1.1.3.2.5 Néhány hónapnyi sikertelen próbálkozást követően szűrőtesztek végezhetők.
ii. A pajzsmirigy vizsgálata
A pajzsmirigy és funkciója
A pajzsmirigy a gége, illetve légcső előtt elhelyezkedő fontos hormontermelő szerv. Hormonjai a T4 (tetrajód-trionin, vagy tiroxin), valamint a T3 (trijód-trionin) melyek felszabadulásuk után a vérbe kerülnek, és a keringés útján a célszervekhez jutva kifejtik hatásukat. A pajzsmirigy hormonszekréciójának intenzitása viszonylag állandó. Működését, és hormonszintézisét közvetlenül az agyalapi mirigyben (hipofízis) termelődő TSH (pajzsmirigyserkentő hormon) szabályozza több lépésben, a jódfelvétel és a jódbeépülés növelésével. Ha kevés a pajzsmirigy hormonok mennyisége, növekszik a TSH szintje (pl. pajzsmirigy alulműködés esetén), ha magas a pajzsmirigy hormonok szintje, akkor pedig csökken a TSH koncentráció (pl. pajzsmirigy túlműködés esetén). Az agyalapi mirigy TSH-termelését a hipotalamusz TRH hormonja (thyreotrop releasing hormone) szabályozza. Mindez a bonyolult vezérlési folyamat a vérben található keringő pajzsmirigyhormonok szintjének mértékére épül. Ha tehát a vérben csökken a pajzsmirigyhormon szintje, a pajzsmirigy a felsőbb szintű szabályozás hatására normális esetben több hormont termel.
A pajzsmirigyhormonok hatása
A pajzsmirigy működése és hormontermelése elengedhetetlen az emberi test normál működéséhez. A termelt két hormonnak nem különbözik a hatása, a keringésben és célszervben a T4 hormon (prekurzor) legnagyobb része T3 hormonná alakul, amelynek lényegesen magasabb aktivitása van, viszont életideje sokkal rövidebb (órák). A pajzsmirigyhormonok képződéséhez a jód nélkülözhetetlen. Ezen hormonok sajátsága a kovalensen kötött jód, mely az emberi szervezetben más vegyületekben nem fordul elő. A pajzsmirigyhormonok egymástól a jódok atomok számában és/vagy kötési helyében különböznek, amely okozója a T3 és T4 hormon eltérő fizikai-kémiai tulajdonságainak.
A pajzsmirigyhormonok számos alapfunkciót befolyásolnak:
A szervezet alapanyagcsere folyamatait valamint energiaháztartását szabályozzák. Fokozzák a szénhidrátforgalmat, a glükóz felvételt, a fehérjék szintézisét és lebontását egyaránt.
Felelősek a szervezet szöveteinek optimális növekedéséért, fejlődéséért és fenntartásáért.
Alapvetőek a megfelelő idegrendszeri funkciók kialakításában.
A keringési és légzési szervrendszerre serkentő hatást gyakorolnak.
A pajzsmirigyhormonok hatására nő a szervezet hőtermelése.
Befolyásolják a kalcium-anyagcserét és a koleszterin-homeosztázist.
A pajzsmirigy működésének eltérései és fontosabb vizsgálati lehetőségei
A pajzsmirigy működését alapvetően az általa kiválasztott hormonok szintjének laboratóriumi mérésével és az agyalapi mirigy által termelt TSH hormon szintjének ellenőrzésével tudjuk jellemezni. Első lépésben a pajzsmirigy működési zavar kimutatására a pajzsmirigy stimuláló hormon (TSH) tesztet végzik el. Ha a TSH szint kóros, akkor a szabad tiroxin hormon (fT4) és a szabad trijód-tironin (fT3) mennyiségi kimutatása történik a pajzsmirigy panel részeként. A pajzsmirigy hormonok a vérben fehérjékhez kötve (85%-ban tiroxinkötő globulinhoz, illetve kis részben albuminhoz kapcsolódva) szállítódnak. A biológiai hatásért az aktív szabad hormon formák felelősek. Ezért a laboratóriumok a szabad hormon szinteket közvetlenül mérik immunoassay módszer segítségével.
