vagy sem. Meghatározásával mód nyílik az endogén (a szervezet által termelt) és exogén (a szervezetbe kívülről bevitt) inzulin arányának becslésére.

Lipid panel – A szervezet zsírháztartását, annak egyes komponenseit lehet vizsgálni, vagyis összkoleszterin, LDL-koleszterin, HDL-koleszterin és trigliceridek. Cukorbetegségben a lipideltérések jellegzetességei erős összefüggést mutatnak a diabetes típusával.

Kezelés

Nem-gyógyszeres kezelés

A diabetes kezelésének három alappillére a megfelelő étrend, a napi rendszerességű fizikai aktivitás és az ezekhez adaptált gyógyszeres kezelés, ideértve az inzulinadást is. Az orvosi táplálkozási terápia (medical nutrition therapy) magába foglalja a makro- és mikrotápanyagok, élelmi rostok, élvezeti szerek, cukorpótszerek és helyettesítők alkalmazásával kapcsolatos megfontolások és irányelvek összességét. Az étrendi előírások célja az optimális anyagcsere-állapot elérése és fenntartása, a vércukorszint ideális esetben normális, de legalább biztonságos értékhatárok között tartása. Az 1-es típusú diabetesben inzulinkezeléssel együtt, a 2-es típusú diabetesben az esetek egy részében gyógyszeres kezelés nélkül is biztosítja a kívánt glykaemiás kontrollt. E diabetes formában csupán az „életmód kezelés" önmagában nem kielégítő volta esetén szükséges a terápiát oralis antidiabeticummal és/vagy inzulin adásával kiegészíteni.

Étrendi megfontolások:

Kerülni célszerű a gyors vércukor-emelkedést okozó ételeket, mivel az inzulininjekció nélkül kezelt cukorbeteg alapproblémája, hogy az étkezések során az inzulin elválasztása késve indul meg, másrészt, a keringésbe került inzulin az inzulinrezisztenciából adódóan nem képes hatását teljes értékűen kifejteni.

A napi szénhidrát- és energia-felvételt több alkalomra (háromszori, ötszöri) javasolt elosztani.

Inzulinkezelés alatt álló cukorbetegnek azért kell „diétáznia", mert az alkalmazott inzulinkészítmények hatásgörbéje enélkül nem fedi le a táplálékból felszívódó szénhidrátok okozta vércukor-emelkedést.

Normális testsúlyú cukorbetegnek naponta annyi energiához kell juttatnia szervezetét, amennyit - az életkor, testmagasság, az anyagcsere jellemzői, a végzett napi tevékenység jellege, tartama, intenzitása függvényében - megkíván (általában 7600-10 500 kJ, azaz 1800-2500 kcal).

Súlyfelesleggel rendelkező cukorbetegek esetében az étrendnek kevesebb energiát kell tartalmaznia, mint amennyit a szervezet a testsúly állandóság érdekében megkívánna (általában 4200-6300 kJ, illetve 1000-1400 kcal).

Inzulinrezisztencia fennállása esetén már a mérsékelt fogyás is javítja az inzulinhatást -és következményesen a glykaemiát. Az energiatartalom megszorítása a kívánt súlyleadás és/vagy a glykaemia eléréséhez önmagában rendszerint nem eredményes, csak a napi rendszerességű fizikai tevékenység-növeléssel együtt.

Az egyes tápanyag összetevők optimális étrendi arányára vonatkozó előírások időről-időre változnak. Ma a zsírban és fehérjében szegény, szénhidrátokban gazdag étrend ajánlott a cukorbetegség mindkét fő típusában. Ennek megfelelően 50-55 % komplex, magas rosttartalmú (>30 g élelmi rost/nap) szénhidrát, 15-20% fehérje (testtömeg kilogrammonként 0,8-0,9 g), a fennmaradó hányadban zsír bevitele javasolt. Ez utóbbi tekintetében az a kívánatos, hogy a telített zsírsavak (SFA) bevitele <10%, a többszörösen telítetlen zsírsavaké (PUFA) ~ 10%, az egyszeresen telítetlen zsírsavaké (MUFA) ~ 10-12% legyen.

