Skip to content
Gallery
Babaváró - Tudásbázis
1.1.3 A babaváró életút általunk kidolgozott, lehetséges 3 fő szakasza
More
Share
Explore
1.1.3.1.9 Anyai alapbetegségek.

iii. Hangulati betegségek (depresszió, pánikbetegség, bipoláris betegség)

A terhesség előtt és alatt fellépő depresszió kezelése ugyanúgy létfontosságú, mint pl. az epilepszia vagy a magas vérnyomás kezelése. A depressziós epizódok, hangulatzavarok előfordulása a terhes nőknél kb. 10-15%. Az Egyesült Államok egészségügyi kutatási és minőségbiztosítási hivatalának (Agency for Healthcare Research and Quality) adatai szerint a terhes nők 14–23%-a depressziós. (Yonkers KA. et al. The management of depression during pregnancy: a report from the American Psychiatric Association and the American College of Obstetricians and Gynecologists. Obstet Gynecol. 2009;114(3): 703–713.)
A terhesség alatti depresszió hatással van az anya, a magzat és az egész család egészségére és jóllétére. Depresszió esetén a nők hajlamosabbak arra, hogy ne tartsák be a várandósokra vonatkozó egészségügyi szabályokat, ‘öngyógyításként’ gyakrabban folyamodnak dohányzáshoz, alkohol, illetve más addiktív szerek fogyasztásához, és nagyobb körükben az öngyilkosságok aránya is. Egy Angliában elvégzett statisztikai felmérés szerint az öngyilkosság a vezető halálok a kismamák körében. (Lindahl V. et al. Prevalence of suicidality during pregnancy and the postpartum. Archives of Women’s Mental Health 2005; vol.8, p.77–87.) A depresszió betegség a terhesség alatt önmagában károsíthatja a magzat normális fejlődését, így többek között alacsony születési súlyhoz, csökkent fejkörfogathoz, koraszüléshez, szülési komplikációkhoz vezethet. Azok az anyák, akik depresszióban szenvednek jelentősen csökkent kapacitással rendelkeznek arra, hogy újszülöttjüket ellássák, szoptassák, ami mind a korai anya-gyerek kapcsolat kialakulását, mind a gyermek korai fejlődését károsítja.
Egyértelmű tehát, hogy mindenképpen szükséges a megfelelő kezelés. A depressziós terhes nő még a terhességmegszakítást is fontolgathatja, még akkor is, ha a terhesség megtervezett volt. A terhesség alatti mániás epizódoknak súlyos konzekvenciái vannak az anyára, illetve a magzatra nézve egyaránt, míg a szülés utáni pszichózis gyakran öngyilkossághoz, illetve nem ritkán újszülöttgyilkossághoz vezethet, amikor az anya a saját gyermekét öli meg.
A kezeletlen, nem kontrollált hangulati betegség a terhesség alatt, illetve a szülés után nagyobb kockázatot hordoz magában, mint maga a gyógyszerszedés a terhesség alatt. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszer elhagyása ilyenkor nem minden esetben a legjobb megoldás. A terhesség alatt a szelektív szerotonin visszavétel-gátlók (SSRI) szedését abbahagyó nők mintegy 70%-a visszaesik a depresszió valamilyen stádiumába a terhesség alatt. (Cohen, LS. et al. Relapse of major depression during pregnancy in women who maintain or discontinue antidepressant treatment. Jama, 2006;295:499-507.) Míg bipoláris betegség esetén a lítium elhagyása terhesség alatt a betegek 52%-ánál vezethet visszaeséshez. (Viguera, AC. et al. Risk of Recurrence of Bipolar Disorder in Pregnant and Nonpregnant Women After Discontinuing Lithium Maintenance. Am J Psychiatry, 2000;157:179-184.)

