Skip to content
1.1.3.3.2 A női meddőség lehetséges okai
1.1.3.3.2.4 A meddőség lehetséges lelki okai
Orvosi értelemben a meddőség definíciója, ha várandósság legalább 12 hónapon át tartó rendszeres, védekezés nélküli nemi élet ellenére nem következik be. Kivizsgálása korábban is lehetséges, ha az egyéni kórtörténet indokolja, illetve már hat hónap után javasolt, amennyiben a pár nőtagja betöltötte a 35. életévét (Practice Committee of the American Society for Reproductive Medicine, 2008).
A termékenységi problémával összefüggésben szokás megkülönböztetni az organikus formákat – melyek hátterében testi eltérés azonosítható – a funkcionálisoktól, ahol a működési rendellenesség mögött nem találnak fizikai okokat. A ma legkorszerűbbnek látszó megközelítésben a termékenységi problémák bio-pszicho-szociálisnak tekinthetők, azaz olyan állapotoknak, melyekben a biológiai jelenségekről leválaszthatatlanok a lelki és társas vonatkozások. Az egészségpszichológia évtizedek óta tudatosítja, hogy az ember vonatkozásában nemigen beszélhetünk kizárólag testi vagy lelki történésekről; ezek ugyanazon jelenségek különböző aspektusai. Jelen fejezetben a hangsúly a meddőség lelki oldalára tevődik.
A nehezített fogamzás és a pszichés tényezők ok-okozati összefüggései mind a valóságban, mind a tudományos kutatásban többféle formát ölthetnek. (SZIGETI F. JUDIT és mtsa: A MEDDŐSÉG PSZICHOLÓGIAI ASPEKTUSAI: SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS. Magyar Pszichológiai Szemle. 2012; 67(3):561–580.)
A meddőség hagyományos, pszichogén megközelítése
A pszichogén elmélet szerint az egyes vegetatív zavarokban szenvedő személyekben kirajzolódik egy jellegzetes pszichodinamikus szerkezet vagy emocionális (érzelmi) kölcsönhatás. A reprodukciós nehézségek vonatkozásában a vélt pszichés okok közt főként a nő anyasággal vagy szexualitással kapcsolatos tudattalan félelmei, szerepkonfliktusai és hárításai jelennek meg, valamint a gyermekkori kötődés bizonytalansága, az anyával való viszony problematikussága, a gyermekvállalás tudat alatti elutasítása vagy éppen a házassági diszharmónia. Azonban a pszichogén modell képviselői alig számolnak a férfioldallal, holott a meddőség előfordulása közel egyenlően oszlik meg a két nem között. Továbbá a várandósságra nyitott személyek többségében ott a félelem, hogy meg tudnak-e majd felelni a szülőszerepnek, illetve milyen hatással lesz a gyermekvállalás a párkapcsolatra, ám ez az ambivalencia mégsem vezet termékenységi nehézségekhez.
A pszichogén meddőség elméletét a mai modern szakirodalomban sok kétely övezi. Indokolja ezt az a tény is, hogy a szervi eltérésekkel nem magyarázható esetek aránya ma már mindössze 5–15%-a az infertilitási problémáknak. A korábbi 40–45%, amelyet az orvosszakma lelki eredetűnek tartott, a reproduktív endokrinológia, immunológia vagy genetika fejlődésével mára egyértelműen magyarázhatóvá vált. Nem lehet tehát egyenlőségjelet tenni az ismeretlen hátterű és a pszichogén meddőség között. Ugyanakkor az orvosi vizsgálatokkal kimutatható biológiai zavarok nem jelentik feltétlenül a pszichológiai okok hiányát. (Szigeti F.J. & Konkolÿ Thege B. (2021). Lelki eredetű meddőség - létezik ilyen? In: Angster M. Babatörténetek. Átvett sorsok és saját múltunk a baba útjában. p.193-216. Budapest. Ursus Libris.)
A pszichogén modellben született legtöbb eredmény nehezen általánosítható, bizonyítható, ellenőrizhető vagy ismételhető meg, így alig felel meg a tudományosság ismérveinek. Összességében valószínűleg nem zárható ki teljesen, hogy egyedi esetekben van igazság abban, amit a modell képvisel, de érdemes óvakodni az egyes elemek önálló vagy egyedüli oki tényezőként való értelmezésétől, valamint általánosítástól. Ahogy tehát mára már elavultnak tekinthető az a szemlélet, amely a meddőséget kizárólag biológiai okokra vezeti vissza, az is túlhaladott, amely csakis egyes lelki tényezőkre redukálja.
Stresszhipotézis vagy pszichofiziológiai megközelítés
Az 1980-as években a meddőséget lelki tényezőkre visszavezető szemlélet a hormonrendszer zavaraival és kezelésével kapcsolatos tudás fejlődésével célpontot váltott, ezúttal a stresszt téve felelőssé a megfoganás elmaradásáért. Mára már jól ismert, hogy a krónikus stressz kedvezőtlenül befolyásolja a fogamzóképességet a stressz és a szorongás hozzájárul a meddőség kialakulásához, de ritkán egyedüli oka annak. A pszichogén meddőség klasszikus elméletével ellentétben a stresszhipotézis képviselői azokat a pathofiziológiai folyamatokat is igyekeznek leírni, melyeken keresztül a meddőség kialakul. (SZIGETI F. JUDIT és mtsa: A MEDDŐSÉG PSZICHOLÓGIAI ASPEKTUSAI: SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS. Magyar Pszichológiai Szemle. 2012; 67(3):561–580.)