Általános szabály, hogy minden étkezésnek megfelelő mennyiségű szénhidrátot kell tartalmaznia. Ennek oka inzulinnal kezelt betegek esetében az, hogy ha a folyamatos inzulinhatást többször ismétlődő szénhidrátbevitellel nem ellensúlyozzák, vércukorszint-esés, hypoglykaemia következhet be. Inzulin nélkül kezelt betegeknél a gyakori szénhidrátbevitel egyrészt az inzulin-elválasztást biztosítja, másrészt, inzulin-elválasztást serkentő oralis antidiabeticumot szedőkön kivédi a gyógyszer adására bekövetkező inzulinválasz esetleges vércukor esést eredményező hatását.

Általában javasolható, hogy a cukorbeteg cukrot, cukorral készült ételt, italt ne fogyasszon, s ez különösen érvényes a vércukrot igen gyorsan emelő cukortartalmú (üdítő) italokra. Előnyben részesítendők a magas rosttartalmú zöldségek, teljes őrlésű gabonafélék, a magas korpatartalmú kenyerek és pékáruk, gyümölcsök, a sovány tej és tejtermékek.

Az édesítőszerek két nagy csoportra oszthatók: mesterséges édesítőszerekre és cukorhelyettesítő anyagokra. Mesterséges édesítőszerek (szacharin, ciklamát, aceszulfám-K, aszpartam) és a velük készült energiamentes italok fogyasztása megengedett. A cukorhelyettesítő anyagok (fruktóz, illetve cukoralkoholok: szorbit, xylit, isomalt) és a velük készült sütő- és édesipari termékek fogyasztása - tekintettel a cukorral azonos energiatartalmukra - lehetőleg kerülendő. Ha fogyasztásukra mégis sor kerül, a napi szénhidrátmennyiségbe beszámítandó.

1-3 eszpresszó kávé, illetve 2-4 csésze tea naponta fogyasztható. A coffein és thein nem emeli a vércukor szintjét. Az alkoholtartalom tekintetében cukorbetegekre és egészséges anyagcseréjűekre azonos irányelvek érvényesek.

Vitamin-, és ásványi só-készítmények kedvező hatása nem igazolt. Antioxidánsok rutinszerű adása nem ajánlott - szövődmények megelőzésére/késleltetésére gyakorolt hatásuk eddig nem igazolódott -, megadózisok tartós adása ártalmas.

Fizikai aktivitás:

A teherbíró képességhez és az edzettségi állapothoz igazodó fizikai tevékenység az „életmódkezelés" része kell, hogy legyen. A fizikai tevékenység mértékét, intenzitását, időtartamát, formáját és gyakoriságát egyénre szabottan kell meghatározni. Általánosságban javasolható a fokozatosan növelt, kezdetben legalább heti háromszori, közepes intenzitású, alkalmanként 15-20 percig tartó tevékenység, ami fokozatosan heti 5-7 alkalommal folytatott 25-40 perces mozgásprogrammá fejleszthető. Helyes, ha e mozgásprogram 70-80%-ban dinamikus - az izomrostok hosszúságának változását eredményező, relatíve kis intramuscularis erőkifejtéssel járó -, és 20-30%-ban statikus - változatlan izomrost hosszúság, és nagy intramuscularis erőkifejtés mellett megvalósuló - gyakorlatokból áll. Általánosságban elmondható, hogy a biztonságos munkapulzus 100-120/min között mozog.

Gyógyszeres kezelés

Az 1-es típusú cukorbetegek kezelése

Az 1-es típusú diabetes kórisméjének felállításakor az inzulinkezelés abszolút indikált. Lehetőség szerint a betegség felfedezésétől kezdődően (biokémiai) normo- vagy euglykaemia (normális vércukorszint), az egészséges egyének vércukorszintjét leginkább megközelítő beállítás elérése és fenntartása. Ez az anyagcserehelyzet alkalmas a cukorbetegség késői szövődményeinek késleltetésére, kivédésére, egyes, már kialakult szövődmények progressziójának lassítására, sőt megállítására.