A depresszió felismerése a terhesség előtt és alatt

A felméréshez az American Psychiatric Association (APA) súlyos depresszióra vonatkozó kritériumait kell figyelembe venni. Ezek szerint akkor állapítható meg súlyos depresszió, ha a megelőző két hétben a kilenc, diagnosztikus jelentőségű tünet közül legalább öt fennállt.
Az öt tünet között szerepelnie kell a következő két tünet egyikének:
• nyomott hangulat vagy rosszkedv csaknem mindennap, szinte reggeltől estig
• az érdeklődés vagy az örömkészség elvesztése a legtöbb tevékenységgel kapcsolatban, csaknem mindennap, szinte reggeltől estig
A további hét lehetséges tünet, amelyeknek szinte mindennap elő kell fordulniuk:
• étvágycsökkenés vagy -növekedés (vagy egy hónapon belül legalább 5%-os testsúlynövekedés vagy -csökkenés diéta nélkül)
• túl sok alvás vagy álmatlanság
• objektív pszichomotoros nyugtalanság vagy gátoltság
• anergia vagy fáradtság
• csökkent gondolkodási, döntési vagy koncentrációs képesség
• értéktelenség érzése, önvád vagy bűntudat
• öngyilkossági kísérlet, terv vagy gondolatok, illetve gyakori, halállal kapcsolatos gondolatok
A depressziós nőknek lehetnek más kényszeres tüneteik vagy pánikrohamaik is. Mind a terhesség alatti szorongást, mind a depressziót fel kell ismerni és kezelni kell.
⁠
depresszió.png
⁠
⁠
Forrás: Dr. Jekkel Éva: A depresszió és a szorongásos zavarok. Semmelweis Egyetem.
https://semmelweis.hu/pszichiatria/files/2013/02/dep_szor.pdf
⁠
⁠

A kezelés

Amennyiben a várandósságot tervező nő pszichés zavarban szenved vagy korábban valamely hangulati betegség fennállt, fontos szakember segítségét kérni, pszichiáterrel konzultálni még a gyermek vállalását megelőzően. A tanácsadásba vonjuk be családot vagy másokat. A házastárs/élettárs segíthet abban, hogy jobban megértsük a betegséget, és megfigyelheti, miként reagál párja a kezelésre.
Pszichoterápia
Az esetek jelentős részében a pszichoterápia a gyógyszeres kezelés reális alternatíváját jelenti. Ezért terápiás szempontból elsődleges a pszichoterápia, ami sok támogatást nyújthat, és segíthet feltárni a depresszió mögött húzódó érzelmi okokat. A terápiás munkának fontos része lehet a környezet segítése is. Enyhe tünetek, illetve első alkalommal jelentkező panaszok esetén a pszichoterápia önmagában javasolható. Pszichoterápiás kezelést lehet kezdeni már a családtervezés időszakában, megerősítve és védettebbé téve ezzel a személyiséget a tünetek újbóli jelentkezésével szemben. A pszichoterápiás technikáknak ma már széles tárháza hozzáférhető. Pl. feltáró pszichoterápiás technikák, relaxációs- imaginatív – hipnoterápiás módszerek, meditáció, jóga, vagy kognitív-viselkedésterápia. A különböző pszichoterápiák lényege a célorientált megközelítés, amelynek eredményeként a beteg megtanulja kezelni a számára legnagyobb kihívást jelentő problémáját.
Vannak azonban olyan helyzetek és pszichiátriai betegségek, melyekben a pszichoterápia nem hozzáférhető, vagy önmagában elégtelennek bizonyul. Súlyos, vagy visszatérően jelentkező tünetek esetén gyógyszer adása válik szükségessé.
Gyógyszeres kezelés
Általános kezelési stratégiák a hangulati zavarok súlyossága szerint:
Alacsony rizikóval rendelkező betegcsoport: Hangulati zavarokban szenvedő nőknél, akik hosszabb ideje stabilak, tünetmentesek és nem voltak gyors, súlyos tünetrosszabbodásaik dóziscsökkentés vagy gyógyszerelhagyás esetén, javasolt a gyógyszer elhagyásának kipróbálása terhesség alatt vagy közvetlenül előtte. A dóziscsökkentésnek lassúnak kell lennie, és folyamatos kontroll alatt kell történnie. Ha visszaesésre utaló tünetek jelentkeznek, akkor a gyógyszer alkalmazását újra el kell kezdeni.
Közepes rizikóval rendelkező betegcsoport: A gyógyszer elhagyása javasolt az első trimeszter alatt, de utána célszerű újra beállítani.
Nagy rizikóval rendelkező betegcsoport: Instabil betegeknél, illetve olyan betegeknél, akiknél az anamnézisben súlyos epizódok, valamint a korábbi gyógyszerdózis csökkentésnél gyors visszaesések, esetleg szülés utáni depressziós vagy mániás epizódok szerepelnek, mindenképpen javasolt a gyógyszerszedés folytatása.

