1.1.3.2.5 Néhány hónapnyi sikertelen próbálkozást követően szűrőtesztek végezhetők.

iii. Inzulinrezisztencia szűrése

inzulinrezisztencia.png

Az inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia (IR) a szénhidrát-anyagcsere zavara. A betegség lényege egy adott inzulin-mennyiségre adott szuboptimális (alacsony szintű) válaszreakció. Normál esetben a sejtek inzulin mellett képesek felvenni a működésükhöz szükséges cukrot (glükóz). Inzulinrezisztens állapotban a sejtek nem érzékelik megfelelően az inzulin jelenlétét, ezért annak lényegesen magasabb koncentrációban kell jelen lennie a vérben ahhoz, hogy sejtekbe a cukor bekerülhessen. Ez további inzulin előállítására készteti a hasnyálmirigyet, ami hosszabb távon annak kimerüléséhez vezethet. Az inzulin elégtelen hatásának számos következménye lehet: a vércukor-háztartás felborulása, a peteérés megzavarása és menstruációs zavarok, a férfi nemi hormonok túlsúlya, policisztás ovárium szindróma (PCOS), elhízás (fogyási képtelenség), autoimmun betegségek, szív-érrendszeri megbetegedések, magasvérnyomás.
Bár rendkívül gyakori jelenségről van szó, a probléma sokszor nem derül ki időben. Az inzulinrezisztencia hosszú ideig tünetmentes maradhat, ilyenkor csak a vér magas inzulinszintje utal a kóros állapotra. Tünetei nem specifikusak, utalhatnak más betegségekre is, ezért gyakran csak előrehaladott állapotban diagnosztizálják. Gyakori az is, hogy az inzulinrezisztenciát a családalapítás időszakában fedezik fel, és azért derül rá fény, mert a fertilitási problémák okát kutatva ellenőrzik a vér inzulinszintjét is.

Az inzulinrezisztencia laboratóriumi vizsgálata

Vércukor (glükóz)
A glükóz egy egyszerű cukor, amely a szervezet számára fő energiaforrásként szolgál. Az elfogyasztott szénhidrátok glükózra (és más egyszerű cukrokra) bomlanak le, a vékonybélben felszívódnak, és a szervezetben keringenek. A szervezet legtöbb sejtje glükózt igényel az energiatermeléshez és akkor tud működni, ha a glükózszint a vérben megfelelő tartományban marad. A szervezet glükózfelhasználása az inzulin jelenlététől függ.
A vér glükózkoncentrációja mérhető éhomi állapotban (8-10 órás éhezés után), véletlenszerűen, étkezések előtt és/vagy után, valamint az orális glükóztolerancia teszt (OGTT) részeként.

Inzulin
Az inzulin egy hormon, mely a szervezetben egyedüliként csökkenti a vércukor szintet, így segít a vércukor szabályozásában. Hiánya halálhoz vezető állapotot eredményez. Amikor a szervezet érzékeli az étkezés utáni magasabb cukorszintet, jelet küld a hasnyálmirigynek. A hasnyálmirigy inzulint bocsát a vérbe. Az inzulin úgy hat, mint egy szállítási irányító, glükózt szállíttat a szervezet sejtjeinek, utasítja a szervezetet, hogy a feleslegben lévő glükózt glikogén formájában (rövid távú tárolás) és/vagy trigliceridként tárolja a zsírsejtekben. Ahogy a vérben a cukor szintje normális értékre csökken, a hasnyálmirigy jelzést kap, hogy csökkentse az inzulin kibocsátását. Ha a glükóz/inzulin visszajelzési mechanizmus megfelelően működik, a glükóz mennyisége tökéletesen stabil marad. Ha az egyensúly felborul, és a glükóz szintje megemelkedik a vérben, akkor a szervezet megpróbálja az egyensúlyt helyreállítani, akár az inzulintermelés növelésével, akár a glükóz vizelettel való kiürítésének fokozásával és a visszaszívás csökkentésével.