A 2-es típusú cukorbetegek kezelése

A 2-es típusú diabetesben szenvedők oralis antidiabetikus kezelését akkor indokolt elkezdeni, ha az étrendi és életmódbeli tanácsok (orvosi táplálkozási terápia és a fizikai aktivitás) következetes megvalósítása önmagában nem vezet eredményre. A ma klinikai használatban álló gyógyszerek öt hatástani csoportba sorolhatók:

• A szénhidrát felszívódást lassító készítmény: acarbose. Reverzibilisen gátolja a bélben az alfa-glükozidáz enzimek működését. Ezáltal dózis függően gátolja a diszacharidok, oligoszacharidok és a poliszacharidok lebomlását - a vékonybélben felszívódásra alkalmas - monoszacharidokra. Így az ezekből a szénhidrátokból származó glükóz lassabban szabadul fel és szívódik fel a vérbe. Ilyen módon késleltetik és mérséklik az étkezés utáni vércukorszint-emelkedést, valamint kiegyenlíti a napközben jelentkező vércukorszint-ingadozást.

• Az inzulinérzékenységet javító gyógyszerek: metformin csoport, és az ugyancsak e csoportba tartozó buformin. Csökkentik az inzulinszükségletet, javítják az inzulinelválasztást. Az inzulin saját receptoraihoz történő kötődését elősegítik. Javítják a glükóz hasznosítását. A glukoneogenesis és a glukogenolízis gátlása révén csökkentik a májban a glukóz termelését. Késleltetik a belekben a glukóz felszívódását. Emellett előnyösen befolyásolják a lipidanyagcserét is (csökkentik a triglicerid szintet).

• A tiazolidindionok - szoros értelemben vett inzulin sensitizerek: rosiglitazon. Az ún. peroxiszoma proliferator aktivált receptor gamma típusának szelektív agonistája. A receptor aktiválásával növeli a zsírsav- és glükózfelvételt, valamint számos – az inzulinhatásban jelentős szerepet játszó – enzim és egyéb molekula pl. glükóztranszporterek szintézisét. Azáltal csökkenti a vércukorszintet, hogy csökkenti az inzulinrezisztenciát a zsírszövetben, a vázizomzatban és a májban.

Az inzulinelválasztást serkentő (inzulin secretagóg típusú) szerek:

• Az étkezési vércukor szabályozók - prandialis glukóz regulatorok: nateglinid, repaglinid. Azáltal csökkentik a vércukorszintet, hogy serkentik az inzulin felszabadulását a pancreasból, ez a hatás a pancreas-szigetek működőképes béta-sejtjeitől függ.

• Szulfanilureák: gliclazid, glimepirid, gliquidon, glipizid, glibenclamid. Serkentik az inzulin kibocsátását a hasnyálmirigy (pancreas) béta-sejtjeiből, ezáltal csökkentik a vér glükózszintjét. A perifériás szövetek inzulinérzékenységét javítják. Növelik az izom- és zsírsejtek plazmamembránjában lévő aktív glükóz-transzport molekulák számát, ami a glükóz felvételének a serkentését eredményezi. Gátolják a máj glükóztermelését. Ún. extrapancreaticus (hasnyálmirigyen kívüli) hatásaik is vannak. Részlegesen gátolják a thrombocyták aggregációját és adhézióját, ugyanakkor csökkenti a thrombocyta-aktiválódás markereinek szintjét. Helyreállítják az érfali endothel fibrinolytikus működését.

Minden olyan esetben, amikor diéta + kettő, esetleg három orális antidiabetikum alkalmazása mellett a vércukor szintje éhgyomorra ismételten meghaladja a 7 mmol/l-t és a HbA1c-szintje a 7,5%-ot, feltétlenül tovább kell lépni az inzulinkezelés irányába. Ennek (mind obesitashoz, mind normális testsúlyhoz társult diabetes esetében) több formája lehetséges (a diéta + fokozott fizikai aktivitás lehetőség szerinti fenntartása mellett).

Diabetes és várandósság

Irodalmi adatok szerint a fogamzó képes korú nők 0,3%-a cukorbeteg. Az esetek egy részében a diabetes már a terhességet megelőzően is fennáll. Ez az ún. pregesztációs diabetes képezi az összes esetek mintegy 10%-át. A nagyobb hányadot - 90%-ot - a gesztációs diabetes mellitus (GDM) képezi, azaz a cukorbetegség felismerésére a terhesség idején kerül sor.

Meglévő cukorbetegséggel a gyermekvállalás is nagyobb körültekintést igényel. A leendő édesanyának érdemes már jó előre egyeztetnie diabetológus orvosával, hogy személyes egészségi állapota, és a szedett gyógyszerek milyen mértékben kívánják meg a kezelés átállítását már a terhesség előtt és annak korai szakaszában. Minden gyermeket tervező pregesztációs diabeteszes nő esetén különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a terhesség során a cukorbetegséggel társuló esetleges szövődmények (kiemelt jelentőséggel a retina nem gyulladásos eredetű degeneratív betegsége - retinopathia) súlyosbodhatnak (progrediálhatnak). Ezért prekoncepcionális gondozás keretén belül fel kell mérni a leendő anya egészségi állapotát, diabetese esetleges szövődményeit - azok aktuális stádiumát - és társbetegségeit. Az éhomi és étkezés utáni vércukorértékek, a HbA1c (glikozilált hemoglobin) normálist megközelítő (6% körüli, de mindenképpen 6,5% alatti) érték elérése és fenntartása a cél. Stabilizálódása fontos legalább 3-6 hónapos időszakon át, mielőtt az alkalmazott védekezési (fogamzásgátlási) módszert elhagyná.

Terhesség előtti teendők

Hatványozottan fontos, hogy az étrend legyen egészséges és kiegyensúlyozott. Célszerű diétás naplót vezetni, méréseket, számításokat rögzíteni.

A gyógyszeres kezelést minden esetben inzulinra kell átállítani, és a szülésig ezt a biztonságos kezelést kell tartani, mert a szájon át szedett antidiabetikus gyógyszerek fejlődési rendellenességet okozhatnak (magzati idegrendszeri-, szívfejlődési, csontfejlődési rendellenességek).

Gondoskodni kell a tartósan normoglykaemiás anyagcsere-állapotról.

Gyakori vércukor-önellenőrzés szükséges, a kezelőorvosával előzetesen egyeztetett célértéken tartás érdekében.

A diabetes idült ún. microangiopathias (apró ér-elzáródások, károsodások) szövődményei legfőképpen a veséket (nephropathia) és a szemet (retinopathia) érintik. Ezért javasolt a szemfenék ereinek vizsgálata és ha szükséges lézerkezelése, akkor azt már a terhesség előtt célszerű elvégezni, és megvárni a szemészeti állapot stabilizálódását. A terhesség akkor vállalható biztonsággal, ha a vesék állapota kielégítő.

Mind a terhesség, mind a diabetes hypertoniára hajlamosít. Praegesztációs diabeteszes gravidák esetén 20–40%-ban észlelhető hypertonia. A magasvérnyomással társuló diabeteszes terhességben mind az anyai veszélyeztetettség (retinopathia progressziója, eclampsia, hypertensiv encephalopathia), mind a magzati kockázat (koraszülés, intrauterin retardáció és hypoxia, méhen belüli elhalás) számottevően növekszik. Ezért nagyon fontos a vérnyomás rendszeres ellenőrzése már a prekoncepcionális időszakban és szükség esetén antihypertenzív terápia elkezdése.

Fontos a pajzsmirigy funkció ellenőrzése is, mivel a 2-es típusú cukorbetegek felénél előfordul a pajzsmirigy funkcionális zavara is.

Javasolható a cukorbeteg nők számára is, hogy már a prekoncepcionális időszakban folsavat szedjenek. Bár nincs rá egyértelmű bizonyíték, de klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a ≥5 mg/nap dózisú folsav adagolás jótékony hatással van a glükóz homeosztázisra, csökkenti az inzulinrezisztenciát és az éhomi vércukorszintet 2-es típusú cukorbetegekben. (Asbaghi O. et al. Folic Acid Supplementation Improves Glycemic Control for Diabetes Prevention and Management: A Systematic Review and Dose-Response Meta-Analysis of Randomized Controlled Trials. Nutrients. 2021;13(7): 2355.)

