Skip to content
1.1.3.1.9 Anyai alapbetegségek.

ii. Asztma

Az asztma (asthma bronchiale) a légutak krónikus gyulladásos megbetegedése, amely reverzibilis (visszafordítható) obstruktív jellegű ventilációs zavarral, légúti gyulladás okozta nyálkahártya duzzanattal és bronchiális hiperreaktivitással (hörgőket érintő túlérzékenység) jár. A légúti szűkület hátterében a légutak direkt vagy indirekt stimulusokra kialakuló hiperreaktív (túlérzékeny) reakciója és a krónikus gyulladás állnak.
Tekintettel arra, hogy asztma döntően a fiatal és középkorú generációk betegsége, ezért ez az egyik leggyakoribb olyan krónikus anyai kórállapot, amely ellátására a terhesség során szükség lehet. A fejlett országokban a várandósok 8,3-13,9%-a asztmás. A két állapot között kétirányú kölcsönhatás áll fenn: egyrészt az asztma befolyásolhatja a terhesség kimenetelét, másrészt a terhesség során végbemenő élettani változások miatt maga a várandósság is hatással van az asztma tünetességére és súlyosságára. Ismert az ún. „egyharmados szabály”: az asztmás terhesek egyharmadában romlás, egyharmadában javulás volt megfigyelhető a terhesség alatt, míg az esetek egyharmadában nem észleltek változást az asztma lefolyásában. A Breathe folyóiratban megjelent tanulmány adatai szerint a várandós asztmások 45%-ánál megfigyelhető az tünetek fellobbanása (exacerbatio) és erősödése a terhesség alatt. (Murphy VE. Managing asthma in pregnancy. Breathe (Sheff). 2015;11(4): 258–267.) A betegség fellángolása, vagy súlyosbodása a közepesen súlyos vagy súlyos asztmában szenvedők körében magasabb.

Fontos, hogy a terhességet tervező nő ismerje az asztmája megelőzésének lehetőségeit és a tünetek korai kezelésének módjait.

Beazonosítani és lehetőleg elkerülni az esetében asztmás rohamokat provokáló tényezőket. Ezek lehetnek inhalatív allergének, (mint, házipor-atka, állatszőr, csótány, pollenek - virágpor, gombák, penészgombák), egyéb irritáló anyagok (aerosol, dezodorok, füst), foglalkozási allergének.
A légúti infekciók gyakran válthatnak ki asztmás rohamokat. Ezért a zsúfolt helyek, vagy az infekció szempontjából magas kockázatú létesítmények/környezet (oktatási intézmények, kórházak) elkerülése csökkentheti a fertőző ágensekkel való kontaktus lehetőségét.
A dohányzás mellőzése és a passzív dohányzás elkerülése különösen fontos, mivel a dohányfüst az asztmás rohamok kiváltásáért felelős fontos rizikótényező.
A testmozgás által indukált hörgőbeszűkülés (exercise-induced bronchoconstriction- EIB) amikor az asztma tüneteit a fizikai megterhelés váltja ki. Az asztmás vagy asztmára hajlamos betegeknél testedzés alatt és/vagy után hörgőgörcs jelenhet meg. A fokozott fizikai megerőltetés során a főleg szájon át történő erőteljes légvételek miatt a légutakban a levegő nem tud kellőképpen felmelegedni és nedvesedni, így a belélegzett hideg és száraz levegő a légzőhám kiszáradását okozva hörgőgörcsöt provokál. Az arra érzékenyeknél az úszómedencék klór tartalma is tüneteket okozhat.
Bár az asztmának nincs külön „étrendje”, ami szabályozni tudná a tüneteket, az ismert kutatások szerint a több gyümölcs és zöldség fogyasztása pozitív hatással lehet az asztma kontrolljára. A mediterrán étrend és a magasabb rosttartalmú vagy antioxidánsokban gazdag diéta esetén egyaránt beszámoltak az asztmás tünetek javulásáról. Fontos, hogy az ételallergiás reakciók is okozhatnak asztmás szövődményeket. Valamint a borban, szárított gyümölcsökben és savanyúságokban tartósítószerként megtalálható szulfitok fokozhatják az asztmás tüneteket, ezért ezek mindenképpen kerülendők.
Fontolja meg és egyeztessen kezelőorvosával a tervezett terhesség előtti influenza elleni védőoltás lehetőségéről. Mivel az asztma a légúti fertőzések miatt a legtöbb esetben fellángolhat.
A stressz fokozza az asztmás tünetek súlyosságát, gyakoriságát és időtartamát. Az erős érzelmek légszomjat, légzési nehézséget okozhatnak, emiatt kiválthatnak asztmás rohamot. Ennek csökkentésében segíthet, az autogén tréning, légzőgyakorlatok, meditáció és a jóga is.
Ismerje fel az asztma fellángolásának kezdeti jeleit. Hasznos a tüneti napló vezetése. Romló tünetek mellett pedig soron kívül vegyen részt orvosi kontroll vizsgálaton.

