1.1.3.2 A megtermékenyítési kísérletek normális szakasza (1-12 hónap), a sikeres terhesség elősegítése.

1.1.3.2.2 Ovulációs ciklus ismerete, a termékenységi napok beazonosítása

image.png

Az ovulációs ciklus

A menstruáció ciklus megjelenése a petesejtérés, és a petefészekműködés beindulásának jele. A havivérzés átlagosan 12-13 éves életkorban jelentkezik először. Kezdetben gyakran rendszertelen (akár 6 hétre jelentkezik), de egy-másfél évvel az első menstruáció jelentkezését követően a 22-34 nap közé eső ciklusokat tartják normálisnak. Amennyiben 16 éves korig nem következik be, akkor az kórosnak tekintendő. A menstruáció általában 48-50 éves korig tart, melynek elmaradása a menopausa (változó kor). Ha 40 évesnél fiatalabb nőnél jelentkezik a menopausa, annak hátterében kóros okok állhatnak.
Az ovulációs ciklus alatt a női nemi hormonok közvetítésével olyan élettani folyamat megy végbe a szervezetben, ami felkészíti az ún. női reproduktív szerveket a fogamzásra és a megtermékenyült petesejt beágyazódására.
A menstruációs ciklus négy részből áll (a napok egy optimális 28 napos ovulációs ciklusra vonatkoznak):
menstruáció: a vérzés időtartama, hossza általában 3-7 nap
follikuláris szakasz: a tüszőérés, amikor a petefészekben egy (domináns) tüsző növekszik, benne egy petesejt érik, körülbelül a ciklus 11. napjáig tart
ovulációs szakasz: a petesejt kilökődése, mely során a tüsző megreped és az érett petesejt kiszabadul, ez a termékeny időszak a ciklus 12-16. napja közé esik
luteális szakasz: a petesejtet már nem tartalmazó visszamaradt tüsző (a sárgatest) hormontermelésbe kezd, majd ha nem történik megtermékenyítés a hormontermelés megszűnik, a sárgatest elsorvad és a szervezet felkészül a következő ciklusra, hossza általában 13-14 nap

A menstruáció

A havivérzés megindulása a ciklusa első napjának tekintendő. A menstruáció időtartama normál esetben általában 3–7 nap között változik. Egy átlagos menstruáció során 35-50 ml folyadék távozik, azonban 10-80 ml közötti mennyiség még normálisnak tekinthető. A menstruáció során ürülő folyadék egy része vér, emellett egyéb méhnyálkahártya elemeket, szövetdarabokat és hüvelyváladékot is tartalmaz. A méhnyálkahártya lelökődését sokszor kíséri fájdalmas alhasi görcs. Kísérő tünetei lehetnek továbbá:
a mellek megduzzadása, feszülése, érzékenyebbé válhatnak, sőt kifejezetten fájhatnak is,
gyakori probléma a menstruáció idején a pattanások megjelenése, mert ez időtájt a bőr faggyúmirigyei fokozottan működnek, a pórusok kitágulhatnak és eltömődhetnek,
előfordulhat puffadás, ödémásodás (kéz, láb területén), mert ösztrogén hatására a kötőszövetekben felgyűlhet a folyadék,
a hasmenés normális a menstruáció első napjaiban, ez az ún. prosztaglandin vegyületek fokozott termelődése miatt jelentkezhet.
Az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Társaságának (American College of Obstetricians and Gynecologists - ACOG) 2020-ban megerősített ajánlata szerint a menstruációs ciklus különböző ismérveit, illetve azok megváltozásait, - mint a vérzés állaga, színe, intenzitása, a ciklus hossza, rendszeressége - az általános egészségi állapot felmérésében fontos vitális paraméterként kell tekinteni, hasonlóan pl. a vérnyomás, pulzus, testhőmérséklet ...stb értékekhez. Indoklásuk szerint számos rendellenesség okozhat kóros méhvérzést, amelyet a ciklus szabálytalansága és változó mennyiségű menstruációs vér is jellemezhet. Az ovulációs ciklusok mintázatának és azok eltéréseinek serdülőkorban történő azonosítása javíthatja a felnőttkori potenciális egészségügyi problémák korai felismerését. (The American College of Obstetricians and Gynecologists. Menstruation in Girls and Adolescents: Using the Menstrual Cycle as a Vital Sign. COMMITTEE OPINION. No.651, December 2015, Reaffirmed 2020. Committee on Adolescent Health Care.)
A menstruációs folyadék színéből, viszkozitásából és erősségéből vagy ezeknek változásából különböző egészségügyi problémákra következtethetünk.
Sötétvörös, akár barnás vérzés általában a menstruáció elején vagy legvégén jelentkezhet, és elsősorban arra utal, hogy a távozó vér lassabban ürül ki a szervezetünkből, így több ideje marad oxidálódni. Előfordulhat az is, hogy a korábbi ciklus után nyálkahártya-darabok maradtak a méhben, és először ez távozik. A barnás árnyalatú vérzés nem kóros, nem jelez egészségügyi problémát.
Élénkpiros vér az egészséges, normális, rendszeres menstruáció színe. Azt jelzi, hogy a szervezet gyorsan távolítja el a leváló méhnyálkahártyát, így az nem oxidálódik.
Halványpiros, rózsaszínes menstruációs folyadék általában a rövidebb, gyengébb menstruációra jellemző. Alacsony ösztrogénszintre, hormonális zavarokra utalhat, befolyásolhatja a normális ovulációt, így a teherbeesést is. Tanulmányok kimutatták, hogy pl. a túlzott testmozgás csökkenti az ösztrogénszintet, ami később a menstruációs ciklus felborulásához vezethet.
Szürkés árnyalatú menstruációs folyadék szexuális úton terjedő fertőzésekre utalhat, amihez általában kellemetlen szag is társul.
A túl erős menstruáció vashiányt okozhat. Egy 2014-es finn tanulmányban azt tapasztalták, hogy az erős menstruációra panaszkodó nők 60%-a volt súlyos vashiányos (ferritin <15 mikrog/L), míg 27%-uk már anémiás (hemoglobin <120 g/L). Ha kevesebb mint egy óra alatt átvérzik a tampon vagy betét, ha éjszaka is fel kell kelnie betétet cserélni, ha egy nap 6 db-nál több tampont vagy egészségügyi betétet használ el, akkor a havivérzés definíció szerint erősnek tekinthető (> 80 ml, de elérheti a 100-120 ml-t is). (PEURANPAA P. et al. Effects of anemia and iron deficiency on quality of life in women with heavy menstrual bleeding. Acta Obstetricia et Gynecologica Scandinavica 2014; 93:654–660.)
Sűrű, vörös, alvadtvér-darabokat tartalmazó menstruációs folyadékot okozhatja az alacsony progeszteron- és magas ösztrogénszint. Bizonyos fokú alvadt vér normális, ám ha az alvadék átmérője meghaladja a 2,5 cm-t, az hormonális problémát jelezhet, vagy utalhat alvadási zavarokra. A jelenség másik oka a méhben kialakuló fibróma, vagy jóindulatú sejtburjánzás (mióma) lehet. Ezek bár általában jóindulatúak, de fájdalmasak lehetnek, illetve akár meddőséget is okozhatnak.

