1.1.3.3.1.3 Termékenységet csökkentő rizikófaktorok

i. Életkor


Nők

Egy, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által készített tanulmány szerint a 30 éves korú nők között a meddők arány 7-12%, a 35 éveseknél ez a szám 13-22%-ra növekszik, míg a 40 éves korban a meddő nők aránya már 24-46%-ra tehető.
Más epidemiológiai adatok szerint korcsoportonként bontva, az alábbiak szerint alakul a női meddőség aránya.
eletkor infertilitas.png
Dr. Kovács L. Gábor: A NŐI INFERTILITÁS LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATA. Pécsi Tudományegyetem

Ma már egyértelműen bizonyított, hogy a nők termékenységi esélyei 30 éves kor után folyamatosan - lassan, de stabilan - elkezdenek csökkenni, a 40-es életévek után pedig ez a folyamat még nagyobb mértékben érvényesül. Míg egy egészséges harmincéves nőnek egy-egy ciklus során átlagosan 20%-os esélye van a teherbe esésre, ez az arány negyvenéves korára 5% alá csökken. Más adatok szerint a legtermékenyebb időszakban, a 20–30 éves kor között rendszeres házasélet mellett havonta körülbelül 20–25% eséllyel esik teherbe egy egészséges nő, addig 40 éves kor felett az arány 1% alá esik” (Gasztonyi Zoltán: Születéskönyv – babára várva. 2009, Laureus, Budapest).
Mindemellett, ha bekövetkezik a fogantatás, a kor előrehaladtával egyre nagyobb a veszélye a spontán vetélésnek és a magzati kromoszóma-rendellenességek kialakulásának.
A felismert vetélések életkori eloszlása:
30 éves kor alatt: 7-15%
31-34 év: 17-21%
35-39 év: 20-28%
40 év felett: 40-52%
Hirtelen megnövekszik az aneuploid (kromoszómahibát hordozó) petesejtek száma:
Fiatal nők: 10% aneuploid petesejt
40 éves korban: 30% aneuploid petesejt
43 éves korban: 50% aneuploid petesejt

Idősebb életkorban az asszisztált reprodukciós kezelési technikák – mint pl. az in vitro fertilizáció (IVF) és az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) – sikeressége is csökken.
Habár ezek a folyamatok minden nő szervezetében eltérő időben jelentkeznek, általánosságban elmondhatjuk, hogy a termékenység esélye jelentős mértékben romlik a 30-as életévek közepén járó nők esetében. Ekkorra a petesejtek száma csökken, gyakoribbak a reproduktív rendszer betegségei, az ovuláció rendszertelenné válhat, a petefészek kevesebb ösztrogént és progeszteront termelhet, a petesejtek megtermékenyítése egyre nehezebbé válhat, és emelkedik a petesejt kromoszóma-rendellenességeinek (aneuploidiák) gyakorisága is. A nők születésekor több ezer petesejttel rendelkeznek, már embrió korukban már megvan a teljes petesejt készletük. A serdülőkor után a petesejtek érni kezdenek, majd életük során a reproduktív szakaszban néhány száz lesz, amely ovulációra kerül. A női termékenységről szóló kutatások során arra a következtetésre jutottak, hogy a nők petesejtkészletéből mindössze 3%-a marad meg, mire betöltik negyvenedik életévüket.


Férfiak

Az egyesült államokbeli adatok szerint a szülési ráta a 35−39 éves férfiak esetében 61%, a 40-44 év közötti apák családjában 63%, és a 45−49 éves apák esetében 52%. Az elmúlt 8 évben az 50 év feletti apák száma, több, mint 50%-al növekedett.
Az idős apai életkor az ondó paramétereinek és a reproduktív hormonok szintjének változása miatt nehezítheti a várandósság létrejöttét. Ezen túlmenően a megfigyelések eredményei azt mutatják, hogy idősebb apától fogant várandósságokban nagyobb eséllyel következik be kedvezőtlen kimenetel, így pl. a veleszületett rendellenességek, vagy a neurokognitív zavarok előfordulása magasabb.
Nemzetközi szakirodalmi adatok alapján a 30 éves férfiakhoz képest az 50 éves férfiak esetében csökken az ondó térfogata (3−22%-al), a spermiumok motilitása (3−37%-al), valamint a normális hímivarsejtek aránya (4−18%-al). Tanulmányok szerint az ejakulátum mennyisége az életkor előre haladtával negatív irányú változást mutat. Mivel a klinikai vizsgálatok nem egységes körülmények között zajlanak, így a kapott eredmények elég széles határok között mozognak, de egyértelmű a volumen csökkenése. Statisztikai számítások szerint a csökkenés mértéke évente 0,15-0,5% között mozog. Az ondó mennyiségének csökkenése több okkal is magyarázható. Egyrészt az életkor előrehaladtával a férfi nemihormon (tesztoszteron) szintje csökken, emellett az ondóhólyag működése is elégtelenné válhat. A csírahám degeneratív változása következtében a hímivarsejt-termelés kárt szenved, emiatt kóros spermiumalakok szaporodhatnak fel. Ma már bizonyított, hogy az idősebb férfiak ondójában a hímivarsejtek mozgása károsodott a fiatalabbakéhoz képest. A paraméterek eltérése szignifikáns. A megtermékenyítő képesség szempontjából az egyik legfontosabb tényező a hímivarsejtek alaki épsége. A rendelkezésre álló nemzetközi adatok alapján levonható a következtetés, hogy a morfológia életkorfüggően romlik. A morfológiai károsodás mértéke 4-22% a 30 vs. az 50 éves korosztály között.
Klinikai vizsgálatokban szignifikánsan magasabbnak találták a spermiumok DNS-fragmentációs indexét ≥45 éves férfiaknál. A hímivarsejtek DNS-ének sérülése következtében különböző genetikai rendellenességek léphetnek fel, emiatt emelkedik a vetélések és a fejlődési rendellenességek előfordulásának aránya. Ki kell emelni, hogy a kromoszómák számbeli eltéréseinek (aneuploidiák) megjelenése az apai életkor előrehaladtával párhuzamosan növekszik. Kimutatták, hogy 35 éves és annál idősebb anyák esetén kétszer akkora valószínűséggel kell 21-es triszómiás (Down-szindrómás) magzat világra jövetelére számítani akkor, ha az apa 40 éves vagy annál idősebb, mint ha 24 éves vagy annál fiatalabb. Ugyancsak, az anyai életkort is számításba véve, kétszeres kockázatnövekedés mutatható ki a Down-szindrómás gyermek tekintetében az 50 éves vagy annál idősebb vs. a 25-29 év közötti apák összehasonlításában. Az apai életkorral nő az autoszomális domináns és az X-kromoszómához kötött recesszív módon öröklődő betegségek gyakorisága is.


Forrás:
Ramasamy R. et al. Az idős apai életkor reproduktív kockázata. Nőgyógyászati és szülészeti továbbképző szemle. 2019. november. 200-208.
Want to print your doc?
This is not the way.
Try clicking the ⋯ next to your doc name or using a keyboard shortcut (
CtrlP
) instead.