Skip to content
1.1.3.3.1.3 Termékenységet csökkentő rizikófaktorok
iii. Testsúly problémák
Több tanulmány is rámutatott arra, hogy a testsúly befolyásolja a termékenységet mindkét nemben. Jelentős hatást elsősorban a kórosan elhízott vagy sovány állapotok okoznak. A testsúly, illetve a test zsírszázaléka a hormonális működéssel szoros összefüggést mutat. Globálisan nagyobb problémát a túlsúly fokozott meddőségi kockázata jelent, mivel az elhízás sokkal magasabb arányban fordul elő a populációban, mint a soványság.
A testtömegindex (body mass index- BMI) a testtömeg (kilogramm) és a testmagasság (méter) négyzetének hányadosából képzett mérőszám. Előnye, hogy az egész világon egységesen alkalmazható a felnőttkori súlyfelesleg megítélésére. Hátránya, hogy csak a súlytöbbletet jelzi, azt nem, hogy a túlsúly hátterében zsírfelhalmozódás áll-e és milyen a testzsír eloszlása.
A BMI kategóriák (határértékek) alkalmasak a felnőttekben az egészségi állapot szempontjából veszélyeztetettek körének meghatározására. BMI <18,5 kg/m2 esetén soványságról, 18,5–24,9 kg/m2 között normális testsúlyról, 25,0–29,9 kg/m2 esetén túlsúlyról (pre-obezitás), 30,0–39,9 kg/m2 között elhízásról (obezitás) beszélünk. Az elhízás kategóriáján belül megkülönböztetünk 30–34,9 kg/m2 között I. fokú, enyhe, 35– 39,9 kg/m2 között II. fokú, mérsékelt, >40,0 kg/m2 esetén III. fokú, súlyos, morbid obezitást.
Forrás: Dr. Pusztai Ágnes: Katonák körében előforduló anyagcsere-betegségek, különös tekintettel az elhízás kóroki szerepére, a kardiometabolikus rizikóra, valamint a porfíria betegségre. Doktori (PhD) értekezés. Budapest, 2017.
Túlsúly és elhízás (obezitás)
A WHO definíciója szerint elhízásról (obezitás) beszélünk olyan túlzott zsírfelhalmozás esetén, amely az egészségre veszélyt jelent. A centrális elhízás mértéke a haskörfogat értékből látható. A deréktájon felhalmozódó zsírszövet vastagsága jelzi a zsír és az izomszövet arányát, azaz segít pontosítani az elhízottság mértékét. Nők esetében a 80 cm-es haskörfogat már elhízottságra utal. Ha a haskörfogat eléri, illetve meghaladja a 88 centimétert, akkor a túlsúly okozta egészségügyi szövődmények kockázata megnő. Férfiak esetében a két határérték: 94 cm, illetve 102 cm. A túlsúlyos embereknél a zsírszövet felhalmozódása nem korlátozódik kizárólag a test szemmel látható területeire – a zsigerek, belső szervek között szintén jelentős mennyiségű zsírszövet halmozódhat fel (zsigeri elhízás). A derék−csípő arány (waist-to-hip ratio, WHR) olyan viszonyszám, amely figyelembe veszi a testfelépítésben észlelhető különbségeket, és ezáltal a hasi zsír relatív felhalmozódásának jellemzésére alkalmas mutató.
Epidemiológiai adatokból tudjuk, hogy jelenleg a túlsúly a világ népességének több mint egyharmadát érinti. Becslések szerint 2030-ra a világ 38%-a lesz túlsúlyos, további 20%-a pedig elhízott. Az elhízás számos kísérő betegségen keresztül vezet a XXI. század egyik legnagyobb közegészségügyi kihívásához. Magyarországon az OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development) 2019-es felmérése alapján az Európai Unió egyik legelhízottabb nemzete, világviszonylatban a negyedik helyet elfoglalva. Az ELEF 2009 eredményei alapján Magyarországon a 15 év feletti lakosság több mint fele (53,7%) túlsúlyos és minden ötödik elhízott, a férfiak aránya minden életkorban, mindkét kategóriában magasabb volt. (Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF) 2009 KSH, Statisztikai tükör, IV. évfolyam, 50. szám, 2010/50 pp 1-7.) A hasi típusú elhízás gyakorisága a felnőtt férfiaknál 33%, míg a nőknél 51%.