A gyógyszerelés a terhesség alatt bizonyos kockázatokat rejt magában. A rizikó a fejlődési rendellenességekre nézve leginkább az első trimeszter idején jelentős. Egy másik esetleges rizikó, hogy a gyógyszerek késleltethetik a magzat központi idegrendszerének fejlődését. Ez a kockázat a terhesség egész ideje alatt fennállhat. A harmadik kockázati tényező lehet, ha a gyógyszer szülés után, a neonatális korban okoz komplikációkat.
A gyógyszerválasztás attól függ, hogy a kórtörténet szerint milyen gyógyszerek javították a beteg állapotát, vagy a családi kórelőzmény szerint mely gyógyszerek voltak hatásosak. Fontos szempont továbbá, hogy az ismert adatok szerint mely gyógyszereket lehet biztonságosan szedni a terhesség és a szoptatás alatt, és milyen mellékhatásokra lehet számítani. Ha ajánlatosnak látszik gyógyszert váltani, akkor ezt is a terhesség előtt kell megtenni, a fenti okok miatt. A gyógyszerszedés folytatásáról elsősorban annak alapján kell dönteni, milyen gyakoriak és milyen súlyosak voltak a kiújulások, milyen nehéz volt elérni a tünetmentességet. A gyógyszerek esetén mindig olyan adagolást kell alkalmazni, ami minimalizálja a kiújulás kockázatát, és amely mellett maximális a készítményterápiás hatása.

A legfontosabb hatóanyagcsoportok
A hangulatzavarok neurokémiai hátterét magyarázó jelenleg leginkább elfogadott elképzelés, az ún. monoamin teória. Eszerint a betegségcsoport kiváltó oka a monoamin transzmitterek (melyek magukba foglalják a dopamint, a szerotonint és a noradrenalint) elégtelenségében keresendő. A jelenleg is használt antidepresszánsok döntő többsége ennek megfelelően a monoaminerg ingerületátvitel serkentése, illetve a monoaminok koncentrációjának növelése révén fejti ki hatását.
Az antidepresszáns vegyületek csoportosítása:
1. Első generációs gyógyszerek (klasszikus, nem szelektív)
tri- és tetraciklusos vegyületek (TCA)
monoamin-oxidáz (MAO) gátló vegyületek
2. Második generációs gyógyszerek (új típusú, szelektív)
szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) vegyületek
szelektív szerotonin és noradrenalin visszavétel-gátló (SNRI) vegyületek

Tri- és tetraciklusos antidepresszívumok (TCA) - amitriptilin, dibenzepin, imipramin, klomipramin, trimipramin, desipramin, maprotilin
Valamennyien a noradrenalin preszinaptikus visszavételét végző transzportfehérje működését gátolják erősebben (visszavételgátlás). Elsősorban a noradrenalin szintjét emelik a szinapszisokban, de hatással vannak a szerotonin szintre is. Ezek a szerek nem szelektívek, esetenként súlyosabb mellékhatásokat is okozhatnak. Azonban az újabb generációs hatóanyagok beköszönte után sem nélkülözhetők, mert vannak olyan súlyos, major depresszióban szenvedő, gátolt vagy terápia rezisztens betegek, ahol már csak ezek a szerek hathatnak monoterápiában, vagy kombinációkban
A tri- és tetraciklusos antidepresszívumokat hosszú ideje használják terheseknél, és az adatok alapján nagyon alacsony a fejlődési rendellenességet okozó potenciáljuk. Azonban a svéd születési regiszter adatai alapján a klomipramin esetében felmerül annak gyanúja, hogy valamelyest növeli a enyhe fokú szívfejlődési rendellenesség rizikóját a magzatnál. A vizsgálatokból úgy tűnik, az inkább noradreneg profillal is rendelkező TCA-k (pl. desipramin) alkalmasabbak a terhesség alatti kezelésre, mint a főleg szerotonerg profillal rendelkezők, legalábbis ami a szülés utáni komplikációkat illeti.