Hipotireózis (pajzsmirigy alulműködés): Primer (elsődleges) hipotireózis esetében maga a pajzsmirigy a beteg. Ez az esetek 95%-a. A laboratóriumi eredményben alacsony a pajzsmirigyhormonok értéke (fT3, fT4) és magas a TSH. A másodlagos (vagy centrális) hipotireózis esetében a hypophysis elégtelenség a betegség oka. Ekkor - szemben a primer formával - a pajzsmirigyhormonok mellett csökkent a TSH szint is. Ez jóval ritkábban, mindösszesen 5%-ban áll a pajzsmirigy alulműködések hátterében. Hipotireózisban lassul a szervezet anyagcsere-működése. Általános tünetek közé tartozik a hízás, száraz bőr, székrekedés, hideggel szembeni intolerancia, hajhullás, kimerültség, és nőknél a rendszertelen menstruáció.
Hipertireózis (pajzsmirigy túlműködés): A laboreredményben alacsony a TSH szint és magasak a pajzsmirigyhormonok koncentrációja. Ilyenkor a szervezet működése felgyorsul. Tünetei lehetnek a szaporább szívverés, fogyás, alvászavar, nyugtalanság, emocionális labilitás, kézremegés, gyengeség, és esetenként hasmenés.
A pajzsmirigy alul- és túlműködés esetén megkülönböztetünk ún. manifeszt és szubklinikus formákat. Manifeszt hipertireózisról akkor beszélünk, ha csökkent (szupprimált) TSH mellett emelkedett a szabad T3 és/vagy T4 szintje. Manifeszt hipotireózis esetén épp fordítottak az arányok. Az ún. szubklinikus hipotireózisban a magas TSH mellett a szabad hormonok szintjei (fT3 és fT4) normálisak, míg a szubklinikus hipertireózis fordított képet mutat, a TSH alacsony a normál pajzsmirigyhormon szintek mellett. Szubklinikus állapotokban a központi szabályozás eleme esetén eltérés mérhető (a TSH szint nő vagy csökken), azonban a pajzsmirigy funkciók normálisak (T3 és T4 szintek). Ekkor a páciensnek semmilyen panasza nincsen, hiszen a pajzsmirigy hormontermelése megfelelő, csupán az agyalapi mirigy TSH termelése változik. Manifeszt formákban a pajzsmirigyhormonok szintje is kórós.
A pajzsmirigyfunkció egyéb laboratóriumi markerei:
A pajzsmirigy-megbetegedések nagy része autoimmun kórkép. A pajzsmirigy specifikus ellenanyagok segítenek a pajzsmirigy-gyulladás különböző típusainak az elkülönítésében és az autoimmun pajzsmirigybetegségek felismerésében.
Pajzsmirigy peroxidáz (TPO) elleni antitest - az autoimmun pajzsmirigybetegség (Hashimoto-thyreoiditis 90-100%-ban, Graves-kór 50-80%-ban) jelzője. A TPO enzim a T3 és T4 hormonok előállítását végzi. Az ellene termelődő antitestek a leggyakoribb pajzsmirigy autoantitestek, melyek károsító hatására hosszabb távon pajzsmirigy alulműködés léphet fel.
Tireoglobulin (TG) elleni ellenanyag - szintén a Graves-kór és a Hashimoto-thyreoiditis markere. A tireoglobulin pajzsmirigy hormonok szintézisében és raktározásában vesz részt. A TG elleni antitest jelenlétében csökken a pajzsmirigy hormontermelése, ami hosszútávon hipotireózist okozhat.
Pajzsmirigy stimuláló hormon receptor (TSHR) elleni antitest (TRAK) - autoimmun hipertireózisban jelenhet meg. A TSH-receptor antitestek többsége a TSH hatását utánozza, kötődés révén aktiválja a receptort. Mivel azonban ezt a folyamatot nem szabályozza negatív visszacsatolási rendszer, az antitestek által okozott pajzsmirigy stimuláció súlyos állapotához vezethet.
A vérvételen kívül nagyon fontos diagnosztikus eszköz a pajzsmirigy ultrahangos vizsgálata is. A páciens fizikális vizsgálatával ugyanis éppen megítélhető, hogy a kelleténél nagyobb vagy kisebb-e a pajzsmirigy, illetve van-e benne nagyobb, tapintható elváltozás. Az ultrahang jelzi a szerkezetbeli eltérést, illetve az ún. pajzsmirigy göb jelenlétét is, ami utalhat cisztára, jó vagy rosszindulatú daganatra, gyulladásra, esetleg hegesedésre.
