Skip to content
1.1.3.3.2.1 Hormonális okok / Ovulációs diszfunkció – a petesejtérés zavarai
i. A peteérés rendellenességei
A női menstruációs ciklus
Napok (ideális esetben)
Események
Napok (ideális esetben)
Események
1. naptól
A menstruáció kezdete, vagyis a méhnyálkahártya (endometrium) leválik a méh faláról. A következő napokban a méhnyálkahártya hormonális hatásra elkezd felépülni. Hormonális indukcióra, vagyis az FSH, LH és a petefészek-hormonok hatására megkezdődik a tüszőérés.
14. napon
Ovuláció, tüszőrepedés, vagyis az érett petesejt kiszabadul.
14. nap után
Megindul a visszamaradt tüsző, vagyis a sárgatest progeszteron termelése. Terhesség esetén a méhnyálkahártya speciális átalakuláson megy át, lehetővé téve az embrió befogadását.
28. = 1. napon
Ha a terhesség nem jött létre, a méhnyálkahártya a sárgatest elsorvadása és a progeszteron termelés megszűnése okán ismét leválik a méh faláról, azaz a menstruáció újból megkezdődik.
There are no rows in this table
A női meddőség hátterében sok esetben a peteérés valamilyen okból bekövetkező rendellenessége áll. Okozhatja a hipotalamusz-hipofízis rendszer működési zavara. Az agyalapi mirigyben (hipofízis) két hormon is felelős az ovuláció megfelelő stimulálásáért, az egyik a tüszőserkentő hormon (FSH), a másik a luteinizáló hormon (LH). A túlzott fizikai vagy érzelmi stressz, túlzott testedzés vagy éhezés, a nagyon magas vagy alacsony testtömeg, vagy a közelmúltban bekövetkezett jelentős súlygyarapodás vagy vesztés, esetleg a hipofízis jóindulatú daganatos megbetegedése (adenoma) megzavarhatja ezen hormonok termelését és befolyásolhatják az ovulációt. A szabálytalan ciklus vagy az időnként elmaradó menstruáció lehetnek ez esetben a leggyakoribb tünetek, melyek gyanakvásra adhatnak okot.
A női nemi ciklusról és annak hormonális szabályozásáról bővebben olvashat az alábbi fejezetekben:
Nem megfelelő tüszőérés és növekedés
A sikeres megtermékenyítés egyik fontos előfeltétele, hogy minden hónapban egyetlen (domináns) tüsző végigmenjen a teljes fejlődési folyamaton. A növekvő tüsző nem csak a petesejtnek „ad otthont”, de fontos szerepe van az ösztrogén és progeszteron termelésében is, melyek előkészítik a női reproduktív szervrendszert a megtermékenyített petesejt befogadására. A tüszőnövekedés rendellenességei csökkent női nemihormon-szintekhez és ezáltal meddőségi problémákhoz vezetnek.
Korai sárgatestképződés
A hormonális változások egyik oka lehet a korai sárgatestképződés, melynek lényege, hogy a tüszőrepedés (ovuláció) idő előtt, azaz túl korán következik be.
LUF-szindróma (luteinizált „unruptured follicle” szindróma)
A tüsző a hirtelen emelkedő LH koncentráció hatására reped meg, és jön létre az ovuláció, melynek során a petesejt az őt körülvevő struktúrákkal együtt a hasüregbe, majd pedig a petevezetékbe kerül. Nem megfelelő tüszőnövekedés vagy hasüregi összenövések hatására előfordulhat, hogy a tüsző nem reped meg, és így a petesejt sem kerül a petevezetékbe. Ez esetben van tüszőérés és tüszőnövekedés, de az ovuláció elmarad, majd a fel nem repedt tüsző elsorvad. Nem biztos, hogy minden ciklusban előfordul LUF jelensége. Azonban pl. egyes nem-szteroid antireumás (NSAR) szerek nagymértékben megnövelik a LUF rizikóját.
Nem megfelelő sárgatestfázis
A sárgatest működési elégtelensége a kiegyensúlyozatlan ösztrogén- és progeszteronszintből ered. Gyakran okoz vérzészavarokat és terméketlenséget (beágyazódási zavart).
A méhnyálkahártya minden egyes ciklus során az ösztrogén és progeszteron hatására felkészül az embrió befogadására. E folyamat rendkívül finoman és pontosan szabályozott hormonszintek mellett megy végbe tökéletesen. Amennyiben ez a nagyon érzékeny hormonális egyensúly felborul, a méhnyálkahártya alkalmatlanná válik az embrió megtapadására. Ha a petefészek által termelt sárgatesthormon (progeszteron) mennyisége kevés, akkor a méhnyálkahártya nem tudja elérni a megtermékenyült petesejt befogadásához szükséges mirigyes/szekréciós állapotot. Továbbá, simaizom-relaxációs hatásával csökkenti az uterus (méh) kontrakciós képességét, és ezzel segíti a terhesség megmaradását, melyet feltételezett immunszupresszív hatása is támogathat. Az ovulációt jelző LH-csúcsot követően, a sárgatest (luteális) fázis 12–13. napján vérből végzett hormonvizsgálat eredménye fényt deríthet a nem megfelelő sárgatestfázisra és a következményes méhnyálkahártyafunkció-zavarra. A corpus luteum insufficientia (CLI) vagyis a sárgatest elégtelenség könnyen diagnosztizálható, ha kimutatható a vér progeszteronszintjének egyértelmű csökkenése (<12 ng/ml) a ciklus második felében.
A luteális elégtelenség előfordulási gyakoriságában az irodalmi adatok szerint az eltérés igen nagy. Vannak szerzők, akik mindössze 8%-ra, mások pedig 65%-ra becsülik a luteális elégtelenség kóroki szerepét, ennek a jelentős különbségnek a hátterében a pontos diagnózis hiánya állhat.
Forrás:
VINCZE EMŐKE DR. és mtsai: A fenyegető vetélés kezelésének lehetőségei progeszteron és progeszteron-szerű készítményekkel. Magyar Nőorvosok Lapja 2006;69:281–284.
Want to print your doc?
This is not the way.
This is not the way.
Try clicking the ⋯ next to your doc name or using a keyboard shortcut (
CtrlP
) instead.