A follikuláris szakasz

Az agyalapi mirigy az FSH (follikulus stimuláló vagy tüszőserkentő) hormont kezdi termelni. A follikuláris fázisban az FSH koncentrációjának lökésszerű növekedése indítja el az ösztrogén termelését a petefészekben. Ezen hormonális hatásokra a petefészekben lévő ún. primordiális tüszők érésnek indulnak. A primordiális tüszők (follikulusok) a magzati élet során már kialakulnak majd egy bizonyos ponton megállnak fejlődésükben és a pubertásig így is maradnak. Ezek a kezdeti tüszők tartalmazzák az osztódás egy adott fázisában várakozó petesejtet (oocita) és az őt körülvevő ún. granulóza sejteket, melyek az ösztrogén szintézisben vesznek részt. A tüszőérés folyamata során, a primordiális follikulusokból, a sejtek osztódásának és differenciálódásának következtében primer, szekunder, tercier majd végül az ún. Graaf-tüsző keletkezik. Az érés alatt folyadék szaporodik fel a tüszőben, ezért az erősen kitágul, átmérője növekszik, a sejtek rétegekbe rendeződnek, a petesejtet pedig oldalra nyomódik. Minden tüsző egy ‘éretlen’ vagyis az osztódási sorozatot még teljesen be nem fejezett petesejtet tartalmaz. Minden ciklusban több follikulus érése is megindul, de általában csak egy tüsző válik „dominánssá”, és az ebben található petesejt fog ‘megérni’, vagyis növekszik és végighalad az osztódás összes lépésén (oogenesis).
image.png
A tüszőérés (folliculogenesis) folyamata.
Ezzel egy időben a szervezetben lévő ösztrogén növekvő mennyisége biztosítja, hogy a méhnyálkahártya (endometrium) megvastagodjon. Az endometrium ún. proliferációs szakasza a menstruációt követően az ovuláció bekövetkezéséig tart. Ekkor a nyálkahártya, - amely egy többrétegű mirigyhám - egyre vastagabb lesz, egyre több eret tartalmaz és a benne található ekkor még egyszerű csöves mirigyek elkezdik a szekréciót. A magas ösztrogénszint felelős a méhnyaknyák megváltozásáért is. A termékeny méhnyaknyák híg, síkos váladék, amelyben a spermiumok könnyebben mozognak és a tápanyagoknak köszönhetően több napig is életképesek maradnak. Ez a szakasz körülbelül a ciklus 11. napjáig tart.