Az elhízás és reprodukciós zavarok kapcsolata
Az obezitás (BMI>30 kg/m2) a reprodukciós zavarok egyik legnagyobb rizikófaktora. A meddőségi problémák, mint policisztás ovarium szindróma (PCOS), a nehezebb teherbe esés, a vetélések magasabb aránya, mellett perinatális komplikációkkal is együtt járhat. A vizsgálatok egyértelmű összefüggést igazoltak a túlsúly és a terhességi magas vérnyomás, diabetesz, a születési rendellenességek, a magas születési testsúly, és a császármetszések megemelkedett száma között. Ugyanakkor ilyen esetekben a testsúly 5-10%-os csökkentése már jelentősen javíthatja a termékenységi mutatókat (Verhaak, C.M. & Burns, L.H. (2006): Behavioral Medicine Approaches to infertility counseling. In: Covington, S.N. & Burns, L.H. (eds.) Infertility Counseling. Cambridge University Press, New York. pp. 169-195.).
Elhízottakban a nagyobb arányú zsírszövet miatt fokozódik az ösztrogén termelés, melynek végeredményeként ösztrogéndominancia alakulhat is. Ez a hormonális egyensúly felborulásához és a peteérés rendszertelenné válásához vezethet. A túlsúlyos nők 30-40%-ában észlelhető szabálytalan menstruációs ciklus. Egy tanulmány bizonyította, hogy BMI >29 kg/m2 esetén a spontán fogantatás esélye lineárisan csökken. Minden 1 kg/m2 BMI emelkedés 4%-kal csökkenti az egy éven belüli terhesség lehetőségét. Ebből az a következtetés vonható le, hogy >35 BMI-vel rendelkező nőknél az egy éven belüli spontán teherbeesés valószínűsége 26%-al alacsonyabb, mint a 21-29 kg/m2 BMI-vel rendelkező nőknél. Ha a BMI index 40 vagy afeletti, akkor már 43%-al alacsonyabb ez az esély. (van der Steeg J.W. et al. Obesity affects spontaneous pregnancy chances in subfertile, ovulatory women. Hum Reprod. 2008;23(2):324-8.) A természetes fogamzás esélyei mellett az elhízás csökkenti a termékenységi kezelések és a mesterséges megtermékenyítés (IVF) sikerességét is.
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) rendszertelen menstruációval vagy amenorrheával, többszörösen cisztás ováriumokkal, fokozott inzulintermeléssel, illetve inzulinrezisztenciával, megnövekedett androgén szinttel és elhízással jellemzett kórkép. Igazolták, hogy PCOS-ben szenvedő személyeknél a testsúlycsökkentő programok (már 20-30 BMI) csökkentik az androgénszintet és növelik az ovulációs és reprodukciós esélyeket.
Az elhízás és a gonádok működése közötti negatív kapcsolat egyik magyarázata, hogy túlsúlyos személyeknél centrális leptin-rezisztencia alakulhat ki, vagyis az elhízás során a nagyobb mennyiségű zsírszövetből több leptin szabadul fel, ami tompítja a központi idegrendszerben (hipotalamusz) a leptin iránti érzékenységet. A leptin a zsírsejtekben képződő hormon, mely sokféle anyagcserehatást fejt ki, beleértve a glükagon és bizonyos szteroid hormonok termelésének visszaszorítását, és a vércukor-felvétel növelését. Fontos szerepet játszik a zsíranyagcsere ellenőrzésében, valamint a jóllakottság és az éhségérzet szabályozásában. Összességében a leptin koordinált katabolikus hatással rendelkezik, csökkenti a táplálékfelvételt, növeli az anyagcserét, így az energiaegyensúlyt a testtömeg-csökkenés irányába tolja el. Az elhízott nőknél előforduló centrális leptin-rezisztencia (amely gyakorlatilag leptinhiányos állapotot jelent) a reproduktív funkciók súlyos zavarát, amenorrheat (a menstruáció hiánya), illetve meddőséget okozhat. A leptinnek meghatározó szerepe van a zigóta beágyazódásában is. A leptin az endometrium (méhnyálkahártya) és a zigóta közti kommunikáció egyik eszköze.
