Skip to content
1.1.3.3.1.3 Termékenységet csökkentő rizikófaktorok
v. Táplálkozás
Az epigenetika a genetikai öröklődés feletti mechanizmusokat, az örökítőanyag működésére ható környezeti tényezőket vizsgálja. A gének kifejeződésének szabályozásával egy kapcsoló híd a genotípus (öröklött tulajdonságok összessége) és a fenotípus (az egyed látható tulajdonságainak, külső és belső jellegzetességeinek összessége) között. Az örökítőanyag epigenetikai módosulásai nem járnak együtt a DNS-szekvencia változásával. Tehát az epigenom a DNS azon kémiai változásaiból jön létre, amelyek a DNS nukleotidsorrendjét (szekvenciáját) nem változtatják meg, így a genetikai kódot nem módosítják, azonban hatásukra megváltozik a gének átírása, és így a tulajdonságok megjelenése is. Az epigenom élethossziglan érzékeny a környezeti hatásokra, azonban a perinatális életszakasz különösen szenzibilis időszaknak számít. Az anyai alul-, illetve túltápláltság meghatározhatja az utód különböző betegségek kialakulására való hajlamát. Egyes tudományos elméletek alapján a méhen belüli, illetve korai posztnatális életben fellépő környezeti ártalmak a génexpresszió hosszú távú megváltozása révén felnőttkori krónikus betegségek kialakulásáért lehetnek felelősek. Az egészséges életkezdés támogatásához a fogantatás előtt, már a családtervezéskor kívánatos lenne a leendő anyáknak és apáknak a BMI szerinti normál testtömegtartományban lenniük. A nem fertőző, idült betegségek (pl. elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek) kialakulását a genetikai kockázati tényezőkön, valamint a felnőttkori életmódon kívül a születés körüli időszakban zajló metabolikus programozás is nagymértékben meghatározza.
Az anyai prekoncepcionális táplálkozás jelentősége
A fogamzás előtti alultápláltság, illetve kis testtömegindex (BMI <18,5 kg/m2) növeli a kis születési súly és a koraszülés valószínűségét. A megtermékenyülés előtti normál testtömeg (BMI 18,5-24,9 kg/m2) a várandósság során csökkenti a magas vérnyomás, a terhességi cukorbetegség és a koraszülés kockázatát, valamint a császármetszés esélyét. Hazánkban a fogamzáskorú nők számottevő része (18-35 év között minden harmadik, harmincöt év felett legalább minden második) túlsúlyos vagy elhízott a fogantatás idején. Ez nagy közegészségügyi kérdést jelent az anyai, a magzati és az újszülöttet érintő szövődmények gyakoribb előfordulása miatt. A várandósság előtti kiegyensúlyozott anyai étrend pozitív változásokat képes létrehozni az anya és a magzat epigenomjában.
Az apai prekoncepcionális táplálkozás jelentősége
A közelmúltig jóval kevesebbet foglalkoztak az apa életmódjával és táplálkozásával, pedig a fogantatás sikerességében, valamint a magzat, majd a gyermek egészséges fejlődésében alapvető fontosságú. A hímivarsejtekben tárolt információ befolyásolja az utód fejlődését, anyagcseréjét. Napjainkban a
férfiak spermiumszáma jóval kisebb, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt. A kisebb spermiumszám felléphetnek egyéb morfológiai és motilitási defektusok is. A nagyobb arányú kóros spermakép, valamint a férfimeddőség hátterében elsősorban a helytelen életmód káros következményei állnak. A fokozódó oxidatív stressz (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, légszennyezettség) mellett a nem megfelelő étkezési szokások, az eltolódott makrotápanyag-felvételi arányok és a mikrotápanyag-hiányok közvetlen kapcsolatba hozhatók a megtermékenyítő képesség csökkenésével. A leendő apák esetében is fontos tényező a normál testtömeg, ugyanis az apai elhízás is kockázati tényezője a termékenység csökkenésének.