Az ovulációs szakasz

A megérett tüsző a petefészek felszínére nyomul. A petefészekben lévő tüszők folyamatos ösztrogén termelése és a vér magas ösztrogén koncentrációja az agyalapi mirigyben az LH (luteinizáló vagy sárgatest serkentő hormon) elválasztását stimulálja, majd az LH szintjének gyors emelkedését okozza. Amikor az LH termelés elér egy maximumot (LH-csúcs) a hólyagszerűen megduzzadt Graaf-tüsző megreped és a petesejt (az őt körülvevő ún. granulóza sejtekkel együtt) kiszabadul. A tüszőrepedés folyamatát nevezzük ovulációnak. A kiszabadult petesejt a petevezetőbe kerül és megkezdi útját a méh felé. Mivel a petesejt körülbelül 24 órán át, a spermiumok pedig 4-5 napig életképesek a termékeny időszak mindössze pár nap, és körülbelül a ciklus 12-16. napja közé esik. Az ovuláció ebből átlagosan körülbelül a 14. napon történik. Azonban az ovuláció pontos napja ciklusról ciklusra változhat. Az endometrium vastagsága ez időtájt eléri a 8-10 milliméter vastagságot.

A luteális szakasz

A Graaf-tüsző petefészekben maradt része, az ún. corpus hemorrhagicum először összeesik, a benne lévő folyadék kiürül, újratelítődik vérrel, majd átalakul sárgatestté (corpus luteum). A sárgatest a ciklus utolsó szakaszában a progeszteront termeli. A progeszteron tovább vastagítja a méhnyálkahártyát, előkészítve azt a megtermékenyített petesejt számára. Az ovulációt követően az endometrium ún. szekréciós szakaszában a nyálkahártya felszaporodott kanyargós mirigyállománya glikogénben gazdag szekrétumot termel, mely fontos a beágyazódó embrió táplálásában. Eközben a petefészekben lévő üres tüsző elkezd zsugorodni, de folytatja a progeszteron termelését, valamint elkezd ösztrogént termelni. Ha nem következik be megtermékenyülés a sárgatest elsorvad, progeszteron és ösztrogén termelése is megszűnik. A hormonok hiányában a vastag méhnyálkahártya pusztulni kezd, majd leválik, és a menstruációval távozik a szervezetből. Az élettani folyamat során endometrium spirális hajszálereinek összehúzódása (vazokonstrikció) miatt a vérellátás romlik, a mirigyek elhalnak és összeesnek, végül a nyálkahártya funkcionális rétege lelökődik. A menstruációs után csupán az ún. bazális réteg marad meg, melyből az endometrium a következő ciklusban újra felépül. A luteális szakasznak hossza 10-16 nap között változik.
A menstruációs ciklus hormonális változásai.

image.png



Forrás:


Klasszikus módszerek a termékenységi ablak meghatározásához

Az optimális fogamzásra történő felkészülés hatékony módja a saját ovulációs ciklus megismerése és a termékenységi napok azonosítása. Az ovulációnak és az azt övező termékenységi ablaknak észlelhető fizikai jelei vannak, amelyek különböző módszerekkel és eszközökkel saját magunkon vizsgálhatók.
A luteinizáló hormon (LH)-csúcs az érett petesejt kiszabadulását eredményezi a petefészekből (ovuláció).
Az ovuláció általában 24-36 órával az LH-csúcs után történik.
A petesejt legfeljebb az ovulációt követő 24 órában megtermékenyíthető.
A spermiumok akár öt napig is képesek aktívak maradni.
A termékenységi ablak azokat a napokat jelöli a menstruációs ciklus során, amikor a fogamzás a legnagyobb valószínűséggel bekövetkezhet. A termékenységi ablak teljes időtartama, - figyelembe véve a petesejt és a spermiumok együttes élettartamát-, egy cikluson belül nagyjából hat nap.