Cukorterhelés vagy más néven orális glükóztolerancia teszt (OGTT)
Ennek során a laborban nem csupán a vércukorszintet határozzák meg, hanem a vér inzulinszintjét, és az inzulin-elválasztás mértékét is. Ehhez alapértékként mindig megmérik a vér éhgyomri cukor- és inzulinszintjét, majd 75 gramm, vízben oldott szőlőcukor elfogyasztását követően újabb mintavétel történik. A vércukorterhelést nem szabad elkezdeni, ha előzetes eredményekből már egyértelműen felállítható a cukorbetegség diagnózisa. Ami azt jelenti, hogy az éhgyomri vércukor magasabb, mint 7 mmol/l. Kérhető többpontos elemzés, de klinikai információt már a 0 és 120 perces értékből is biztonsággal nyerhetünk. A terhelést megelőző 3 napon keresztül korlátozás nélküli, de legalább 150 gramm szénhidrátot tartalmazó étrend tartása szükséges. A vizsgálatot megelőző napokban a terhelendő személynek átlagos fizikai tevékenységet kell végeznie. A vizsgálatot nyugalmi körülmények között, dohányzás és fizikai aktivitás mellőzésével kell lebonyolítani. A vizsgálat eredményét és értékelését esetleg befolyásoló tényezők (infekciók, gyógyszerhatások… stb.) fennállását figyelembe kell venni.
A terheléses vércukor vizsgálatnál a 60. és 120. perces inzulin és vércukor szintek normál tartományát a laboratóriumok nem tüntetik fel. Csak az éhgyomri értékek esetén adnak meg referencia tartományt. Az eredmény kiértékelése endokrinológus vagy diabetológus szakorvos feladata. Azonban általánosan elmondható, hogy a szervezet normál vércukorszint értékének meghatározása során az éhgyomri érték 3,0-5,5 mmol/l és étkezések után sem emelkedik 7 mmol/l fölé. Amennyiben az éhgyomri mérés során 6 mmol/l és a 2 órás mérésnél több mint 11 mmol/l az érték, akkor cukorbetegségről beszélhetünk. Ha a 2 órás mérés eredmény 7,8 mmol/l és nem éri el a 11 mmol/l értéket, akkor csökkent glükóztolerancia / inzulinrezisztencia állhat a háttérben. Fontos az inzulinszint / vércukorszint arányának alakulása is: a 120. percre az inzulinszint normálisan a kiinduló értékre, vagy annak kétszeresére áll vissza. A 120 perces inzulinszint / vércukorszint arány pedig a 2-3-szoros értéket nem haladja meg normál cukorválaszok mellett. Ha a normál vércukor görbe mellett a 0 perces inzulin érték 2,5-szörösét meghaladja a 120 percben mért inzulin érték, az inzulinrezisztenciát jelenthet.

HOMA-index (Homeostasis Model Assessment - Insulin Resistance)
A HOMA-index az éhomi glükóz szint és az éhomi inzulinszint szorzatából számolt paraméter, amely a hasnyálmirigy Langerhans béta-sejtek működését jellemzi. (HOMA-IR = éhomi glükóz (mmol/L) x éhomi inzulin (mU/L) / 22,5). Az inzulinrezisztencia korrekt diagnosztikája még ma sem tisztázott. Azonban ha a HOMA-érték 2,0 fölött van az inzulinrezisztencia gyanúja megállapítható, és általában 4,0 felett kimondják az inzulinrezisztenciát. A diagnózisához több tényezőt is figyelembe kell venni. Fontos szerepe van ugyanis a laborértékek (vércukor, inzulin, OGTT, HOMA-index) mellett a fennálló tüneteknek is, így azokon semmiképp sem szabad átsiklani.

Az inzulinrezisztencia hatása a termékenységre

Az inzulinrezisztencia sok esetben a hasüregi (viscerális) zsír felszaporodásához vezet. A viscerális zsír aromatáz enzimet tartalmaz, ami az androsztendiont ösztronná és a tesztoszteront ösztradiollá alakítja. A zsírszövet túlsúlya elhízott nőkben olyan ellentmondásos helyzetet hoz létre, amelyben mind az androgének, mind az ösztrogének túlzott mennyiségben vannak jelen. Tanulmányok azt mutatták, hogy az elhízott reproduktív korú policisztás ovárium szindrómában (PCOS) szenvedő nők mintegy 40%-ánál fordul elő csökkent glükóztolerancia. Ezen túlmenően a normális súlyú nők 15%-ánál figyeltek meg csökkent glükóztoleranciát PCOS-ben, ami mintegy háromszorosa az átlagos populációnak.
Inzulinrezisztencia esetén a férfi nemi hormonok túlsúlyba kerülnek a nőiekkel szemben, a progeszteron szintje csökkenhet, valamint az LH/FSH arány is felborul, ennek következtében pedig domináns tüsző hiányában nem történik meg a normál peteérés és tüszőrepedés. A tüszőérés-és repedés elmaradása miatt kisebb-nagyobb folyadékkal teli ciszták alakulhatnak ki a petefészkekben és létrejön a PCOS.

Férfiakban a leggyakoribb szexuális funkciózavar az ún. erektilis diszfunkció. Inzulinrezisztenciában a szabad tesztoszteronszint csökkenhet, amely hozzájárul a férfi szexuális funkciózavarához. Számos tanulmány alátámasztja, hogy a testtömegindex (BMI = Body Mass Index) sok egyéb életmódbeli tényezővel együtt (dohányzás, fokozott koffeinbevitel, kábítószer-használat... stb) szintén negatív hatással van a férfiak termékenységére. A magas BMI szoros összefüggésben áll az ondómennyiség csökkenésével, továbbá a tesztoszteron és a nemihormon-kötő fehérje (SHBG) csökkent plazmakoncentrációjával és az ezzel járó emelkedett ösztrogénszinttel is. Emellett a magasabb BMI esetén alacsonyabb LH és FSH hormon szinteket detektáltak, ami arra utal, hogy az elhízás hatással van a hipotalamusz – hipofízis tengely neuroendokrin szabályozó rendszerére is. Ennek hátterében az állhat, hogy a zsírszövet – főleg inzulinrezisztens esetekben – aromatázt expresszál, ami a tesztoszteront ösztradiollá alakítja. Ez az ösztradiol negatív visszacsatolás során csökkenti az agyalapi mirigy gonadotropin (FSH, LH) szekrécióját.
A férfi inzulin rezisztencia és a termékenység kapcsolatáról további részleteket az alábbi fejezetben olvashat:

Az inzulinrezisztencia kezelési lehetőségei

A kezelés legfőbb eleme a személyre szabott helyes életmód, melynek része a mozgás, ez utóbbi ugyanis nagyon fontos szerepet tölt be a szénhidrát-anyagcserében. Emellett oda kell figyelni az étkezésre is, főleg annak cukortartalmára. Érdemes kerülni a cukrozott és a fehér liszttel készülő élelmiszereket, illetve figyelni arra, hogy az étrend közelítsen a cukorbetegek diétájához. Fontos a napi legalább négy-ötszöri étkezés. Ha az életmódváltás önmagában nem hoz eredményt, gyógyszerrel is segíthető az inzulinszint normalizálása.