Testsúly
Mára számos tudományos bizonyíték áll rendelkezésre a testsúly és a termékenység szoros kapcsolatáról. Ezért a testtömeg optimalizálása kiemelt jelentőségű a sikeres családtervezés időszakában. Normális testsúlynak tekintjük, ha a BMI érték (Body Mass Index vagy testtömeg-index) 18,5-25 kg/m2 között van.
Az elhízás (BMI >25 25 kg/m2) közvetlen és közvetett módon, krónikus szövődményein keresztül egyaránt ronthatja a termékenységet. A zsírszövet felszaporodása miatt miatt több ösztrogén termelődik, mely ösztrogén dominanciához vezethet. Ez akadályozza a peteérést, szabálytalan menstruációs ciklusokat okozhat, mindez egyértelműen kihat a termékenységre. Ezen kívül a túlsúly és az elhízás hormonális problémákat eredményezhet, növeli a policisztás ovárium szindróma (PCOS), a pajzsmirigy-alulműködés és az inzulinrezisztencia kialakulásának kockázatát is. Az elhízás leggyakoribb szövődménye az ún. metabolikus szindróma, ami magába foglalja több anyagcserefolyamat károsodását, így a vércukor-, zsír- és húgysav-háztartásét is.
Nagyon alacsony testsúly esetében (BMI <18,5 kg/m2) szintén szabálytalan menstruációs ciklus jellemző, ami nehezíti a teherbeesést. A sovány leendő kismamák szervezete nem csak energiából tárol az egészségesnél kevesebbet, hanem egyes tápanyagok, vitaminok raktára is csökkent, amely várandósság esetén növeli annak az esélyét, hogy az újszülött kis súlyú, vagy koraszülött lesz.
A testsúly és a termékenység kapcsolatáról bővebben az alábbi fejezetben olvashat:
Étrend
Chavarro és munkatársai utánkövetéses vizsgálati eredménye azt mutatja, hogy az úgynevezett termékenységet segítő, normál testsúlyt fenntartó diéta („fertility diet”) jótékonyan befolyásolta a fertilitást. A termékenységet segítő diéta szempontjai a következők voltak: a transzzsírok bevitelének csökkentésével járó egyszeresen telítetlen zsírsavak bevitelének növelése; az állati eredetű protein fogyasztásának csökkentése mellett a növényi eredetű protein fogyasztásának növelése; alacsony glykaemiás indexű élelmiszerek és multivitamin fogyasztása. Megfigyelésük szerint a növényi eredetű proteinfogyasztás - az állati eredetű protein (csirke és vörös hús) fogyasztásával szemben - csökkenti az anovuláció miatti meddőség kockázatát. Szakirodalmi adatok bizonyítják, hogy a glükózhomeosztázis és az inzulinérzékenység fontos szerepet játszik az ovariális ciklus működésében. Ezért a normális testtömegindexet elősegítő változatos és egészséges táplálkozás csökkentheti a sikeres megtermékenyüléshez szükséges időt. (Chavarro, J.E. et al. Diet and lifestyle in the prevention of ovulatory disorder infertility. Obstet Gynecol. 2007;110(5):1050–1058.)