Ébredési hőmérséklet mérése

A módszer alapja, hogy az ovulációt követően, a luteális szakaszban a sárgatest által termelt progeszteron hatására a bazális (alap) testhőmérséklet enyhén (néhány tized Celsius fokkal, 0,4-0,5°C) megemelkedik. Az ébredési hőmérséklet legfontosabb szerepe az, hogy igazolja megtörtént az ovuláció. Ha a ciklus hossza stabil, akkor a következő ciklusra vonatkozóan lehet előrejelző értéke is. A hőmérsékleti adatokat soha nem önmagukban, hanem grafikonon ábrázolva kell értékelni, minimum két-három hónapon át vezetve. Segítségével tehát elsősorban nem az ovulációt, hanem a termékeny napokat tudjuk előre meghatározni. Viszont a hőmérsékletgörbe értékelése után következtethetünk a peteérés meglétére. Továbbá használatával megállapítható a luteális fázis hossza. Ez azért fontos, mert a normál luteális fázis átlagosan 12-16 napos, de a 10 napos hossz még normálisnak tekinthető. Azonban ha ennél rövidebb, az nehezíti a teherbeesést, ilyenkor a méhnyálkahártya nem tud megvastagodni a beágyazódáshoz. Túl rövid luteális szakasz utalhat hormonproblémákra, alacsony progeszteronszintre, tehát fontos egészségügyi információt hordoz.
Az alap testhőmérséklet / ébredési hőmérséklet mérésének legfontosabb alapelvei:
A kiválasztott hőmérőt kizárólag erre a célra használja. A mérést legkönnyebben speciális, ovulációs hőmérővel végezheti el. Kisebb eltéréseket tud mérni, mint a normál lázmérő, és pontosabban mér.
Legalább 5-6 óra nyugodt, éjszakai alvást követően mérjük. Reggel az első mozdulat a hőmérőzés legyen, evést, ivást, felkelést és minden egyéb tevékenységet megelőzően. A hőmérőzés alatt a lehető legkevesebben mozogjon.
Mindig ugyanazon a mérési helyen és egy időben mérjen, ugyanazzal a hőmérővel. Lehet hónaljban is az ún. bőrhőmérsékletet mérni, de jobb testüregben (szájban, hüvelyben, végbélben) mérni, amely inkább a maghőmérsékletet a célozza meg.
Minden egyes hőmérőzés értékét rögzítse. A mérési eredményeket ábrázolni érdemes. A görberajzoláskor az első pont a menzesz első napján feljegyzett érték, az utolsó a következő menzesz első napján lesz. Ilyenkor új görbét kezdjen. Ma már léteznek ingyenes mobilalkalmazások és weboldalak, amelyek segítik az alap testhőmérséklet követését, és az adatok rögzítését.
A mért hőmérsékleti értékeket sok tényező befolyásolhatja – betegség, gyógyszerszedés, trauma, stressz, alkoholfogyasztás, késői vacsora, késői lefekvés, utazás ...stb, ezért az adatbevitelnél mindig fel kell tüntetni az egyéb befolyásoló külső tényezőket.

Rendellenes hőmérsékletgörbék és ezek lehetséges okai:
A hőmérséklet nem emelkedik meg egyértelműen: Oka lehet, ha nem megfelelő helyen történik a testhőmérséklet mérés, vagy nem mindig azonos időpontban. A pontosabb adatgyűjtéshez hüvelyi hőmérőzés javasolt, szabályos időben. Emellett előfordulhat ún. anovulációs ciklus, amikor nem történik peteérés és tüszőrepedés, így a progeszteron termelés elmarad. Ez előfordulhat stressz, betegség vagy hormonális zavarok hatására. Ilyen esetben szakorvos ultrahanggal ellenőrizheti a tüszőérés folyamatát, illetve laborvizsgálatokkal a hormonszinteket.
A hőmérséklet alig emelkedik a luteális szakaszban: Nem minden esetben ad okot aggodalomra. Elsősorban a luteális fázis optimális hossza meghatározó a sikeres teherbeeséshez, nem pedig a testhőmérséklet emelkedésének mértéke. Azonban utalhat arra, hogy a progeszteron mennyisége kevesebb, vagy nem elégséges.
Lépcsős hőmérséklet emelkedés: ez a hőmérsékleti minta sokszor előfordul és nem feltétlenül jelent problémát. Azonban ha a luteális szakasz 10 napnál rövidebb és a szérum progeszteron szintje a normálértéknél alacsonyabb előfordulhat sárgatest elégtelenség. Ebben az esetben orvosi vizsgálat szükséges.
Ovulációt megelőzően leesik a testhőmérséklet: közvetlenül a luteális fázis előtt nagy mennyiségű ösztrogén képződik, amely okozhatja ezt a jelenséget.
Ovuláció után néhány nappal ismét leesik a hőmérséklet: ez kb. a nők felénél előfordul, nem jelez problémát, a luteális szakaszban a sárgatest ösztrogén szintézisének megkezdődésével van összefüggésben.
Menstruáció előtt leesik a testhőmérséklet: a sárgatest progeszteron termelésének hirtelen csökkenése okozza.
Menstruáció alatt is magas testhőmérséklet: ezt a fennmaradt vagy csak fokozatosan csökkenő progeszteronszint okozhatja, illetve a terhesség.
A pajzsmirigy-működés befolyásolja az ébredési hőmérsékletet:
Kiugróan magas alap hőmérséklet (36,8°C felett): pajzsmirigy túlműködés okozhatja. Egyéb megerősítő tünetek: szívdobogás, idegesség, remegés, testsúly-csökkenés, gyakori éhségérzet, alvászavarok, ...stb.
Kiugróan alacsony alap hőmérséklet (36,2°C alatt): pajzsmirigy alulműködés okozhatja. Egyéb ráutaló tünetek: testsúly gyarapodás, fáradtság, depresszió, hangulat ingadozás, pecsételő vérzés, száraz bőr, törékeny körmök, magas koleszterinszint, szívdobogás érzés, székrekedés, ...stb.
Túl rövid luteális szakasz: Normális esetben hossza 12-16 nap. Azonban ha 10 napnál rövidebb, akkor utalhat sárgatest elégtelenségre, és nem megfelelő progeszteron szintre. Az is előfordulhat, hogy az ovulációt után a progeszteron koncentráció emelkedni kezd, de ezt csak késve követi a testhőmérséklet emelkedése.
Ha az ovulációt követően legalább 18 napon keresztül magasan marad a hőmérséklet, akkor az legtöbb esetben terhességre utal. Ugyanis a beágyazódás után a progeszteron-termelődés folytatódik nagyjából a 9-12. hétig. Ha mégsem terhesség áll a hátterében, akkor szintén fontos információt hordoz, ugyanis utalhat cisztára.
A hőmérsékleti adatok torzulásához vezethet a láz, az alkohol fogyasztás és a stressz helyzet is. Ezeket az extra körülményeket mindig rögzíteni szükséges a diagram megjegyzés rovatában, ezzel elkerülve a görbe esetleges téves értelmezését.