Kezelés

Leszögezendő, hogy a gyógyszeres kezelés elhagyása miatti asztmás rohamok (elégtelen oxigén ellátottság) nagyobb veszéllyel járnak a magzatra nézve, mint a megfelelően tervezett és orvosi kontroll mellett végrehajtott gyógyszeres kezelés. A kezeletlen asztma terhességi komplikációkhoz (magzati növekedés- és súlyfejlődés elmaradása), idő előtti kontrakciókhoz, koraszüléshez vezethet. Valamint a tünetek gyakori fellángolása növeli a preeklampszia kockázatát. Megnyugtatásként elmondható, hogy az asztmás kismamák a megfelelő gyógyszeres kezelés mellett egészséges gyermekeket szülnek.
Már a tervezett teherbeesést megelőzően egyeztetni kell a kezelőorvossal arról, hogy a terhesség alatt szükséges-e a terápia módosítása, gyógyszerek cseréje, esetleg az alkalmazott szereknél dózisváltoztatás. A szakmai ajánlások a standard asztmaterápiában alkalmazott hatóanyagokat, általában kis kockázatúnak tartják a terhesség alatt. Ezzel együtt is várandósoknál a helyileg ható - inhalációs szteroidok és inhalációs rövid hatású béta2-agonista hörgőtágító - készítményeket részesítik előnyben. Ha ezekkel nem sikerül tünetmentességet elérni, akkor kombinált inhalációs gyógyszerek rendszeres alkalmazása lehet szükséges.
Az asztma kezelésének legfőbb céljai
A leendő anya jó asztmakontroll szintjének elérése és fenntartása, illetve a magzat normális fejlődésének biztosítása a következők által:
az asztma tüneteinek minimalizálása
a fizikai aktivitás megtartása
az exacerbatiók (fellángolások) megelőzése
a fiziológiás vagy közel fiziológiás légzésfunkció elérése
Bizonyított tény, hogy mind a magzat, mind a terhes nő számára biztonságosabb az asztma kezelése gyógyszerekkel, mint a tünetekkel, légzési nehezítettséggel járó kezeletlen asztma megléte.
Irányelvek
Az NAEPP (National Asthma Education and Prevention Program) irányelvei szerint az inhalációs kortikoszteroid (ICS) kezelés alkalmazása minden perzisztáló asztmában szenvedő várandós számára ajánlott, az asztma lépcsőzetes terápiás algoritmusának megfelelően.
Az asztma fenntartó kezelésének lépcsői terhességben: az elsődlegesen javasolt lehetőségek pirossal; a rohamoldó mindig rövidhatású inhalációs béta2-agonista (SABA). A lépcsők (1-6) az asztma súlyossági fokát jelölik.
asztma terápia terhességben.jpg
(Rövidítések: LABA-hosszúhatású béta2-agonista, ICS-inhalációs kortikoszteroid, LTRA-leukotrién receptor antagonista)
Forrás: MTA Doktori Értekezés ASZTMA TERHESSÉGBEN dr. Tamási Lilla Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, Budapest, 2016.