A mediterrán diéta rendszeres halfogyasztást, nagy mennyiségű zöldség- és gyümölcsfogyasztást, sovány tej és tejtermékek választását, teljes kiőrlésű pékáru előnyben részesítését foglalja magába. Jótékony hatása az alacsony glikémiás indexű szénhidrátok választásában, magas rost- és vitamintartalmában is rejlik. Egy spanyol vizsgálat arra mutatott rá, hogy a mediterrán diétát folytató nők másfélszer nagyobb eséllyel lettek várandósok természetes úton, mint azok, akik nem diétáztak. A diéta pozitív hatása lombikkezelés esetén is mutatkozott. (Toledo e. et al. Dietary patterns and difficulty conceiving: a nested case–control study. Fertility and Sterility. 2011;96(5):1149-1153.) A rotterdami Erasmus University Medical Center kutatási eredményei szerint a mediterrán étrend jótékony hatással lehet azon nők esetében is, akik meddősségi kezelésben részesülnek. A vizsgálatban 161 IVF terápia alatt álló párt elemeztek. A párokat az étkezési szokásaik alapján két csoportra osztották: a mediterrán étrend követői, akik sok zöldséget, halat, hüvelyeseket és növényi olajokat fogyasztottak, illetve a tudatos táplálkozás hívei, akik gyümölcsöt, zöldséget, gabonaféléket és kevés húst ettek. Az orvosi vizsgálatok elvégzése után a kutatók megfigyelték, hogy a mediterrán étrend szerint élő nőknek 40%-kal nagyobb esélyük volt a teherbeesésre az IVF kezelést követően. A mediterrán étrend gazdag omega-6 zsírsavakban, amelyek prosztaglandin-szintézishez szükséges prekurzorok. A prosztaglandinok pedig hatással vannak a menstruációs ciklus szabályozására, a tüszőérésre és ovulációra, valamint a terhesség megtartására és a méhnyálkahártya befogadó képességére (endometrium receptivitás). Ezenkívül a mediterrán diéta nagy mennyiségben tartalmaz B6 vitamint. Ez számos biokémiai folyamat koenzime, hatással van a progeszteron termelésre. Korábbi kutatások az mutatták, hogy a B6 vitamin bevitele megnöveli a teherbeesés esélyeit. (Vujkovic M.et al. The preconception Mediterranean dietary pattern in couples undergoing in vitro fertilization/intracytoplasmic sperm injection treatment increases the chance of pregnancy. Fertil Steril. 2010;94(6):2096-101.)
A gyorsételek a magas telített zsírsav-, transzzsírsav-, nátrium-, finomított szénhidrát- és cukortartalma miatt köztudottan a kerülendő ételek közé tartoznak. Egy több mint 5500 nőt vizsgáló kutatásban (Screening for Pregnancy Endpoints - SCOPE study) a gyorsételek, illetve a gyümölcsök fogyasztásának hatását figyelték a teherbeeséshez szükséges időre. A gyorsételek rendszeres fogyasztása (hetente 4 vagy annál több alkalommal) 24%-al növelte a teherbeeséshez szükséges időt, azokhoz képest akik egyáltalán nem ettek gyorsételeket. A rendszeres gyümölcsfogyasztás (több, mint 3-szor naponta) pont az ellenkező, pozitív hatást váltotta ki, 19%-al csökkentette a teherbeeséshez szükséges időt, szemben a gyümölcsöt csak havi 1-3 alkalommal fogyasztókkal összehasonlítva. A teherbeeséshez szükséges idő mellett az infertilitás arányi is emelkedett a gyorsételeket és kevés gyümölcsöt fogyasztó nők körében. (Grieger JA et al. Pre-pregnancy fast food and fruit intake is associated with time to pregnancy. Hum Reprod. 2018 Jun 1;33(6):1063-1070.)
Számos tanulmány szerint a férfiak táplálkozása is összefüggésben van a termékenységgel. Az egészséges ételek fogyasztása pozitív hatással van a sperma minőségi paramétereire, úgy, mint a spermiumszám és a mozgékonyság. Azoknál a férfiaknál, akiknek az étkezése legtávolabb állt a mediterrán diétától, gyakrabban fordult elő alacsony spermiumszám, csökkent a motilitás vagy abnormális morfológia. Egy kutatásban azt találták, hogy a magas zsírtartalmú tejtermékek, feldolgozott húsok, cukrozott üdítőitalok, édességek rontották a spermiumok minőségi mutatóit.
Tápanyagok
Zsírok és zsírsavak
Alapvetően a zsírok két csoportját különböztetjük meg: a telített és a telítetlen zsírsavakat.