Ovulációs teszt

Az ovuláció vizsgálatára és igazolására számos egyszerű, akár otthon elvégezhető, illetve valamivel komolyabb orvosi közbenjárást igénylő módszer is rendelkezésre áll. Mostanra már széles körben alkalmazott, közismertnek mondható eljárás a vizeletben kiválasztódó luteinizáló hormon (LH) kimutatásán alapuló egyszerű technika, mely a tüszőrepedés időpontját előre képes megjósolni. Az ún. ovulációs vagy LH-tesztek napjainkban igen nagy népszerűségnek örvendenek a babát tervezők körében. Ennek oka, hogy akár otthon is egyszerűen kivitelezhető, könnyen elérhető, nem invazív módszerről van szó, valamint, hogy a tesztcsíkok megbízható eredményt adva lehetőséget kínálnak a tudatos és sikeres fogantatáshoz.
Működése
Az ovulációs tesztek a tüszőrepedést kísérő és azt kiváltó luteinizáló hormon (LH) koncentrációjának megemelkedését mutatják ki immunológiai módszerrel, specifikusan kötődő ellenanyag segítségével. A viszonylag rövid féléletidejű hormon szintjének ciklusközépi kiugrása kb. 48 óráig tartó folyamat az emelkedés kezdetétől a csúcs lecsengéséig. Mivel az LH a vizelettel ürül, lehetőség van szintjének vizeletből történő kimutatására.
Használata
A gyakorlatban történő hatékony és téves értékeléstől mentes felhasználás érdekében csupán néhány szempontot kell figyelembe venni. Az LH tesztek a folyadékbevitelre, így az ürített vizelet mennyiségére, és a napszakra érzékenyek.
Fokozott diurézis (vizeletkiválasztás) esetén – pl. bő folyadékbevitel vagy diuretikus (vízhajtó) hatású szerek következményeként – a vizeletben kihígul az LH, az alacsonyabb koncentráció pedig kevésbé jó kimutathatóságot, esetleg álnegatív tesztet eredményezhet. Célszerű tehát a bő folyadékfogyasztás kerülése a teszt elvégzése előtti néhány órában.
Az időzítés szempontjából az ovulációs tesztet elvégzését a kora délutáni - esti órákban (16:00-22:00) javasolják. Az LH-szint leggyakrabban a kora reggeli órákban kezd emelkedni, ezért egy rövid LH-csúcs esetén az egyik reggeli teszt még, a következő reggeli pedig már negatívnak adódhat. A fentieket betartva a napi egyszer elvégzett (ön)vizsgálatot a szakirodalom elegendőnek tartja.
Az otthoni tesztek végzését a ciklus hossza alapján várható tüszőrepedést (általában a következő várható menzesz előtt 17 nappal) megelőző napokban kell elkezdeni és folytatni addig, amíg az ovulációs teszt pozitívvá válik. Egy ovulációs női ciklus során a naponta végzett LH-teszt általában csak egyetlen, ritkán két egymást követő napon pozitív. A petesejtek és hímivarsejtek életképességét figyelembe véve tehát a fertilitás szempontjából legkedvezőbb napok a teszt pozitívvá válásának napja és az azt követő két nap.
Érzékenysége
A ciklus első felében az LH szint 3-15 mIU/ml között mozog. LH-csúcs idején koncentrációja >50 mIU/ml értékre is felszökhet, majd a ciklus második felében 5-10 mIU/ml szintre esik vissza.
Különböző érzékenységű tesztek kaphatók. Egy átlagos ovulációs teszt érzékenysége 25 mIU/ml, vagyis ennél magasabb értéket tud detektálni. Ha egy tesztnek nagyobb az érzékenysége, előbb képes kimutatni az emelkedésnek indult LH szintet (pl. 10 mIU/ml szintet már jelez). Mivel azonban az LH szint alapértéke személyenként változó, ezért egy extra érzékenységű teszt pozitív jelzést adhat akkor is, amikor nincs LH-csúcs. Tapasztalatok szerint a nők többségénél a normál érzékenységű tesztek mutatják helyesen a peteérés idejét.
Kiértékelése
ovulációs teszt kiértékelés.png
Eredménye
Ha a ciklus során egyszer sem mutat az ovulációs teszt LH-csúcsot, akkor ennek oka lehet a tesztek nem jókor vagy nem megfelelően történő elvégzése. De jelezhet hormonális problémát is. Az LH-csúcs hiánya megakadályozhatja a peteérést, ezért ha több ciklus alatt sem sikerül pozitív ovulációs tesztet végezni, akkor szakorvoshoz kell fordulni.
Fontos tudni, hogy a teszt eredménye nem 100%-os, vagyis előfordulhat, hogy pozitív eredményt követően mégsem történik ovuláció. Álpozitív eredmény (pozitív teszt anovulációs ciklusban) az esetek kb. 7%-ában mutatható ki, vagyis pozitív teszt birtokában - gyártótól, illetve terméktől is függően - átlagosan 93%-os valószínűséggel rövidesen tüszőrepedés történik.
Ha egy ciklusban többször is pozitív eredményt produkál a teszt, - ahol a legkorábban és a legkésőbb végzett tesztek között több, mint 3 nap telt el, - az folyamatosan emelkedett LH szintre utalhat. Ez több betegségnek, pl. policisztás ovárium szindrómának (PCOS) vagy korai menopauzának is a tünete lehet. Ebben az esetben is javasolt szakorvost felkeresni.