Hatóanyagok
Az asztma terápiája döntően inhalációs készítményekből áll, ezért nem csupán a hatóanyag, de az inhalációs eszköz helyes megválasztása is nélkülözhetetlen a mindennapi gyakorlatban sikeres kezeléshez. A kezelésben alkalmazott gyógyszerkészítmények két csoportba sorolhatók:
1, Fenntartó terápia gyógyszerei: kontrolláló/megelőző szerek, amelyek folyamatosan napi rendszerességgel alkalmazandók. Főként inhalációs szteroidok (ICS), leukotrién receptor antagonisák (LTRA), hosszú hatású béta2-agonisták (LABA), szisztémás hatású szteroidok.
2, Tünetoldó/rohamoldó szerek: gyors hatású béta2-agonisták (SABA), szisztémás szteroidok, anticholinerg szerek, teofillinek.
Az asztma kezelésében használt gyógyszerek congenitalis malformációkra vonatkozó adatai alapvetően megnyugtatóak. Az inhalációs béta2-agonisták és az ICS készítmények nem növelik a perinatális szövődmények rizikóját. Terhesség alatt széles körben alkalmazzák mind a hörgőtágítókat, mind a kortikoszteroidokat, jelentősebb mellékhatás nélkül.

Béta2-agonisták (hörgőtágítók)
Ezen gyógyszerek fő hatása a beszűkült hörgők tágítása (bronchodilatáció). Célmolekuláik, a béta2-adrenerg receptorok jellemzően a légúti (bronchiális + alveoláris) simaizomsejteken, bronchiális epitelsejteken lokalizáltak. A béta2-adrenerg receptorhoz való kapcsolódás után csökken a simaizomsejtek Ca-koncentrációja, ami a simaizom-ellazulásához (relaxáció) és a hörgők kitágulásához vezet. Ezek a hatóanyagok alkalmasak a roham megelőzésére és oldására egyaránt.
Vannak közöttük gyors hatáskezdetű szerek (SABA), ezek az asztma minden formájában alkalmazhatóak (pl. salbutamol, terbutalin, fenoterol). Megállítják a kezdődő asztmás roham kialakulását perceken belül, és hatásuk átlagosan négy-hat órán keresztül tart. Nem alkalmasak azonban a tünetek ismétlődésének kivédésére.
A hosszú hatásúak (LABA) pedig krónikus asztmában kiegészítő szerként alkalmazandók (pl. formoterol, salmeterol). Legalább 12 órán keresztül kifejtik hatásukat. Mérsékelten súlyos vagy súlyos asztmás tünetek kezelésére illetve az éjszakai rohamok kivédésére szolgálnak az inhalációs corticosteroidokkal együtt rendszeresen használva. Önmagában nem elegendők az asztma kezelésére. A béta2-agonisták használata javasolt asztmás terhesekben.

Inhalációs glükokortikoidok (kortikoszteroidok)
A hörgők túlérzékenységének a csökkentésére, az asztmás rohamok kialakulásának megelőzésére szolgáló gyulladáscsökkentő hatóanyagok. A budezonid, a beklometazon, a flutikazon a leggyakrabban alkalmazott szerek. Hatásmechanizmusuk révén vazokonstrikciót okoznak és így csökken a bronchiális véráramlás. Emellett gátolják a gyulladásos mediátorok felszabadulását.
Asztmában a glükokortikoidokat általában aerosolként vagy porinhalációval alkalmazzák. Ilyen gyógyszerformák és alkalmazási módok esetén az anyai vérkeringésbe és a magzat szervezetébe jutó hatóanyag-mennyiség jóval kevesebb, mint szájon át bevett tabletták vagy injekciók esetén. A szteroidos spray-ket a kismamák a terhesség alatt is használhatják. Ritkán, súlyos asztma esetén azonban csak a szájon át vagy injekcióban alkalmazott glükokortikoidok (pl. predizolon) jelenthetnek megfelelő megoldást az asztma terhesség alatti kezelésére.
Egy hat éven át tartó vizsgálat során több mint 2000 gyógyszert szedő, asztmás kismama terhességnek a lefolyását és a megszületett gyermekeik egészségi állapotát vizsgálták. Megállapították, hogy a terhesség lefolyására a tabletta formában (orálisan) alkalmazott kortikoszteroidok hatással lehettek. A szteroid tablettát szedő kismamáknál mintegy 54%-kal nőtt a koraszülés kockázata és 80%-kal nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy kis súlyú (kevesebb, mint 2500 g) újszülött jön a világra,- az egészséges kismamák adataihoz viszonyítva. Nem bizonyított azonban, hogy a leírt eltérések egyértelműen a szteroid tabletta következményei voltak. A vizsgálatot vezető szakemberek rámutatnak arra, hogy a tabletta szedésére csak olyan súlyos asztmás esetekben kerül sor, amikor az alapbetegség is befolyással lehet a terhességre. (Xu Z et al. Asthma severity and impact on perinatal outcomes: an updated systematic review and meta-analysis. Meta-Analysis BJOG. 2022;129(3):367-377.)
Fontos internalizációs kölcsönhatást írtak le a béta2-agonisták és a kortikoszteroidok hatásmechanizmusában. Miszerint a rövid (SABA) és hosszú hatású (LABA) inhalációs béta2-agonisták alkalmazásakor tolerancia alakul ki, amelyet szteroid adásával próbálják befolyásolni. A tanulmányok alapján a kortikoszteroidok fokozzák a béta2-adrenerg receptorok expresszióját (magyarán több lesz), következésképp mérséklik az agonisták tartós adagolása során fellépő deszenzitizációt és toleranciát. Vica versa: a LABA felerősíti a kortikoszteroid gyulladáscsökkentő hatását.