A cukorbetegség hatása a magzatra

A cukorbeteg kismama terhesség alatti cukoranyagcseréje a lehető legszorosabb kapcsolatban áll a magzat cukoranyagcseréjével. A kismama beállítatlan glükózanyagcseréje komplikált szülést, vagy a baba túlzott növekedését is okozhatja. Ha vércukorszint nem megfelelő a várandósság első néhány hetében, az befolyásolhatja a gyermek fejlődését, diabeteszes embriopathiat eredményezhet, fokozódhat a vetélés és a halvaszülés kockázata. A magzat szervezete reagál az édesanya vércukor- és inzulinszintjére. Az anyai inzulin nem jut át a placentán, a vércukor azonban igen. Az anyai hiperglikémiás állapot többféle mechanizmuson keresztül károsítja az embrió fejlődését. Az anya megnövekedett vércukorszintjének hatására a magzat inzulin termelése fokozódik, amely növekedési hormon szerű hatásra révén magzati túlnövekedést eredményezhet. A magas vércukorszint ezen kívül a lepényi keringést is károsítja, úgynevezett lepényelégtelenség léphet fel, mely oxigénhiányt és a tápanyag ellátottság romlását eredményezheti. Megfigyelhető még a magzati ödéma is, mely gyarapítja a testtömegüket. A magzati emelkedett inzulin szint hatására a szülést követő órákban kórosan alacsony vércukor szint, alkalmazkodási zavar alakulhat ki. A magas vércukorszint és inzulinhiány következtében kialakuló fokozott zsírégetés eredménye a ketontestek, pl. a béta-hidroxi-butirát és az acetoacetát mennyiségének növekedése. Ezen anyagok átjutva a placentán teratogén hatást fejtenek ki a magzatban. A magas glükózszint gátolja a ciklooxigenáz (COX) enzimeket, melyek a magzati prosztaglandin termeléshez szükségesek. A prosztaglandinok pedig létfontosságú szerepet töltenek be az idegrendszer kialakulásában (neuruláció).

Számos megfigyelés igazolja a diabeteszes embriopathia (anencephalia, microcephalia, szívfejlődési rendellenességek, caudalis regressziós szindróma) és az emelkedett HbA1c-érték szoros összefüggését, különösen a terhesség első 10 hetében. A szénhidrát-anyagcsere kezelésére - ha az „életmódkezelés” önmagában a kívánt cél elérését nem biztosítja - csak inzulinadás jön szóba.

Forrás:

⁠

https://www.nogyogyaszatikozpont.hu/nogyogyaszati-hirek/babavaras-magas-vernyomassal⁠

⁠

https://weborvos.hu/egeszsegmagazin/vallalhat-e-gyermeket-magas-vernyomassal-212736⁠

⁠

https://elitmed.hu/kiadvanyaink/hypertonia-es-nephrologia/hypertonia-es-terhesseg/pdf-open⁠

⁠

http://real-j.mtak.hu/19713/1/HypNephr_2003_7_1_.pdf⁠

⁠

http://ftsz.pte.hu/docs/protokollok/BEL-A_hipertonia_betegseg_kezelesehez_iranyelv.pdf⁠

⁠

https://www.nogyogyaszatikozpont.hu/terhesseg-cukorbetegen⁠

⁠

http://www.diabet.hu/info.aspx?web_id=&sp=178⁠

⁠

https://www.hbcs.hu/uploads/jogszabaly/2466/fajlok/diabetes_mellitus%20.pdf⁠

⁠

http://ftsz.pte.hu/docs/protokollok/BELDiabetes_mellitus_IE.pdf⁠

⁠

Anyagcserebetegségek I.: Diabetes mellitus gyógyszeres kezelése. Farmakoterápia 1. előadás. Dr. Juhász Béla, DE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet.

⁠

https://www.endokrinkozpont.hu/hirek/a-terhessegi-cukorbetegseg-nem-jatek-nagyon-komolyan-oda-kell-ra-figyelni⁠

⁠

https://www.doki.net/upload/diabetes/magazine/dh13s2_praegestatios_20141009.pdf?web_id=⁠

⁠

https://labtestsonline.hu/conditions/diabetesz-cukorbetegseg⁠

⁠

https://www.webbeteg.hu/cikkek/endokrin/1281/a-hypoglikemia⁠

⁠

Want to print your doc?
This is not the way.

Try clicking the ⋯ next to your doc name or using a keyboard shortcut (

CtrlP

) instead.