Skip to content
1.1.3.3.2.1 Hormonális okok / Ovulációs diszfunkció – a petesejtérés zavarai
iv. Korai petefészek elégtelenség
A korai petefészek elégtelenséget vagy kimerülést nevezik még korai menopauzának is, a nemzetközi szakirodalomban pedig primary ovarian insufficiency (POI) vagy premature ovarian failure (POF) elnevezésekkel hivatkoznak a betegségre.
A korai petefészek-kimerülés a primordiális folliculusok (tüszők) idő előtti megfogyatkozását jelenti: az eredendően is csökkent mennyiségű tüszők ilyen esetekben már a 40. életév előtt „elfogynak”. Etiológiája csak az esetek kb. 10%-ában határozható meg pontosan (autoimmun eredet, kromoszóma- vagy egyéb genetikai eltérések, onkológiai betegségek radio-, illetve kemoterápiája). A POI legjellemzőbb tünete az oligo-, illetve amenorrhoea, valamint a klimaktériumra egyébként is jellemző hőhullámok, éjszakai izzadás, alvászavar és palpitáció (heves szívdobogásérzés). A petefészek-elégtelenség legnyilvánvalóbb következménye az infertilitás: a POI-ban szenvedő nők mindössze 5–10%-ánál van intermittens (időszakos) ováriumfunkció folytán esély a spontán teherbe esésre.
A korai petefészek elégtelenség definíciója
Korai petefészek elégtelenség (POI) nemzetközi kritériumai:
• 40 éves kor előtti amenorrhoea (a menstruáció hiánya)
• emelkedett szérum gonadotropin szint (FSH >40 IU/L)
• alacsony ösztrogén szint
Akkor beszélhetünk a petefészek korai leállásáról, ha egy nőnél negyvenéves életkora előtt elmarad a menstruáció (amenorrhoea), ezzel párhuzamosan pedig emelkedik az agyalapi mirigy (hipofízis) által termelt szérum gonadotropin-szint. Az FSH (folliculus stimuláló hormon) szintje magasabb lesz, mint 40 IU/L (legalább két alkalommal mérve, néhány hét különbséggel). Oka, hogy az agyalapi mirigy több FSH termelésével próbálja serkenteni a kimerülő petefészek működését. Azonban a petefészek erre már nem tud reagálni, ezért a tüszőhormon (ösztrogén) szintje alacsony a laboratóriumi vizsgálat során.
Az utóbbi évektől Magyarországon is rendelkezésre áll egy újabb laboratóriumi paraméter, az ún. AMH (anti müllerian hormon) mérésének lehetősége, a petefészek-tartalék becslésére. Az AMH alacsony értéke szintén támogatja a petefészek-elégtelenség diagnózisát. Az AMH egy olyan hormon, melynek szérumszintje a kor előrehaladtával is csökken, de egyértelmű összefüggés mutatkozik a petefészkekben még jelen levő petesejtek száma és az AMH szintek közt. Születéskor egy bizonyos számú petesejt készlet áll rendelkezésre a petefészkekben, ezek az ún. primodrális tüszők, melyek közül normális esetben 28 naponta 1-1 petesejt/tüsző megérik, és vagy megtermékenyül vagy elhal. Minél kevesebb tüsző van, vagyis minél kisebb a petefészekkapacitás, annál alacsonyabb az AMH koncentrációja.
A nyugati kultúrákban, így hazánkban is a nők átlagosan 50 éves koruk környékén kerülnek változó korba, vagyis ekkor következik el a menopauza ideje. Amennyiben ez 40 éves kor alatt jelentkezik, korai petefészek elégtelenségről illetve kimerülésről beszélünk. Korai petefészek kimerülés esetén hasonló folyamat zajlik, mint a természetes menopauza bekövetkeztével: a petefészkek működése leáll, mind a hormontermelés, mind pedig a petesejtérés tekintetében.
A korai petefészek-kimerüléssel érintetteket vizsgálva a betegség korspecifikus incidenciája negyvenéves kor alatt 1:100, míg harmincéves kor alatt 1:1000. Átlagosan a betegség gyakorisága a kaukázusi populációban 1%.
Kórlefolyás és klinikai tünetek
A kórlefolyás alapján a korai petefészek-elégtelenség két nagy csoportba sorolható:
A korai petefészek elégtelenség klasszikus klinikai képének jellemzői:
A korai petefészek elégtelenség okai
A korai petefészek elégtelenség igen heterogén betegségcsoport. Patomechanizmusának hátterében állhatnak kromoszóma-rendellenességek vagy monogénes öröklődésű genetikai eltérések, immunológiai okok, metabolikus, infekciós faktorok és iatrogén (orvosi beavatkozásból származó károsodás) tényezők is. A jelenlegi ismeretek szerint a korai petefészek elégtelenség hátterében 25%-ban iatrogen faktorok állnak, és több, mint 50%-ban nem ismert a pontos patomechanizmus. Az esetek megközelítőleg egynegyedénél genetikai eltérések okozzák a petefészek-kimerülést. Ilyenkor gyakran családi halmozódás figyelhető meg.
Az immunrendszer normális esetben a saját szervezetet védi az idegen baktériumoktól, vírusoktól és egyéb kórokozóktól. Autoimmun betegségek esetén azonban hibásan a saját szöveteket, struktúrákat és sejtalkotókat ismeri fel idegennek, gyakorlatilag saját maga ellen fordul az immunrendszer. Vagyis a saját antigénekkel szemben lecsökken vagy megszűnik a tolerancia. Az autoimmun folyamatok okozta petefészek-kimerülés esetén az immunrendszer elemei közvetlenül a petesejteket vagy azokat az endokrin mirigyeket károsítják, amelyek a tüszőéréshez szükséges hormonokat termelik. Szakirodalmi adatok szerint autoimmun eredetű POI az esetek 4-30%-ában azonosítható.