Az elhízás női fertilitásra gyakorolt hatása már régóta kutatott és ismert téma. A női oldalon már jobban tisztázott téma az utóbbi évtizedben egyre nagyobb hangsúllyal kerül elő férfiak esetében is, és egyre hangsúlyosabbá válik a férfiak nemzőképességének megítélése kapcsán. A férfiaknál jelentkező túlsúly és a csökkent fertilitási potenciál kapcsolatának kutatásai alapján a nemzőképesség károsodásának egyik oka lehet az elhízott férfiak nagy mennyiségű zsírszövetében az aromatáz enzim fokozott aktivitása. Az aromatáz a tesztoszteront ösztradiollá alakítja, így a tesztoszteronszint csökkenését és ösztrogénszint emelkedését okozza, ami egyértelműen káros a hímivarsejtképzésre. A szeméremcsont feletti (szuprapubikus) régióban és a combon felhalmozódott zsírszövet közvetlen károsító hatása, hogy lokálisan, a hereműködés számára ideális hőmérsékletet növeli, így a spermatogenezis romlik. A túlsúly következtében kóros mértékben felszaporodott reaktív oxigén gyökök (ROS) az örökítőanyag (DNS) számára kifejezetten károsító hatású metabolitok. A reaktív oxigén gyökön fokozzák a spermiumok DNS-fragmentáltságát. A hímivarsejtek funkcionális paramétereinek károsodása pedig a fertilitási kapacitás csökkenését jelenti.
Lényeges, hogy testsúlycsökkentő programokkal az obezitással küzdő személyek reproduktív mutatói jelentős mértékben javíthatóak. Az obezitás legfontosabb terápiás célkitűzései a kalória bevitel csökkentésén keresztül elért súlycsökkenés, a fizikai aktivitás gyakoriságának növelése.
A túlsúly és az elhízás legfontosabb szövődményei 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás, amelyekről bővebben az alábbi fejezetekben olvashat, illetve tovább információkat találhat a termékenységgel és várandóssággal kapcsolatos releváns összefüggéseiről és
Kóros soványsággal járó állapotok
Kóros soványság esetén a súlyhiány legalább 15%-os. Ha a BMI érték 18,5 alatti, akkor soványságról beszélünk, ha pedig 16 alá esik, súlyos soványság áll fenn. A kóros soványságot sok esetben táplálkozási zavar okozza. Az evészavarok két legfőbb típusa az anorexia nervosa és a bulimia nervosa.
Anorexia nervosa
Az anorexia nervosa komplexen, a biopszichoszociális betegségmodell alapján értékelendő pszichiátriai betegség, amelyben a biológiai tényezők mellett a pszichológiai és a társadalmi-kulturális hatások is döntőek. Az evészavarok tipikusan női betegségek, arányuk nők között mintegy tízszeres a férfiakhoz képest, de az utóbbi húsz évben a különbség csökken.