Diéta

Az első lépcső a kellő diéta megválasztása. Fontos tudni, hogy nagy mennyiségű szénhidrát található a következő élelmiszerekben:
kenyér, tészta, rizs
gyümölcsök
tej, tejtermékek
cukor hozzáadásával készült ételek (pl. sütemények, édességek)
Az úgynevezett szénhidrát diéták alapja a bevitt szénhidrát mennyiségének a számolása. A szénhidrát tartalmon felül általában megtalálható itt az étkezési rostok mennyisége is. Ezek olyan vegyületek, amik bár a szénhidrátok csoportjába tartoznak, de a bélrendszer nem emészti meg ezeket, így nem fogják emelni az inzulin szintet sem. A javasolt napi szénhidrát bevitel függ a testmagasságtól, a testsúlytól, a fizikai aktivitástól és a javasolt gyógyszerektől is. Általában napi 150-180 gramm szénhidrát bevitel az ajánlott mennyiség. A napi étkezések az energiabevitel százalékában kifejezve 45-50% szénhidrátot, 25-30% zsírt és 15-20% fehérjét tartalmazzanak.
Az energiamennyiségen túl lényegesebb az összetétel. Előtérbe kerül a szénhidrátmennyiségen belül az alacsony glikémiás indexű (GI) szénhidrátok fogyasztása. A glikémiás index az az érték, amely megmutatja, hogy egy adott élelmiszer milyen gyorsan és mennyire tartósan emeli meg a vércukorszintet. Így tehát egy alacsony glikémiás index-szel rendelkező étel alig, vagy nagyon alacsony mértékben fogja csak megemelni a vércukor és így az inzulin szinteket. Mért mennyiségben fogyaszthatók a magas szénhidráttartalmú lisztes (keményítőtartalmú) áruk, mint a rizs vagy a burgonya. Ezek között előnyösebb összetételű:
a teljes kiőrlésű liszt, mint a hagyományos fehér liszt
a barna rizs, mint a hagyományos rizs
a durum tészta, vagy rostot nagyobb mennyiségben tartalmazó tésztaféleség, mint a tojással és fehér liszttel készült termékek
a burgonya helyett csicsóka
Összegezve az inzulinrezisztencia esetén javasolt étrend és étkezési szokások:
A napi étkezések száma 4-6 között legyen.
Az azonos étkezésekkor azonos mennyiségű szénhidrátot fogyasszon.
Minden nap lehetőleg ugyanakkorra időzítse az egyes étkezéseket.
Vegye figyelembe, hogy egyéb faktorok is emelhetik vagy csökkenthetik a vércukorszintet pl. az alkohol fogyasztása, mozgás, betegség, utazás vagy a stressz.
Kerülendők: a szőlőcukor, finomított cukor, méz. Érdemes ügyelni a napi konyhasó bevitelre is.

Sport

Aerob mozgás. Ebben a mozgásformában nagy mennyiségű szénhidrátot és zsírt éget el a szervezet kellő oxigén ellátás mellett. A pulzus a maximális érték 60-70%-a, nincs lihegés, kifulladás.
Anaerob mozgás. Ebben a mozgásformában nem kielégítő az izomzat oxigénellátottsága, ezért az energiaellátását anaerob módon végzi. A pulzus a maximális érték 80-90%-a.
Az aerob mozgás során az energia jelentős részét a zsírszövetből szabadítja fel a szervezet, ami fogyást és a teljesítőképesség növelését eredményezi. Az anaerob mozgás az izomtömeg növelését eredményezi, ami következésképpen hozzájárul a hatékonyabb aerob mozgáshoz is.
A testmozgás javasolt gyakoriságát illetően a minél gyakoribb, heti 4-5-szöri, alkalmanként minimum 30 percig tartó testmozgás tűnik a leghatékonyabbnak. Heti 3-4-szer aerob és 1-2-szer anaerob mozgás javasolható. Természetesen ezek az ideálisan elérendő célok, már az is rengeteget számít, ha valaki legalább bevezeti a testmozgást az életébe. Mivel az inzulinrezisztencia sikeres kezelése hosszútávú együttműködést és kitartást tesz szükségessé, a lényeg az, hogy a testmozgást csak olyan mértékben és intenzitással vezesse be az életébe, amely számára elfogadható és hosszú ideig is tartható.