Az immunológiai hátterű POI az ún. autoimmun polyglanduláris szindrómák (APS) részeként autoimmun Addison-kórhoz (mellékvesekéreg elégtelenség), thyreoiditishez (pajzsmirigy elégtelenség), hypoparathyreosishoz (mellékpajzsmirigy túlműködés), és diabetes mellitushoz (cukorbetegség) társulhat. Az APS autoimmun patogenezisű endokrin betegségek társulását jelenti. A laboratóriumi eltérések között találkozunk petefészek specifikus autoantitestekkel, melyek a petesejt burka (zona pellucida), a sárgatest (corpus luteum) és az ovárium szteroid hormontermelő (theca interna) sejtjei ellen irányulnak. A POI betegek kb. 10-20%-ában vannak szteroidtermelő sejtek elleni antitestek. Emellett a gonadotropinok és receptoraik elleni autoantitestek is kimutathatók. Valamint gyakran detektálhatók petefészektől független, pl. pajzsmirigy ellenes, illetve mellékvesekéreg elleni (anti-adrenális) autoantitestek is.
A korai petefészek elégtelenség hátterében állhatnak számbeli és strukturális (szerkezeti) kromoszóma rendellenességek; jól definiált génmutációk, melyek pl. a tüszőérés szabályozásának folyamatában részt vevő fehérjék, - mint a gonadotropin receptor és jelátviteli út, a follikulus érés autokrin és parakrin regulátorai, a szteroidhormon-szintézis egyes biokémiai és transzport lépéseinek elemei - károsításával hozzák létre a betegséget; illetve pl. a fragilis X szindrómát okozó FMR1 gén ún. premutációja is POF-hoz vezethet.
A korai petefészek elégtelenség citogenetikai okaival több összefoglaló közlemény is foglalkozik. Az X kromoszómán lévő gének felelősek a petefészek fejlődéséért pubertáskorban. Az egyik X kromoszóma hiányával jellemezhető Turner szindrómában (X-monoszómia, 45,X) a gonadális diszgenezis (ivarszerv fejlődési zavar) figyelhető meg, amely primer amenorrheával járhat (a menstruáció elsődleges hiánya, vagyis 15 éves korig az első menzesz nem jelentkezik). Az érintettek egy részében jelentkezik a menzesz (menarche), és ezekben az esetekben néhány évig van menstruáció, mielőtt bekövetkezik a korai petefészek kimerülés. A tripla-X szindróma esetében, amelynél X-triszómiát, vagyis számfeletti X kromoszómát (47,XXX) figyelhetünk meg, ritkán alakul ki POI.
Az X kromoszóma strukturális rendellenességeinek (deléció - kivágódás és transzlokáció - áthelyeződés) előfordulása sokkal gyakoribb, mint az autoszomális (testi kromoszómákat érintő) eltérések. Különösen érintettek az X kromoszóma hosszú karjának (Xq) egyes régiói, a POF1, ahol a deléciók frekventáltsága jellemző, illetve a POF2, ahol pedig a transzlokáció a gyakoribb.
Az FMR1 gén (Fragile X mental retardation 1) ismétlődő ún. trinukleotid (CGG) expanziója a POI jól megalapozott kockázati tényezője. A CGG egységek normál, 55-nél nagyobb, de az ún. full mutáció 200-as példányszámú ismétlődésénél kisebb expanzió premutációnak minősül, és a női hordozók esetében fokozott POI kockázattal társul. A permutált FMR1 gén női hordozóinak megközelítőleg 20-28%-ánál alakul ki POI, míg a POI-ban szenvedő nőknek 6-15%-a hordozza a mutációt. Úgy gondolják, hogy a trinukleotid expanzió follikuláris atresiát (a tüszők sorvadása) okoz a mutált FMR1 mRNS felhalmozódása miatt.
Napjainkban a nők családtervezési szándéka későbbi életkorra tolódik. A későbbi gyermekvállalás lehetetlenné válhat, ha a petefészek korai kimerülésével szembesül. Ilyenkor a nő petefészke idejekorán kimerül, és már sem spontán, sem asszisztált reprodukciós eljárással nem képes teherbe esni. A sterilitáson a petesejt- vagy preembrió-adományozással kiegészített in vitro fertilizáció segíthet. Korai petefészek-elégtelenséggel diagnosztizált nők körében a normatív adatoknál magasabb a depresszió- és észlelt stressz-szint, valamint alacsonyabb az önértékelés és az élettel való elégedettség. A felsoroltak miatt is különösen fontos lenne már a petefészek leállása előtt kimutatni ezt a veszélyeztető tényezőt azokban az esetekben, amikor a petefészek korai kimerülése várható. A petefészek korai kimerülésének előrejelzésével még van lehetőség elősegíteni a kívánt terhesség létrejöttét mielőtt a petefészek-működés teljesen leállna.
Forrás:
Beke Artúr (szerk.) Genetikai eredetű ritka nőgyógyászati betegsége. Akadémiai Kiadó, 2021.
Szigeti F. Judit dr. és mtsai: Korai petefészek-kimerüléssel összefüggő tünetek bio-pszicho-szociális szemléletű kezelése. Orv Hetil. 2017; 158.évf. 36.sz. 1432–1435.
Deli Tamás. Korai petefészek elégtelenség (POI) és csökkent petefészek rezerv (DOR): diagnózis, etiológia, tünetek. Debreceni Egyetem ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet. Budapest, 2018.
Want to print your doc?
This is not the way.
This is not the way.
Try clicking the ⋯ next to your doc name or using a keyboard shortcut (
CtrlP
) instead.