Egérkísérletekben a magas zsírtartalmú étrenden tartott egerek petesejtjeiben drámaian megugrott a lipidkoncentráció, és csökkent a sejt energiatermelő részének (mitokondrium) membránaktivitása. Ugyanebben a kísérletben a magas zsírtartalmú étrend 26%-kal csökkentette a tüszőrepedés esélyét, és a petevezetőbe jutott petesejteket is rosszabb eredménnyel tudták megtermékenyíteni.
Szénhidrátok
Az étkezési szénhidrátokat három fő csoportba sorolhatjuk:
A szénhidrátbevitel mennyisége és minősége kifejezetten meghatározó lehet a termékenység szempontjából, hisz az étkezés utáni vércukor és inzulinszintet direkten befolyásolják. Az inzulinrezisztenicának fontos szerepe van a csökkent termékenység kialakulásban férfiaknál és nőknél is. A hiperinzulinaemia hatással van a csökkent fertilitásra többek között az androgén (férfi nemi hormon) többlet, gyulladás, ovuláció hiánya és a PCOS (policisztás ovárium szindróma) kialakulásán keresztül.
A glikémiás válasz megadja, hogy az étkezés mennyire emeli meg a vércukorszintet, illetve azt, hogy az milyen gyorsan tér vissza a normál szintre.
Az ajánlások többsége az alacsony glikémiás indexű élelmiszereket preferálja nagy mennyiségben. A teljes szénhidrátok feldolgozatlanok, és tartalmaznak természetesen előforduló rostokat, míg a finomított szénhidrátok feldolgozottak, és a természetes rostoktól megfosztottak. A kevés finomított szénhidrát, cukor fogyasztása nem rejt kockázatot. Finomított szénhidrátok nagyobb mennyiségben olyan élelmiszerekben találhatóak meg, mint a fehér kenyér, fehér tészta, fehér rizs, illetve a magas zsír- és cukortartalmú ételek (kekszek és péksütemények). Ezek rendkívül gyorsan felszívódnak a véráramba, ami a vércukor- és inzulinszintek hirtelen megemelkedését okozza. Ez negatív hatással lehet az ovulációra. Teljes értékűnek számít pl. a teljes kiőrlésű kenyér és tészta, barna rizs, zab, quinoa és a hajdina. Az alacsonyabb glikémiás terhelés, illetve az alacsonyabb glikémiás index csökkentik az étkezés utáni vércukorszint emelkedést, következményesen az inzulinszint emelkedést is. Az alacsonyabb szénhidrát tartalom pedig a gyulladást jelző markerek szintjét is mérsékli.
Az elfogyasztott össz-szénhidrát mennyisége is hatással van a termékenységre. Kutatások szerint a magas szénhidráttartalmú étrend akár 78%-kal növelheti az ovuláció elmaradásának (anovuláció) kockázatát.
Fehérjék
2008-ban az Atkins-diéta hatalmas népszerűségnek örvendett, de azóta kiderültek a hátrányai. Kísérleti körülmények között magas fehérje-diétán tartott egereknél a termékenység csökkenését tapasztalták. Meddőségi szakemberek szerint ennek az emberi szervezetre vonatkozóan nincs relevanciája. Ennek ellenére az egyoldalú táplálkozás nincs jó hatással a termékenységre, ezért mindig kiegyensúlyozottan és változatosan táplálkozzon. Ami a fehérjebevitelt illeti, az állati eredetű fehérjék egy része helyett jó választás lehet a növényi eredetű protein. Egy tanulmány szerint felére csökkent az ovulációs problémák következtében kialakult meddőség aránya azoknál, akiknél a napi kalóriabevitel 5%-a növényi eredetű fehérjeforrásból származott, állati eredetű források helyett. Elsősorban növényi eredetű hüvelyesek (bab, borsó, lencse), olajos magvak, gabonafélék.
Nyomelemek és vitaminok
Fontos a megfelelő mennyiségű vas bevitele. A terhesség során nagyon gyakran bekövetkezik a vashiány illetve vashiányos vérszegénység, ezért a családtervezés időszakában fokozott vasbevitelre van szükség. Emellett a kutatások alapján az egészséges női termékenységhez sokszor kiegészítésre van szükség folátból, B12-vitaminból és D-vitaminból is.