Az anorexia és a fogantatási problémák közötti kapcsolat régóta ismert, hiszen ennek a kórképnek az egyik fontos jellemzője a rendszertelen menstruációs ciklus és az amenorrhea. Az alacsony testsúly, és a lecsökkent testzsírszázalék a legtöbb esetben a menstruáció elmaradását vonja maga után. A szervezet számára ugyanis a folyamatos tápanyaghiány olyan extrém igénybevételt jelent, amely miatt nem képes fenntartani a normál rendszeres ciklust. Az amenorrhea gyakori tünetnek számít. Az anorexiás nők 66–84%-ánál hiányzik több mint három hónapig a menstruáció. A szexuális diszfunkciók – beleértve a csökkent libidót (66,9%) és a szexualitással kapcsolatos nagyobb fokú szorongást (59,2%) – szintén gyakoriak evészavarban szenvedő nőknél. Az amenorrhea az anorexiás nőknél a hipothalamusz-hipofízis-petefészek tengelyt érintő megváltozásokkal magyarázhatók. A megnövekedett stressz és energiahiány hatására hiányzik a hipothalamusz által termelt gonadotropin releasing hormon (GnRH) pulzatilis felszabadulása. Anorexiában a leptin alacsony szintje tapasztalható, ami a kalóriamegvonásnak és az alacsony testzsír-százaléknak köszönhető. A leptin vérszintjének csökkenése előidézi a GnRH szekréció csökkenését. Ez alacsony ösztradiol, luteinizáló hormon (LH) és folliculus stimuláló hormon (FSH) szérumszintet eredményez. A testsúlygyarapodás az amenorrhea kezelésének oszlopos eleme anorexiában. Természetesen a táplálék minősége is fontos, pl. a megfelelő zsírarány elérése céljából, ami a normális menstruációhoz elengedhetetlen. Az ideális testtömeg 90%-ának elérésekor a legtöbb (86%) anorexiás nőnél 6–12 hónapon belül visszatér a menstruáció.
Bulimia nervosa
A bulimia nervosára a túlevéses epizódok, falásrohamok, majd az azt követő súlycsökkentő manipulációk jellemzők. Az akár napi több falásrohamot a kontrollvesztettség érzése kíséri, utána önvád, bűntudat és depressziós hangulat jelentkezik. Rendszerint menstruációs rendellenesség, oligo- vagy amenorrhea, illetve anovuláció kíséri. A bulimiás nők 7–40%-a számol be amenorrheáról és 36–64%-uk oligomenorrheáról. Normális testsúly ellenére 79%-ban találtak anovulációs ciklust. Az amenorrhea és az oligomenorrhea kialakulásának patomechanizmusa bulimiában egyelőre tisztázatlan. Hormonális diszreguláció magyarázhatja a falásrohamok és a menstruációs zavarok összefüggését. A falásroham inzulinemelkedéshez vezethet, ami a tesztoszteronszint befolyásolásán keresztül hathat a follicularis érésre és az ovulációra.
Források szerint a bulimiás nők 75%-a policisztás ovarium szindrómában szenved. Egy meddőségi klinika betegei (n = 385) között végzett kérdőíves vizsgálatban ovulációs rendellenesség vagy PCOS esetén fokozott volt az evészavar fennállásának veszélye. A szerzők a kóros evési attitűdök és a túlzásba vitt testedzés szűrésének fontosságát emelték ki ovulációs zavarok esetén. (Rodino S. et al. Disordered eating attitudes and exercise in women undergoing fertility treatment. Aust N Z J Obstet Gynaecol. 2016;56:82-7.) Szignifikánsan nagyobb volt a bulimia kockázata PCOS-ben szenvedő nőknél. A fentiek hátterében azt valószínűsítik, hogy a vér tesztoszteronszintje a bulimiás nőkben emelkedett. Az androgének étvágyfokozó hatása ismert, valamint az impulzuskontroll szabályozásában betöltött szerepük révén bulimiás magatartásformákra ösztönözhetnek.
Forrás:
Dr. Pusztai Ágnes: Katonák körében előforduló anyagcsere-betegségek, különös tekintettel az elhízás kóroki szerepére, a kardiometabolikus rizikóra, valamint a porfíria betegségre. Doktori (PhD) értekezés. NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM Hadtudományi Doktori Iskola. Budapest, 2017
GALIGER-DOBOS K. és mtsa. Az evészavarok nőgyógyászati vonatkozásai. LAM. 2019;29(6):295–300.
DUKAY-SZABÓ SZ. és mtsai. AZ EVÉSZAVAROK ÉS A TERHESSÉG ÖSSZEFÜGGÉSEI – IRODALMI ÁTTEKINTÉS. Ideggyógyászati Szemle. 2016;69(9–10):299–305.
Want to print your doc?
This is not the way.
This is not the way.
Try clicking the ⋯ next to your doc name or using a keyboard shortcut (
CtrlP
) instead.