Méhnyak helyzetének vizsgálata

Ez a módszer a méhnyak helyzetének szisztematikus változása alapján mutatja meg a termékeny napok kezdetét. Ösztrogén hatására folyamatosan változtatja pozícióját, állapotát, nyitottságát, zártságát.
A ciklus kezdeti napjain a méhnyak keményebb és alacsonyan helyezkedik el a hüvelyben és a méhszáj teljesen zárt.
A ciklus előre haladtával, illetve az ovulációt megelőzően a méhnyak a hüvelyben felfelé mozdul el, a méhszáj kinyílik kicsit és tapintása puhábbá válik. A termékeny időszakban nehezebb elérni.
Az ovulációt követően, ahogy az ösztrogénszint leesik, a méhnyak gyorsan visszatér a kemény és zárt állapotba, majd újra lejjebb húzódik a hüvelyben.
A méhnyak ellenőrzése és tapintással való önvizsgálata megtanulható.
méhnyak.jpg

Méhnyaknyák állapotának ellenőrzése

A méhnyaknyák vagy cervix-nyák olyan váladék, melyet a méhnyak mirigyei választanak ki. A nyák termelődését az ösztrogén hormon stimulálja. A menstruációs ciklus során a méhnyaknyák sűrűsége, összetétele, kémhatása és mennyisége is változik a hormonszintek ciklus alatt történő ingadozása következtében. Elsődleges szerepe, hogy megfelelő környezetet biztosítson a spermiumok életben maradásához. Mivel a hüvely fiziológiás kémhatása enyhén savas, ez kedvezőtlen a spermiumok számára, így azok ott néhány órán belül elpusztulnak. A termékeny méhnyaknyák azonban lúgos kémhatású, vivőközegként és táplálékul szolgál, ezzel megvédve a spermiumokat, amelynek köszönhetően akár 3-5 napig is életképesek.
A méhnyaknyák változása a menstruációs ciklus alatt
Közvetlenül a menstruációt követően néhány napig méhnyaknyák alig termelődik, emiatt a hüvelyben bizonyos fokú szárazságérzet léphet fel. Ebben a szakaszban a legkisebb a teherbeesés esélye.
A menstruáció megszűnése után kb. egy héttel az ösztrogénszint emelkedésének következtében beindul a nyáktermelés. A képződött nyák ragacsos, tapadós, színe lehet sárgás vagy fehér, mennyisége kevés. Mivel víztartalma csekély a hüvelyi szárazságérzés megmaradhat, illetve enyhén ragacsossá, tapadóssá válhat. A teherbeesés valószínűsége még ilyenkor is viszonylag alacsony.
A tüszőérés előtt újabb változás észlelhető, a nyák mennyisége fokozódik, hígul, áttetszővé válik, hasonlatos lesz a tojásfehérjéhez. Kis mintát véve belőle, két ujj között - az ujjak lassú széthúzásával - jól nyújtható lesz. Ebben a síkos, nyúlós, termékeny típusú nyákban a spermiumok könnyedén úsznak a méhnyakon át a méh üregébe és a petevezetékekbe. A teherbeesés esélye ilyenkor a legnagyobb.
Az ovuláció után a nyák mennyisége ismét csökken, ragacsossá, tapintása tésztaszerűvé válik. Állaga állandósul egy nem termékeny állapotban, a ciklus végéig nem változik dinamikusan. Áteresztőképessége az ondósejtek számára csökken. A hüvelyben újra szárazságérzés léphet fel. Ebben az időszakban a teherbeesés valószínűsége ismét kicsi.
A menstruáció ideje alatt (4-7 nap) a nyák nem észlelhető, a vérzés elfedi.
A cervix-nyák önvizsgálata