Teofillin
A hatóanyag adagtól függő mértékben ellazítja a hörgők simaizomzatát. A hörgőtágító hatásuk mellett kis mértékben csökkentik a hörgőnyálkahártya gyulladását, és javítják a csillószőrök mozgását, így a hörgőváladék kiürülését. Serkentik a légzőközpont és a rekeszizom működését. A teofillin gátolja az antigének által indukált hörgőgörcsöt, valamint a mediátorok (pl. hisztamin) felszabadulását. A készítmény nehézlégzés kivédésére, illetve rohammegelőzésre alkalmazható. Hatékonyan csökkentik az éjszakai asztma tüneteit, általában kiegészítő kezelésként, közepes vagy súlyos asztmában használhatók.
Nem adható inhalációval, csak szájon át szedve, injekció vagy kúp formájában. Hörgőtágító hatásuk elmarad az inhalációs béta2-receptor-agonista szerek mögött, ezért használatuk háttérbe szorult a hatékonyabb készítmények mögött. Az elhúzódó teofillin‑felszabadulással rendelkező gyógyszerek nem alkalmasak a súlyos roham (status asthmaticus), vagy a hörgőgörcs következtében rohamszerűen kialakult légszomj (akut bronhospazmus) azonnali kezelésére.
A teofillin hörgőtágító, szűk terápiás ablakkal – túl kevés teofillin hatástalan, túl magas dózis viszont mérgező. Vérszintjét számos egyén készítmény befolyásolhatja, ezért ezt folyamatos megfigyelés alatt kell tartani.

Leukotrién receptor antagonisták (LTRA) - montelukaszt, zafirlukaszt
Az asztma kezelésében használt legújabb gyógyszercsoport leukotriének képződését illetve a légúti simaizmokon és tüdőben lévő leukotrién receptorokat gátolja. A leukotriének számos gyulladásos megbetegedés mediátorai. A leukocyták (fehérvérsejtek) citoplazmájában keletkeznek.
Leukotrién receptor antagonisták (LTRA) gátolják egyes immunmoduláns citokinek (IL-4, IL-5, GM-CSF) termelődését. Csökkentik az eozinofil-számot a köpetben és a perifériás vérben és kedvező hatásuk van a hideg levegővel végzett provokációra. Az LTRA-k alkalmazása szintén biztonságosnak tűnik a terhesség során, de ezekkel kapcsolatosan eddig csak limitált adat áll rendelkezésre, és nem inhalált, hanem szisztémás készítmények. Továbbá hatékonyságuk elmarad az ICS+LABA terápia hatékonyságától, ezért csak alternatív lehetőségként szerepelnek az asztmás terhesség ellátásában.

Forrás:

Want to print your doc?
This is not the way.
Try clicking the ⋯ next to your doc name or using a keyboard shortcut (
CtrlP
) instead.