A pajzsmirigy betegségek vizsgálatára alkalmazott egyéb diagnosztikus képalkotó lehetőségekről az alábbi fejezetben olvashat bővebb információt:
A pajzsmirigy funkcionális eltéréseinek hatása és összefüggése a női termékenységgel
A pajzsmirigy által termelt hormonok igen fontos szerepet játszanak mind a teherbeesésben, mind a terhesség megtartásában. Fontos tudni, hogy a szerv alul- és túlműködése akár komolyabb termékenységi gondokat is okozhat. A pajzsmirigy betegségei népbetegségnek számítanak, mivel a teljes lakosságban nézve az alulműködés 4,4%-ban, a túlzott működése 1,4%-ban fordul elő. A pajzsmirigyzavarok sokszor semmilyen tünettel nem járnak, vagy azok enyhék és nehezen felismerhetők, ezért számos esetben nem kerül időben diagnosztizálásra a probléma.
Hipotireózis (pajzsmirigy alulműködés)
A jódhiány jelentős oka a hipotireózisnak, mert csökken a T4 kialakulása. A nem jódhiányos területeken a különböző etiológiájú autoimmun pajzsmirigy gyulladások (thyreoiditis) a vezető ok a hipotireózis kialakulásában. Az autoimmun pajzsmirigybetegségek prevalenciája 5–20% (átlagosan 7,8%) a reproduktív korú nőkben. Igen gyakran nem kerül diagnózisra, mert évekig normális pajzsmirigyműködéssel jár.
A pajzsmirigyhormonok számos ponton avatkoznak bele a petefészek működésébe:
Fokozzák a nemihormonokat kötő fehérje (SHBG) termelését, ezáltal befolyásolják a biológiai hatásért felesős szabad nemihormon szinteket. Elégtelen mennyiségű tiroxin mellett a szabad tesztoszteron magasabb, mely gátolja az ovulációt.
Az alacsony pajzsmirigyhormon szint a visszacsatolási rendszer révén emelheti a prolaktin mennyiségét és befolyásolja a gonadotropinok (FSH, LH) szekrécióját.
Magas TSH koncentráció esetén a TSH kötődhet a gonadotropin- (FSH, LH) receptorokhoz is.
A hipofízis elülső lebenyének - belső elválasztású mirigyek funkcióit szabályozó - ún. trop- (serkentő) hormonjai hasonló szerkezeti felépítést mutatnak. A TSH, FSH és LH glikoproteinek közös jellemzője egy kisebb egyedi alfa alegység és egy nagyobb, 40%-os szerkezeti homológiát mutató béta alegység. Fiziológiás kondíciók között minden receptor a specifikus saját ligandumát köti. Kórós állapotokban, amelyet pl. eredményezhet a pajzsmirigy alulműködése a TSH képes kapcsolódni a FSH-receptorához. Így közvetlen hatással lehet a nemihormonok termelődésére. (Patel S. et al. Spontaneous Ovarian Hyperstimulation Syndrome: Looking Beyond the Ovary. FERTILITY & REPRODUCTION 2020;2(3):80–84.)
Hipotireózisban a fertilis korú nők androgén- és ösztrogénszintjei csökkennek. Ehhez társul, hogy a prolaktinszint nő, aminek oka a TRH (thyreotrop releasing hormone) emelkedése. A hyperprolactinaemia olyan mértékű is lehet, hogy tünetei is észlelhetők, de mindez levothyroxin (T4) -kezelésre múlik.
Nem meglepő, hogy a hipotireózis a menstruációs ciklusra is hatással van. Adatok szerint a pajzsmirigy alulműködéssel érintett nők 23–68%-ában különböző fokú irreguláris menzesz észlelhető (szemben a kontrollok 8–12%-ával). Látható tehát, hogy hipotireózisban a menstruációs ciklus eltérései átlagosan háromszor gyakrabban fordulnak elő, mint az egészséges populációban, aminek oka az ösztrogén-anyagcsere eltérései, a károsodott gonadotropin releasing hormon (GnRH) -szekréció (ez utóbbi kóros LH pulzatilitásában nyilvánul meg).