Monoamin-oxidáz (MAO) gátlók - fenelzin, moclobemid
A monoamin-oxidáz enzim az idegsejtekben található és fő feladata az ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek), mint pl. a szerotonin és a noradrenalin lebontása. Ha meggátoljuk működését, akkor több ingerület-átvivő molekula marad az idegsejtek közti térben (szinapszisokban), tehát jobban ki tudják fejteni a hatásukat. Ma Magyarországon elsősorban a reverzibilis, szelektíven ható MAO-A gátló készítményeket használják (RIMA) másodvonalbeli szerként, súlyos depresszió kezelésre. A hatóanyagok átjutnak a placentán. Állatkísérletekben a méhen belüli fejlődés/növekedés visszamaradásának (intrauterin growth retardation) előfordulása szignifikánsan gyakoribb volt. Emberben a I. trimeszteri használat esetén veleszületett rendellenességek esélye megnőhet.

Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI) - citalopram, escitalopram, fluvoxamin, fluoxetin, paroxetin, sertralin
Fokozzák az agyban a felszabaduló szerotonin mennyiségét, ezen keresztül fejtik ki pozitív hatásukat. A szerotonin ún. agyi ingerületátvivő anyag (nerotranszmitter), amely aktiválja az idegsejteket az agyban. Kiemelt szerepe van a hangulat szabályozásában. Az SSRI szerek azáltal mérséklik a depresszió tüneteit, hogy az idegsejtek számára több szerotonint tesznek elérhetővé, így azok nagyobb számban aktiválódnak. Egész pontosan szelektíven gátolják a szerotonin visszavételét a szinaptikus résből, így növelik a szinaptikus résben a szerotonin-szintet. Legfőbb előnye ezeknek a gyógyszereknek, hogy nincs annyi mellékhatásuk, mint a régebbi, úgynevezett triciklikus antidepresszánsoknak (TCA). A depresszió mellet néhány szorongásos betegség esetén is alkalmazzák, mint a kényszerbetegség, a szociális fóbia, a pánikbetegség, valamint a poszttraumás stressz.
Az állatkísérletek eredményei szerint egyetlen SSRI sem növeli a veleszületett rendellenességek kockázatát. A legtöbb, emberek bevonásával végzett vizsgálat szerint a congenitális anatómiai és morfológiai eltérések aránya nem emelkedett. Egy másik eset-kontroll vizsgálat – összesítve a fluoxetinre, a sertralinra és a paroxetinre vonatkozó adatokat – nem talált kapcsolatot az SSRI szerek alkalmazása és az omphalokele (veleszületett hasfalhiány), a craniosynostosis (a koponyavarratok veleszületett korai elcsontosodása) és az anencephalia (agyvelő hiánya) előfordulása között. Kontrollált klinikai vizsgálatok metaanalíziséből kimutatható, hogy a sertralin, fluoxetin, és citalopram nem emeli a fejlődési rendellenességek arányát Az SSRI szedése az utolsó trimeszter alatt emeli az olyan neonatális komplikációk arányát, mint a hipotónia, súlygyarapodási problémák, illetve a görcsök. Ez a kockázat leginkább a paroxetin szedése mellett áll fent, szemben a többi SSRI-vel. Általában ezek a komplikációk átmenetiek, de meg kell említeni, hogy egy új vizsgálat adatai szerint a 20. terhességi hét után szedett SSRI megnövelheti a perzisztáló pulmonális hipertónia előfordulási arányát. E vizsgálat eredményei még megerősítésre szorulnak.
Sok esetben az összefüggéseket feltáró statisztikai eredmények ellentmondásosak. Ennek oka, hogy több klinikai vizsgálatban sem vették figyelembe az anyai depresszió súlyosságát, amely jelentősen befolyásolhatja a magzat fejlődését, egyrészt közvetlenül, a depresszióval járó neurokémiai változások révén, másrészt közvetve, a nem megfelelő anyai magatartás (pl. dohányzás, alkohol vagy kábítószer fogyasztás) hatására. Valamint az alacsony esetszámok is hozzájárulnak ahhoz, hogy nem dönthető el egyértelműen, az említett antidepresszánsok emelik-e a születési rendellenességek arányát.

Szelektív szerotonin és noradrenalin visszavétel-gátlók (SNRI) - venlafaxin, duloxetin
Ezek a kettős hatású készítmények a noradrenalin és a szerotonin visszavételét is gátolják különböző mértékben. A terhesség alatt a SNRI-k szedéséről jóval kevesebb tapasztalat áll rendelkezésre, mint az SSRI-kről. A születési rendellenességek kockázata az antidepresszívumok használatához vezető alapdiagnózistól is függött. Az eddigi adatok szerint a venlafaxin nem növeli a fejlődési rendellenességek arányát, azonban a szülés után jelentkezhetnek elvonási tünetek a csecsemőnél. Duloxetinről egyenlőre kevés adat áll rendelkezésre a terhességgel kapcsolatban.

Lítium, amelyről bővebben a
1.1.3.1.8 Teratogén gyógyszerek.
⁠
című fejezetben az
Antidepresszánsok
⁠
résznél olvashat.

Benzodiazepinek - diazepam, alprazolam, nitrazepam, klonazepam, midazolam, flumazenil
A benzodiazepinek elsődlegesen rövid távú szorongásoldó és alvás segítő szerek. Felhasználási körük azonban igen széles. Kiterjedten alkalmazzák a különböző szorongásos betegségekben anxiolitikumként. Elterjedt a különböző alvászavarok és stresszes állapotok kezelésére. Kiegészítő terápiás lehetőség egyéb pszichiátriai betegségek esetében.
A benzodiazepinek terápiás hatásaikat az ún. GABA-receptoron fejtik ki: növelik a gátló GABA-erg neurotranszmisszót a központi idegrendszerben (többek között az agykéregben, a limbikus rendszerben, az agytörzsi retikuláris rendszerben, a kisagykéregben); ezáltal csökkentik az adott idegsejt (neuron) aktivitását, azaz az akciós potenciál frekvenciáját.
Rendszeres használat esetén a neonatális időszakban gyakran előfordulhatnak megvonási tünetek az újszülöttnél. A terhesség utolsó periódusában adott benzodiazepinek befolyásolhatják a légzésközpontot, és hipotóniat okozhatnak. Ha mégis szükséges benzodiazepineket használni, akkor rövid ideig, átmenetileg, és ha lehet, rövid felezési idejű szereket célszerű választani. Átmeneti alvászavarok esetén a terhességben zolpidem adható.

A hangulati betegségek kezelésének alternatív lehetőségei

Fényterápia
Ezt a kezelést elsősorban szezonális affektív betegségben (téli depresszió) alkalmazzák, de hatásos egyéb hangulatzavarok és alvászavarok esetében is. A tudósok véleménye szerint a reggelenként ugyanabban az órában alkalmazott speciális, napfényhez hasonló erős fény visszaállítja a melatoninszint eltolódott ritmusát, és ez kihat az élettani napi ritmus többi összetevőjére is, végső soron a depresszió javulásához vezet. Erre legalkalmasabb a speciális fényterápiás lámpa fehér vagy kék fényforrással. A 10 000 lux fényerejű lámpát 30 percig, az 5000 lux fényerejű lámpát 60 percig lehet használni, lehetőleg reggel, mert a depresszív állapot ekkor a legintenzívebb.

Omega-3 zsírsavak
Az omega-3 zsírsavak a többszörösen telítetlen zsírsavak csoportjának tagjai, közéjük tartozik a linolénsav, az eikozapentaénsav (EPA) és a dokozahexaénsav (DHA). Megtalálhatók a halolajban és bizonyos növényekben. Az omega-3 zsírsav bevitele növelhető tengeri hal, néhány édesvízi hal (pl. busa), tofu, szója, dió és lenmagolaj fogyasztásával. Jelenleg lehetséges hangulatstabilizáló hatását vizsgálják a bipoláris depresszió és más pszichiátriai betegségben szenvedő betegek kezelésére. A depresszióra kifejtett jótékony hatását a kutatók azzal magyarázzák, hogy az omega-3 hiány az agyműködés olyan zavarát okozza, amely csökkenti a stresszhelyzetek megoldására irányuló képességet, ami egy tehetetlen állapot kialakulásán keresztül depresszióhoz vezet. Epidemiológiai és neurobiológiai vizsgálatok eredményei felvetették, hogy az omega-3 típusú zsírsavak relatív hiánya hajlamosíthat pszichés rendellenességekre, többek között depresszióra is.Kutatások kimutatták, hogy napi 700 mg EPA+DHA kb. 30%-kal lecsökkenti a depresszió kockázatát. Az étrend-kiegészítőként forgalmazott omega-3-zsírsavak hatásosak a major depresszió kezelésében. Az EPA a szorongás nélküli unipolaris depresszió kezelésében a hagyományos antidepresszánsokhoz hasonló mértékű hatékonyságot mutatott - állapította meg az Université de Montréal kutatócsoportja François Lespérance vezetésével. Az eredményeket a Journal of Clinical Psychiatry szaklapban közölték. A vizsgálatban használt készítmény EPA-koncentrációja napi három kapszulában 1050 mg EPA-t és 150 mg dokozahexaénsavat (DHA) tartalmazott. (Lespérance F. et al. The Efficacy of Omega-3 Supplementation for Major Depression: A Randomized Controlled Trial. The Journal of Clinical Psychiatry. 2011;72(8):1054-62.)

Sport
Szinte minden tanulmány kiemeli a sport jótékony hatását a depresszió megelőzésében. Nem kell versenyszerűen űzni, a lényeg, hogy találjon motiváló és játékos tevékenységet. Az eredményesség érdekében szánjon rá legalább heti két alkalmat. Lehetőleg a szabadban, kora reggel végezze. A fokozott izomtónus, a dinamikus mozgás, a fölpörgő szív hatására a psziché olyan állapotba kerül, mely cselekvésre ösztönöző, így jótékony hatású a hangulat javításában. Nagyon hasznosak a monoton, kitartást igénylő sportok, mint a futás, biciklizés, mert a hipnózishoz hasonló transzállapotot idéznek elő, így hatásosak lehetnek a kedélyállapot javításában.

Bélflóra
A legújabb kutatások szerint a depresszió és egyéb mentális zavarok kialakulásában szerepet játszhat a bélrendszeri mikrobiom és a központi idegrendszer között összeköttetést teremtő bél-agy tengely. A szakértők feltételezik, hogy a bél mikrobiomjának eltérései a bél-agy tengelyen keresztül hatással lehetnek bizonyos központi idegrendszeri betegségek, köztük egyes mentális zavarok kialakulására.
A bélflóra igen változatos, több mint 1000 baktérium faj alkotja. Összetételére és működésére számos tényező van hatással mint: a genetikai háttér, a postnatalis környezet, az anyagcsere, az életkor, a földrajzi elhelyezkedés, a stresszhatás valamint egyes gyógyszerek. A bélflóra egyedi változatossága miatt nehéz megállapítani, hogy pontosan milyen az optimális, azonban az fontos, hogy stabil és nagyfokú legyen a diverzitása. A felnőtt emberek bélflóráját 90%-ban a Bacteroidetes és Firmicutes baktériumtörzsek alkotják, ezen kívül jelentősek a Proteobacteria, Actinobacteria, Fusobacteria és Verrucomicrobia törzsek is.
A bél mikrobiomja olyan aktív metabolitokat is termel, amelyek neurotranszmitterként hasznosulnak:
A Lactobacillus és a Bifidobacterium törzsek gamma-aminovajsavat (GABA) termelnek, mely a központi idegrendszer legfontosabb inhibitoros (gátló hatású) neurotranszmittere.
Az Escherichia coli, Bacillus és Saccharomyces törzsek terméke a norepinefrin, mely szimpatikus, izgalmi hatásért felelős ingerületátvivő anyag.
A Candida, Streptococcus, Escherichia és Enterococcus törzsek szerotonint bocsátanak ki, mely az agy központi és sokfunkciós neurotranszmitter, számos különböző élettani, hormonális és viselkedési folyamatot szabályoz.
A Bacillus és Serratia fajok pedig dopamint termelnek. A dopamin funkciója alapvetően agyterület-függő, jelentősen befolyásolja a motivációs és tanulási folyamatokat, szerepe van a figyelem szabályozásában. A felszabaduló dopamin pozitív megerősítő, vagyis jutalmazó hatású.

