Röviden összefoglalva az általános nőgyógyászati vizsgálat az alábbi elemeket tartalmazza:
külső-belső nemi szervek - kisajak, nagyajak, hüvely, méhszáj, méhtest, petefészkek - ellenőrzése bimanuális és kolposzkópos vizsgálattal méhnyak infekció és méhnyakrák szűrés hüvelyváladék kenetvizsgálat hüvelyi ultrahang vizsgálat
Az általános nőgyógyászati vizsgálat menetéről bővebb leírás az alábbi fejezetben elérhető: A kolposzkópos eljárásról a c. fejezetben talál bővebb információt.
Hüvelyi (transzvaginális) ultrahang vizsgálat
A hüvelyi vagy transzvaginális ultrahang nőgyógyászati vizsgálati eljárás. A hüvelybe egy speciális, rúdszerű vizsgálófejet vezetnek be, és az ultrahang segítségével ellenőrzik a kismedencei területen elhelyezkedő szerveket. A technika a kismedencei szervek egyszerű, gyors és részletgazdag vizsgálatát teszi lehetővé. Előnye ezen túl, hogy nem jár sugárterheléssel.
A transzvaginalis vizsgálófejek megjelenése minőségi változást jelentett a kis-medencei szervek ábrázolásában, lényegesen jobb felbontóképesség érhető el. A felbontóképesség növekedése következtében a kétdimenziós kép részletgazdagabb ezért olyan diszkrét elváltozások is felismerhetők, amelyek hasi vizsgálattal nem ábrázolódnak. A hasi vizsgálatnál zavaró köztes rétegek felszaporodása a transzvaginalis úton nyert kép értékelhetőségét nem befolyásolja. Az átlagos vizsgálati idő még részletes keringésvizsgálat esetén sem haladja meg az 5-10 percet.
A vizsgálatnak csak néhány hátránya említhető. Anatómiai okból a vizsgálati síkok nem választhatók szabadon, és a transzducer sem irányítható tetszőleges szögben, így a leképezési terület valamelyest behatárolt. Előfordulhat, hogy magasra helyezett ovarium vagy mobilis ovarialis terime nem ábrázolható. Akadályt képezhet a hüvely nagyfokú szűkülete.
Az anatómiai közelség miatt transzvaginális ultrahanggal jól vizsgálható a hüvely, a méhnyak és a méhszáj, a méh, a petefészkek és a petevezetők, valamint a húgyhólyag.
A hüvelyi ultrahang segítségével megítélhetők többek között a petefészekképletek (petefészekciszták, érőben lévő tüszők), valamint a méh alaki és szerkezeti rendellenességei (méhben kialakuló fibrómák, miómák, polipok vagy a méh méretbeli eltérései). Emellett láthatók az ultrahangképen a nyálkahártya-eltérések, a nyálkahártya-túlburjánzás és a túl vékony endometrium is. A hüvelyi ultrahang segítségével megállapítható a terhesség ténye, a magzat kora, a méhlepény elhelyezkedése, és ezzel a módszerrel ellenőrzik azt is, hogy fennáll-e méhen kívüli terhesség. Gyulladások direkt módon a hüvelyi ultrahanggal nem felismerhetők, azonban folyadék felhalmozódás igen, mely közvetve utalhat gyulladásra.
A vizsgálat során a nőgyógyász az ultrahangfejre óvszert húz, alá és fölé pedig kontakt zselét tesz. A páciens szokásos módon helyezkedik el a vizsgálóasztalon, lehetőleg üres hólyaggal. Ezt követően az ultrahang fejet (transzducer) a szakember felvezeti a hüvelybe, monitor segítségével pedig ellenőrzi a kapott képet. A szükséges anatómiai méretek meghatározása után általában írásos és fotódokumentáció rögzíti a vizsgálat részleteit.
Forrás: