Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint akkor beszélünk meddőségről, ha egy pár (melynek nőtagja 34 évesnél fiatalabb) egy éven át tartó aktív, védekezés mentes szexuális élete mellett nem fogan terhesség, vagy a nő nem képes kihordani az ez idő alatt bekövetkező terhességet. Ha a nő ennél idősebb, akkor 6 hónapban határozzák meg ezt az időszakot, ugyanis a petesejtek minősége az életkor előrehaladtával romlik.
Meddőségről a fenti definíció szerint elsősorban orvosi szempontból beszélünk. Pápay Nikolett (2012) az orvosi definíció kiegészítéseként a meddőség komplex, pszichoszociális meghatározására tett javaslatot. E szerint „a meddőség olyan termékeny korban lévő, explicit gyermekvállalási szándékkal rendelkező pár közös működészavara, akik esetében igaz, hogy a rendszeres, legalább egy éve tartó (35 éven felüliek esetében hat hónap), fogamzásgátlás mentes nemi élet ellenére sem történik meg a kívánt terhesség, illetve a terhességet nem sikerül élveszüléssel kihordani. Ez az időben elhúzódó működészavar intrapszichés, párkapcsolati és társas színtereken egyaránt kifejti hatását, s ennek értelmében csak egy biopszichoszociális kontextusban értelmezhető”. (Pápay Nikolett: A reproduktív egészség és a termékenységi problémák pszichoszociális kontextusa. Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológia Doktori Iskola. Doktori értekezés, 2012.)
Napjainkban a fejlett országok egyik legfontosabb reproduktív egészségügyi problémája a magas gyakorisági rátájú gyermektelenség. Népbetegséggé vált a meddőség. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben a világ lakosságának száma drasztikusan emelkedik, a nyugati társadalmak, köztük Magyarország születési rátája is folyamatosan csökken. A WHO szerint e probléma többek között a közép-kelet-európai régiót sújtja a leginkább.