A bél-agy tengely az agy, az immunrendszer és a bél által alkotott háromszöget jelenti. Vagyis a baktériumflóra és a bélnyálkahártya szimbiózisa meghatározó szerepet játszik a központi idegrendszer működésének szabályozásában. A kommunikációban négy fő információhordozó játszik szerepet:
A X. agyideg (n. vagus) és gerincvelői idegek által közvetített információ: Az elsődleges kapcsolat a bél-agy tengelyben a nervus vagus afferens szárán keresztül valósul meg. A bél mikrobái által szekretált transzmitterek (adrenalin, szerotonin, glutamát) aktiválják a X. agyideg afferens rostjait, amelyek továbbítják a jelet a központi idegrendszernek, ahol szabályozzák a hypothalamo-hypophysealis-adrenalin (HPA) tengely stresszválaszát.
A citokinek által közvetített hatások: A gastrointestinalis nyálkahártya a legnagyobb immunszerv, a benne található immunsejtek számos citokint termelnek, melyek a véráram útján a központi idegrendszerbe jutnak.
A hormonok által közvetített üzentek. Gyomor-bél csatorna a szervezet egyik legfőbb hormontermelő szerve. Mind szisztémásan (endokrin), mind pedig helyileg ható (parakrin) szöveti hormonokat termel. Emellett a hipotalamusz-hipofízis (agyalapi mirigy) rendszer által termelt stresszhormonok közvetlenül modulálják a bél működését.
A mikroorganizmusok által termelt metabolitok: Amelyek neurotranszmitterként hatnak a központi idegrendszer sejtjeire, de az immun- és hormonális rendszerrel is kapcsolatot teremthetnek.

Közismert tapasztalat, hogy a gyomor-bél rendszer működési zavarai gyulladásos státusza vagy betegségei negatívan befolyásolják a kedélyállapotot, a stressztoleranciát és a szellemi teljesítőképességet. Ugyanakkor a fordítottja is jól ismert, miszerint a pszichés tényezők és a stressz gátlólag hatnak az emésztőrendszer funkcióira. A szakirodalom ezt a kölcsönhatást „bél-agy tengely” (gut-brain axis) néven írja le. Konszenzus van abban, hogy a baktériumflóra és a bélnyálkahártya szimbiózisa meghatározó szerepet játszik a központi idegrendszer működésének szabályozásában mind normális körülmények között, mind betegségekben.
A szervezet szerotoninszintjének több, mint 90%-a a gastrointestinalis traktusban keletkezik. A bélflóra bizonyos baktériumai olyan metabolitokat is termelnek amelyek serkentik a szerotonin (más néven 5-hidroxitriptamin vagy 5-HT) szintézist a bélnyálkahártya enterokromaffin sejtjeiben. Az agy szerotoninszintje alapvetően a plazma triptofánszintjének függvénye. A bél mikrobái mellett diétás hatások befolyásolják (pl. a kukorica bázisú étrend negatívan; a szárnyashús, banán, csokoládé pedig pozitív irányban) az agyban rendelkezésre álló triptofán mennyiségét. Az alacsony szerotoninszint a depressziónak, és az autoagresszív (szuicid) viselkedésnek is kockázati tényezője.
A különböző kísérletek eredményei alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a depressziós emberekben megváltozik a bél mikroorganizmusainak száma és összetétele (dysbiosis). Megfigyelték a Bacteroidetes, a Proteobacteria és a Actinobacteria törzs egyedszámának növekedését, valamint a Firmicutes törzs tagjainak csökkenését is. Emellett depresszióban szenvedőknél a fajok sokféleségének (diverzitásának) jelentős csökkenését is kimutatták.
A táplálkozással bejuttatott probiotikumok segítenek helyreállítani a baktériumflóra és a bélnyálkahártya egységét. A probiotikumok leginkább a Lactobacillusok és Bifidobaktériumok különböző kombinációját tartalmazzák. Egyrészt stimulálják a nyálkahártya epithelsejtjeinek mucintermelését, ami elősegíti a szimbiózis helyreállítását, illetve fenntartását. Másrészt a nyálkahártyához tapadva megakadályozzák, hogy patogén (kórokozó) baktériumok bekerüljenek és gyulladást okozzanak. Az általános mechanizmusuk szempontjából meghatározó, hogy a probiotikumok fokozzák a fagocitózist (bekebelezést), ezzel csökkentve gyulladást kiváltó (proinflammatorikus) mediátorok termelődését. Mind a helyi gyulladás, mind pedig a szisztémás hatások megelőzése a depresszió megakadályozásának hatékony módja. Ezt a feltételezést több klinikai vizsgálat is igazolta, amelyek szerint a probiotikumok alkalmazása az emésztőrendszerre kifejtett hatással együtt kedvezően befolyásolja a pszichés állapotot, illetve a hangulati zavarokat is. Egy placebo-kontrollált vizsgálat adatai szerint Lactobacillus acidophilus és Bifidobacterium longum már háromhetes alkalmazás után szignifikánsan csökkentette a stresszindukált gastroenteralis tüneteket (hasi fájdalom és hányinger/hányás) egészséges fiatalokon. (Diop, L et al. Probiotic food supplement reduces stress-induced gastrointestinal symptoms in volunteers: a double-blind, placebo-controlled, randomized trial. Nutr. Res. 2008;28:1–5.) Japán szerzők a gyulladásos bélbetegség (colitis ulcerosa) klinikai tüneteinek javulása mellett az alvászavar, illetve az életminőség javulását is tapasztalták probiotikum vagy probiotikum-tartalmú ételek tartós fogyasztása után. Egy, a közelmúltban megjelent vizsgálatban Lactobacillus helveticus és Bifidobacterium longum 30 napos alkalmazása szignifikánsan csökkentette a pszichés stressz következményeit, különösen a szomatizációt, a depressziót, az ingerlékenységet, a szorongást, és javította a problémamegoldási készséget. Egy metaanalízis eredményei azt mutatták, hogy 11 baktériumtörzs összefüggésbe volt hozható a depresszió súlyosságát mérő paraméterek javulásával – akár önmagukban, akár más probiotikus baktériummal együtt alkalmazták őket. Az adatok azt is jelzik, hogy jó hatású a pre- és probiotikum kombinációja, noha a prebiotikumok önmagukban nem fejtettek ki szignifikáns hatást. Bár a kombináció hatásosnak mutatkozott a depresszió tüneteinek enyhítésében, a szorongásos tüneteket nem csökkentette. (Sanjay Noonan S. et al. Food & mood: a review of supplementary prebiotic and probiotic interventions in the treatment of anxiety and depression in adults. BMJ Nutrition, Prevention & Health 2020;3.:e000053.)

