A férfi infertilitás felében várható genetikai eltérés, de csak mintegy 15%-ban sikerül azt pontosan diagnosztizálni. A genetikai rendellenességek lehetnek kromoszómális, Mendeli öröklődésű (monogénes) és multifaktoriális eredetűek.
Mind a számbeli, mind a szerkezeti kromoszóma eltérések gyakrabban fordulnak elő infertilis férfiakban, mint az átlag populációban. Az andrológiai eredetű meddőség hátterében az esetek mintegy 5%-ában áll kromoszómális ok, amely azoospermia (spermium hiány) esetén 15%-ra emelkedik. A nemi kromoszóma rendellenességek a kromoszóma eltérések 80%-át teszik ki, és nagy részük számbeli kromoszóma aberráció (Klinefelter-szindróma, számfeletti Y kromoszóma). Az autoszómák (testi kromoszómák) kiegyensúlyozott reciprok és Robertson transzlokációja szintén infertilitáshoz vezethet. A transzlokáció különböző kromoszóma részek kicserélődésével jön létre. A transzlokáció általában fenotípusos elváltozást nem okoz, de ismétlődő magzati vetélésekhez vezethet a kiegyensúlyozatlan transzlokációt hordozó spermiumok számának (20-80%) gyakorisága miatt. A Robertson transzlokáció két akrocentrikus kromoszóma fúziójával jön létre, amikor a rövid karok elvesztése mellett létrejövő dicentrikus kromoszóma a két hosszú karból áll. Az elváltozás a meiózis folyamatának zavara révén károsíthatja a spermatogenezist.
Akrocentrikus kromoszóma: Centromer csaknem terminális helyzetű, a kromoszóma egyik karja nagyon rövid.
A férfi infertilitás genetikai hátteréről részletesen olvashat az alábbi fejezetben:
Forrás:
Mokánszki Attila: Az infertilitás hátterében álló genetikai eltérések vizsgálata és klinikai jelentősége. DEBRECENI EGYETEM, KLINIKAI ORVOSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA. DEBRECEN, 2013.