Ellenőrizve a méhnyaknyák nyújthatóságát behatárolható a fertilis időszak, amelynek kezdete a termékeny nyáktermelés beindulása, vége pedig a nedves hüvely érzetének csúcspontját követő harmadik nap. Érdemes a menstruáció utáni első naptól kezdve legalább napi egyszer vizsgálni a méhnyaknyákot. A méhnyaknyák ellenőrzéséhez óvatosan be kell helyezni az előzetesen szappannal megmosott, tiszta kéz egy ujját kb. 1-1,5 cm mélyen a hüvelyedbe. Az ujjat kihúzva megfigyelhető a folyadék színe, állaga, és általános kinézete. Majd a mintát a hüvelyk- és mutatóujj közé véve, az ujjakat lassan széthúzva érzékelhető annak nyújthatósága. Ha a váladék átlátszó, vékony, vizes és nyúlós, akkor az nagy valószínűséggel a termékeny méhnyaknyák.
image.png
Számos tényező hatással lehet a méhnyaknyák állapotára, ezért fontos rendszeres önellenőrzést végezni, így szép lassan megismerhető a saját méhnyaknyák ciklus. A méhnyak fertőzése vagy gyulladása (cervicitis) következtében kialakult gyulladásos cervixváladék megzavarhatja, esetleg gátolhatja a hímivarsejtek feljutását. Valamint a dohányzás a cervixnyák minőségének megváltoztatásával nehezítheti a teherbeesést. A nyák másképp nézhet ki pl. szex után, de változásokat okozhat szappan, síkosító vagy egyéb termékek használata is.

Szimptotermális módszer

A szimptotermális módszer a három elsődleges termékenységi jel megfigyelésén alapszik. Kombinálja a test alaphőmérsékletének grafikus ábrázolását és a méhnyaknyák megfigyelését opcionálisan a naptármódszerrel vagy a méhnyak helyzetének vizsgálatával. A naptármódszer lényege azon a megfigyelésen alapul, hogy a peteérés hozzávetőlegesen két héttel előzi meg a következő menzesz kezdetét. Szabályos, átlagos, 28 napos ciklusok esetében ez a két havi vérzés közötti középidő. A menzeszek azonban viszonylag ritkán mutatnak ilyen pontosságot és a ciklus hossza még ugyanazon személy esetében is hónapról-hónapra változhat. A naptármódszer hátránya, hogy pusztán statisztikai alapokon nyugszik, és a test biológiai jeleit nem veszi figyelembe. Ezért megbízhatósága nem túl erős.
A szimptotermális (kombinált) módszer alapját a méhnyakszekrétum változásának vizsgálata képezi, a többi módszer ellenőrző jellegű. Emellett további másodlagos ovulációs jeleket és tüneteket is felhasználhatnak a termékeny időszak biztosabb megállapítására (pl. a mellek érzékenységét és az ovulációs fájdalmat).

Forrás:


Cikluskövető alternatívák

Az ún. természetes családtervezési vagy fogamzást szabályozó modellek egyaránt használhatók a terhesség elkerülésére, illetve a termékenységi napok meghatározására a ciklus és azon belül is az ovuláció különböző biológiai markereinek a megfigyelésén alapulva.
Minden olyan obszervációs módszert cikluskövetésnek nevezünk, amelyben a női nemihormon-változásokra reagáló fiziológiás jeleket kell észlelni és rögzíteni. Ez képet ad a ciklus fázisairól, a termékeny vagy terméketlen időszakokról, a petesejtérés folyamatáról vagy éppen hiányáról, összegezve a reprodukciós rendszer működéséről. A cikluskövető módszerek abban különböznek, hogy mely jeleket és milyen időközönként kell megfigyelni.