Forrás:
⁠
https://harmoniamuhely.hu/psziches-zavarok-kezelese-a-terhesseg-es-a-szoptatas-soran/
⁠
⁠
⁠
https://napidoktor.hu/babavaro/terhesseg-alatti-es-szules-utani-hangulati-betegsegek-kezelese/
⁠
⁠
⁠
http://epa.oszk.hu/02400/02454/00049/pdf/EPA02454_neurohun_2013_40-48.pdf
⁠
⁠
⁠
http://otszonline.hu/cikk/terhesseg_alatti_depresszio__feltetlenul_kezelni_kell
⁠
⁠
⁠
https://mppt.hu/magazin/pdf/vi-evfevfolyam-4-szam/az-antidepresszivumok-attekintese-a-tca-ktol.pdf
⁠
⁠
⁠
https://www.tenyek-tevhitek.hu/omega-3_es_depresszio.htm
⁠
⁠
⁠
https://elitmed.hu/ilam/idegtudomanyok/omega-3-zsirsavak-a-depresszio-ellen
⁠
⁠
⁠
http://otszonline.hu/cikk/probiotikumokkal_enyhithetok_a_depresszios_tunetek
⁠
⁠
⁠
http://otszonline.hu/pszichiatria_neurologia_osszefoglalo_kozlemeny/cikk/a_mikrobiom_szerepe_a_mentalis_egeszsegben
⁠
⁠
⁠
http://www.wiki.vetphysiol.hu/Belflora_Depresszio
⁠
⁠
dr. Fehér János és mtsai. A krónikus gyomor-bél gyulladások szerepe a depresszió kialakulásában és kezelésében. Orv Hetil. 2011;152.évf. 37.sz. 1477–1485.

Want to print your doc?
This is not the way.
Try clicking the ⋯ next to your doc name or using a keyboard shortcut (
CtrlP
) instead.