A vitaminok és nyomelemek termékenységre kifejtett hatásáról bővebben olvashat az alábbi fejezetekben: és
Vegetáriánus étkezés
A vegetáriánus étrendről általánosságban elmondható, hogy mellőzi az állati eredetű táplálékok – a húsok, húskészítmények, belsőségek mellett a tej, tejtermékek, tojás, halak, szalonna, sertés- és egyéb zsírok – fogyasztását. Ez az étrendi irányzat nem egységes, több fajtája ismert. Legszigorúbb változata, a vegán étrend minden állati eredetű tápláléktól mentes, így még a méztől is. A nyers vegán étrend követői a nyersanyagok hőkezelésének semmilyen módját nem fogadják el.
A növényi alapú étrend előnyei közé sorolható többek között, hogy az állati eredetű táplálékok jelentősebb fehérje-, zsír-, telítettzsírsav-, koleszterintartalma miatt már önmagában ezek fogyasztásának mérséklése is csökkentheti egyes szív- és érrendszeri betegség, egyes daganatos betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, valamint az elhízás kockázatát is. Ugyanakkor a szűkebb nyersanyagválaszték, így bizonyos tápanyagok hiányos felvétele miatt a növényi étrend számos kockázatot is magában foglal, amely különösen a várandósság, a szoptatás során járhat akár hosszabb távú egészségügyi következményekkel.
Az már régóta ismert, hogy a vegetáriánus, vagy vegán életmódot folytatók számára a vas pótlása javallott, mert a növényi táplálékból a vas felszívódása általában rosszabb. Emellett a szója, mely a húspótlás remek alternatívája nagyobb mennyiségben fitoösztrogéneket tartalmaz. A szója rendszeres és hosszabb távon való fogyasztása a hormonegyensúly felborulásához vezethet, az ösztrogéndominancia révén. Másrészt hatással lehet a pajzsmirigyre, alulműködést okozva.
A várandósság alatti vegán és a makrobiotikus táplálkozás különösen a várt testtömeg-növekedés elmaradása, valamint a magzat nem megfelelő testi fejlődése, a vérszegénység, a csontritkulás, egyes felszívódási zavarok, a fokozott koraszülési kockázat, a kis születési súly révén okozhat problémát, amely állapotok főleg a fehérje, kalcium, vas, cink, B6-, B12- és a D-vitamin hiányával függnek össze.
A Loma Linda Egyetem szakemberei négyéves projekt keretében vizsgálták, hogy a különböző étrendek miként befolyásolják a sperma minőségét. Kimutatták, hogy a vegetáriánus vagy vegán étrendet folytató férfiak esetében jelentősen alacsonyabb spermaszámot mértek (50 millió spermium /ml), mint a húsfogyasztóknál (70 millió spermium /ml). Előbbieknél jóval alacsonyabb volt a spermiumok mozgékonysága (motilitása) is. A kutatók egyik elmélete szerint a szójában gazdag étrend állhat a háttérben. A másik elmélet szerint a vegetáriánusok és vegánok elégtelen B12-vitamin szintje is okozója lehet.
Forrás:
Dr. Joó József Gábor és mtsai: Epigenetikai mechanizmusok élettani és kóros terhességben. Orvosi Hetilap. 2014; 155.évf. 15.sz. 566–574.
Shenker-Horváth Kinga és mtsai: A perinatális időszak dietetikai vonatkozásainak epigenetikai jelentőségei. Elméleti közlemény. Új DIÉTA XXVII. 2018/2-3.
Lakatos Enikő és mtsai: A pszichés jóllét, az életmód és a termékenység összefüggései. Orvosi Hetilap. 2015; 156.évf. 12.sz. 483–492.
Want to print your doc?
This is not the way.
This is not the way.
Try clicking the ⋯ next to your doc name or using a keyboard shortcut (
CtrlP
) instead.