A szubklinikus hipotireózist is sokan összefüggésbe hozták a termékenységi problémákkal, de ezen vizsgálatok eredményei ellentmondásosak voltak. Nem volt összefüggés a pajzsmirigyellenes antitestek jelenléte és a vetélés között, ugyanakkor ez mégis gyakoribb volt magasabb TSH-szintek esetén. Azon nők esetében, akiknél már a terhesség előtt ismert a hipotireózis és kezelés alatt állnak, az érvényes szakmai ajánlás szerint a prekoncepciós TSH-szint 2,5 mIU/L alatti legyen.
Hipertireózis (pajzsmirigy túlműködés)
Hipertireózisan szenvedő nő ösztrogénszintje 2–3-szor magasabb a menstruációs ciklus minden fázisában. Hasonlóan, a tesztoszteron és androsztendionszintek is megemelkednek. Ez utóbbi ösztronná, illetve a tesztoszteron ösztradiollá való konverziójának fokozódása hipertireózisban még tovább emeli az ösztrogénhatást. Igazolták, hogy az LH- és FSH-szintek is nőnek. Irodalmi adatok alapján a a pajzsmirigy túlműködéssel érintett nők mintegy 65%-ban mutatható ki menstruációs zavar és gyakori a csökkent fertilitás is. Okként a szexuálszteroidokat kötő fehérje (SHBG) és a szabad nemihormonok szintjének változásai, a fokozott szteroidkonverzió és az FSH/LH termelődést szabályozó gonadotropin releasing hormon (GnRH) pulzáció megváltozása feltételezhető .
Összefoglalva:
Az autoimmunitás bármely formája befolyásolja a reproduktív képességet.
Pajzsmirigy ellenes antitest (anti-TPO, anti-TG) pozitivitás gyakori a reproduktív korú nőkben.
Normális pajzsmirigy működésű, de antitest pozitív nőkben a vetélés valószínűsége négyszeres kockázatú, míg a koraszülés rizikója kétszeres lehet.
Az autoimmun folyamat és a kóros pajzsmirigy funkció együttes hatásával kell számolni.
A terhességi szövődmények mind hipo-, mind hipertireózisban gyakoribbak lehetnek.
A pajzsmirigy funkcionális eltéréseinek hatása és összefüggése a férfi termékenységgel
Bár a pajzsmirigy betegséget gyakran női problémának tekintik, a pajzsmirigy alulműködés mintegy egyharmada férfiaknál fordul elő. Ha nem kezelik komolyabb fertilitási problémákhoz is vezethet a pajzsmirigyzavar generálta rossz spermakép miatt. Tanulmányok azt mutatják, hogy a férfiak alacsony pajzsmirigyhormon szintje rossz spermium minőséget, alacsony spermiumszámot, csökkent herefunkciót, merevedési zavarokat és a libidó csökkenését okozhatja.
A pajzsmirigy alulműködés a nemi hormonkötő globulin (SHBG) és a tesztoszteron szintjének csökkenése mellett, alacsony LH és FSH mennyiséget is eredményezhet, ami negatívan befolyásolja a spermatogenezist, csökkenti az érett spermiumsejtek mennyiségét. A hipotireózis következtében kialakult alacsony spermiumszám egy másik mechanizmus útján is létrejöhet, mégpedig úgy, hogy az elégtelen pajzsmirigyhormon szint fokozza az agyalapi mirigy által prolaktin termelését, ami szintén csökkent a tesztoszteron koncentrációt eredményez. Több klinikai megfigyelés arra a következtetésre jutott, hogy nem csak a pajzsmirigy alulműködés, de a túlműködés is hátrányosan befolyásolja a spermiumok minőségét, mennyiségét, mozgékonyságát, így nagyon fontos a tudatos családtervezés.
A megfelelő terápia megkezdése után nem sokkal a spermakép általában helyreáll és sikeres terhesség következhet be. Hogy pontosan milyen kezelésre van szükség, az attól függ, az érintett pajzsmirigye túl-vagy alulműködik. Legtöbbször elegendő a gyógyszeres kezelés.
Fontos tudni, hogy a pajzsmirigy-betegségek kialakulásában fontos szerepet játszik az öröklött hajlam is, így amennyiben ismeretes a családi kórelőzmény, akkor érdemes még a tervezett teherbeesés időpontja előtt ez irányú szűrővizsgálatot végeztetni.
Dr. Speer Gábor. A pajzsmirigyműködés jelentősége fertilis korú nőkben: meddőség, terhesség és a post partum időszak. Orv Hetil. 2013; 154.évf. 51.sz. 2017–2023.