Billings-módszer

A módszert John és Evelyn Billings orvos házaspár dolgozta ki az 1970-es években. Egyaránt alkalmas családtervezésre – a fogamzás elérésére vagy elkerülésére –, valamint a női egészség nyomon követésére. Lényege a méhnyaknyák változásainak figyelemmel kísérése és ennek az ismeretnek az alkalmazása. A peteérés közeledtével a hormonális változások hatására megváltoznak a nyák biofizikai jellemzői, amely így nyúlós, tojásfehérje-szerű állagot vesz fel. Ez fontos szerepet játszik a sikeres fogamzásban elsősorban a spermiumok élettartamának növelésén keresztül. A termékeny nyák az ovulációt megelőzően 5-6 nappal jelenik meg, és megfigyelésével pontosan meghatározható a termékeny időszak.
Előnye továbbá, hogy ingyenes és egyszerűen alkalmazható, nem szükséges hozzá semmilyen speciális eszköz. A fertilis életszakasz bármely fázisában alkalmazható, függetlenül attól, hogy menstruációs ciklus szabályos vagy szabálytalan. Egyaránt használható serdülőkorban, szoptatás alatt, tabletta abbahagyása után, vagy a változás kora felé haladva.

Creighton-módszer

A cikluskövetésre alkalmas megfigyeléses eljárást Thomas W. Hilgers amerikai szülész-nőgyógyász fejlesztette ki 40 évvel ezelőtt, majd publikálta az omahai Creighton Egyetemen. Az egyéb természetes cikluskövető módszerektől eltérően a Creighton az egész világon egységes jelzésrendszerrel ellátott, standardizált eljárás. Ez a szabványosítás jelentősen javítja a hatékonyságát, illetve lehetővé teszi, hogy diagnosztikai eszközzé váljon. A standardizálás vonatkozik a megfigyelés végzésére, a biológiai jelek feljegyzésére, valamint az oktatás menetére. Ennek köszönhetően a Creighton-módszerrel készült táblázat egyes nőgyógyászati panaszok esetén (pl. premenstruációs tünetegyüttes, meddőség, vetélések, rendszertelen vagy kóros vérzés, PCOS ...stb.) alapját képezheti orvosi vizsgálatnak. A rövid nyákciklus utalhat akár meddőségre, a friss, vagy barnás, pecsételő vérzés egyéb eltéréseket – például endometriózist, vagy progeszteron hiányt – jelezhet.
A módszer használatakor az alábbi paraméterek megfigyelése és lejegyzése történik:
A méhnyaknyák mennyisége és minősége
A menstruációs ciklus sajátosságai, fázisainak hossza
A csúcsnap változékonysága
A vérzés változékonysága
Esetleges köztivérzések, pecsételő vérzések
A módszer alkalmas arra, hogy a nyákciklusuk alapján megmutassa az ovuláció időpontját. A méhnyaknyák ugyanis pontosan leképezi a nők aktuális hormonális állapotát. A ciklus első felében növekszik az ösztrogéntermelés, ezáltal nő a nyák mennyisége. A ciklus második felében éppen az ellenkező folyamat zajlik, visszaesik az ösztrogéntermelés, viszont megnő a progeszterontermelés, ami a nyákot terméketlenné alakítja át. A teherbeeséshez megfelelő minőségű és mennyiségű nyákra van szükséges. A módszert alkalmazó normál termékenységű pároknál, az első három hónapon belül 70%, hat hónapon belül 90% volt a sikeres teherbeesés aránya.
A Creighton Modellre épül a Natural Procreative Technology (NaProTechnology®) elnevezésű orvosi program. A protokoll szerinti kivizsgálásának kiindulópontja a méhnyaki nyákjáról vezetett Creighton táblázat. A legtöbb vizsgálat megegyezik a lombikcentrumokban végzett vizsgálatokkal. Azonban a NaPro® technológia protokolljában az egyén ciklusgörbéje szerint határozzák meg a ciklusfüggő hormonok vérvételi időpontját. Ha szükséges, hormonkezelést alkalmaznak, vagy műtéti beavatkozásokat végeznek, de mindig azzal a céllal, hogy azt követően a fogantatás spontán módon jöhessen létre.


Forrás:
Want to print your doc?
This is not the way.
Try clicking the ⋯ next to your doc name or using a keyboard shortcut (
CtrlP
) instead.