Étrend-kiegészítők és gyógyszerek

D-vitamin
Manapság egyre elterjedtebb nézet, hogy a D-vitamin nem is annyira vitamin, mint inkább hormon, és a szervezet számos szervrendszerének normális működéséhez elengedhetetlen. A lényeget tekintve a D-vitamin hiánya fokozza az inzulin rezisztencia tüneteit, sőt egyes vizsgálatokban a D-vitamin hiány rendezésével az inzulin rezisztencia mértéke csökkenthető. A normáltartomány fenntartásához felnőttekben napi 2000 NE bevitele javasolt az UV-B sugárzástól mentes időszakban. Magyarországon ősz és tavasz között a lakosság 70%-a D-vitamin hiányos. A biztonságosan bevihető mennyiség egy napra eső felső határa 4000 NE.
Mio-inozitol
Az inozitol egy természetesen előforduló vegyület, melyet korábban a B-vitamin-komplex közé soroltak. Az inozitol kilenc különböző izomer formában található meg, melyek közül a mio-inozitol a leggyakoribb és élettani szempontból legfontosabb forma. Az inozitol részt vesz a sejtek közötti kommunikációban, másodlagos hírvivőként jelet továbbít a sejten belül, valamint nélkülözhetetlen komponense a sejtmembránt alkotó foszfolipideknek. Szerepet játszik a zsír- és szénhidrát-anyagcserében, mivel a glükóz metabolizmusát szabályozó enzimeket aktiválja. Normális táplálkozás során gyümölcsök, zöldségek, főzelékek, hüvelyesek és diófélék fogyasztásával fedezzük a napi szükségletet. Az átlagos étrend körülbelül 0,9 g mio-inozitolt tartalmaz. A mio-inozitol javítja az inzulin-érzékenységet, csökkenti a zsírraktározást és csökkenti a szabad zsírsavak szintjét is. Mio-inozitol pótlásával az inzulinszint csökkenthető, javítva ezzel a petefészkek és a mellékvesék normális hormontermelését is.

Nagyon fontos, hogy ha az értékek megkívánják, úgy az inzulinrezisztenciával küzdő betegnek gyógyszeres kezelésben is részesülnie kell. A gyógyszeres terápiát endokrinológus szakorvos végzi, amelynek továbbra is elengedhetetlen része a testmozgás, és a szakember által beállított diéta.
Metformin
A metformin legfőbb hatása, hogy gátolja a glükoneogenezist, vagyis a cukor előállítását a májban, fokozza a glükózfelhasználást az izmokban és lassítja a bélben a glükóz felszívódását. Ezen túl javítja a sejtek inzulin iránti érzékenységét is, emiatt adott mennyiségű inzulin nagyobb hatást tud kifejteni a célsejteken. A metformin étvágycsökkentő hatása bizonyos esetekben igen előnyös, máskor viszont veszélyes is lehet. Meg kell említeni ugyanakkor, hogy a metformin az inzulin rezisztencia kezelésére Magyarországon hivatalosan nem, csak úgynevezett egyéni mérlegelés alapján használható. Ha a metformin kezeléstől magas HOMA-IR érték mellett előny várható, mely megnyilvánulhat a fogamzóképesség javításában, a testsúly csökkentésében, akár a cukorbetegség kialakulásának késleltetésében, akkor adása a gyógyszerrendelési szabályok betartásával javasolható.


Forrás:
Takács István dr. és mtsai: Magyarországi konszenzusajánlás a D-vitamin szerepéről a betegségek megelőzésében és kezelésében. Orv Hetil. 2022; 163.évf. 15.sz.
Kun Attila dr. és mtsa: A mio-inozitol jótékony hatása inzulint igénylő 2-es típusú cukorbetegséghez társuló polycystás ovarium szindrómás várandós terápiájában. Orv Hetil. 2017; 158.évf. 14.sz. 541–545.
Want to print your doc?
This is not the way.
Try clicking the ⋯ next to your doc name or using a keyboard shortcut (
CtrlP
) instead.