Akut és krónikus stressz hatására három rendszer, a hormon-, az immun- és az idegrendszer lép többszörös interakcióba. Vagyis a stressz a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA-), valamint a hipotalamusz-hipofízis-gonád (HPG-) tengely bonyolult, kétirányú kapcsolatrendszerén keresztül vezet a reproduktív szervek alulműködéséhez. Ez elsősorban egyes hormonok (pl. gonadotropin-felszabadító hormon - GRnH, sárgatestserkentő hormon -LH) gátolt kibocsátásán keresztül történik. A stressz hatásmechanizmusa a reproduktív funkciókra a következő: ha az agy veszélyhelyzetet észlel, a mellékvesében glükokortikoidok (pl. kortizol) szabadulnak fel, hogy a szervezetnek megadják a szükséges energiát. A stresszhormonok ugyanakkor a hipotalamusz, az agyalapi mirigy (hipofízis) és a mellékvese útján (HPG-tengely) befolyásolják a női ciklust szabályzó hormonok (FSH, LH, prolaktin ...stb.) működését. Ezek eredőjeként elmaradhat a tüszőrepedés (anovuláció), nem vastagszik meg eléggé a méhnyálkahártya vagy zavart szenved a terhesség megtartása. Újabban a HPG-tengelytől független útvonalon is sikerült kimutatni a stressz méh befogadóképességére (receptivitás) gyakorolt negatív hatását.
Szita Bernadett: Női infertilitás és asszisztált reprodukciós pszichoszomatika. Pszichoszomatika a szülészet-nőgyógyászatban - továbbképzés 2015. Semmelweis Egyetem I.sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika.
Krónikus stressz és a fertilitási problémák neuroendokrin összefüggései:
Az aktiválódó HPA-tengely megtermékenyülést gátló hatását tudományos adatokkal is igazolták. A neuroticizmus (szorongásra való hajlam) mint személyiségjegy az in vitro megtermékenyítés (IVF) sikerarányát negatívan befolyásolhatja. Egy több, mit tízezer amerikai nőt magában foglaló reprezentatív felmérésben nagyobb valószínűséggel diagnosztizáltak generalizált szorongást azoknál a nőknél, akik meddőségi problémáktól szenvedtek. Ugyanakkor egy 12584 norvég nőt összefogó vizsgálatban a szorongás nem mutatott együttjárást a gyermekvállalás nehézségeivel, a depresszió viszont igen. Egy 60595 főre kiterjedő prospektív kohorszvizsgálat azt találta, hogy 79%-kal nagyobb az esélye az endometriózisra azoknak a nőknek, akik gyermekkorban súlyos fizikai vagy szexuális visszaélést szenvedtek el. Meddő férfiak előtörténetében viszont egyértelműen több elhanyagolás, visszaélés, fontos személy elvesztése adódott, mint a nemzőképesekében. (Szigeti F.J. & Konkolÿ Thege B. (2021). Lelki eredetű meddőség - létezik ilyen? In: Angster M. Babatörténetek. Átvett sorsok és saját múltunk a baba útjában. p.193-216. Budapest. Ursus Libris.)
Mindazonáltal a vizsgálati eredmények meglehetősen ellentmondásosak. Számos kutatás létezik, amely nem talált szignifikáns különbséget stressz-szint és mentális mutatók tekintetében a termékenyek és terméketlenek között. Ez amiatt állhat elő, hogy a stressz nem feltétlenül jelenik meg szorongásban vagy depresszív tünetekben, sőt, a jelenleg alkalmazott biokémiai markerek sem mindig jelzik a szervezet stressz-terheltségét. Egy vizsgálatban a páciensek által párhuzamosan vezetett naplóból derült ki, hogy a fogantatás abban a ciklusban történt meg, amikor jobb általános hangulatban voltak, és kevésbé érezték zaklatottnak az életüket; a vizelet stresszhormon-tartalmában nem volt különbség a termékeny, illetve terméketlen ciklusok között.
A meddőség cirkuláris (ciklikus) szemlélete
A cirkuláris modell kilép a lineáris gondolkodás rendszeréből és a meddőséget a test és a lélek kétirányú összefüggéseinek komplexitásában vizsgálja. Egyrészt elemzi a pszichés distressz szomatikus tünetekben megjelenő összefüggéseit, másrészt a meddőség diagnózisának, az asszisztált reprodukciós beavatkozásoknak és a gyermektelenség pszichés következményeinek a hatását is. A modell kitüntetett szerepet tulajdonít a stresszrendszer és a reproduktív rendszer közötti összefüggések, valamint az asszisztált reprodukciós kezeléseket befolyásoló pszichoszociális tényezők feltárásának. (Lakatos Enikő: A stressz és a reprodukciós nehézségek (meddőség) összefüggései. Doktori értekezés, Semmelweis Egyetem, Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola. Budapest, 2018.)
A termékenységi nehézségek cirkuláris szemlélete szerint a meddőség – bármilyen hátterű legyen is – stresszt eredményez, ami visszahatva hozzájárulhat a fogamzási problémák fennmaradásához. Valóban: a nők a meddőség kiderülésekor nem feltét?lenül mutatnak az átlagosnál több pszichiátriai szintű zavart, később azonban akár a 40%-ot is elérheti körükben valamilyen pszichopatológia, leginkább a generalizált szorongás vagy hangulatzavarok előfordulása. (SZIGETI F. JUDIT. A termékenységi nehézségek modern pszichológiai szemlélete. Értelmezési és segítségnyújtási lehetőségek. 2020; In: A hiány transzformációi. p.11-29. Apor Vilmos Katolikus Főiskola).
Összességében elmondható, hogy a cirkuláris hipotézis értelmében a meddőségi élethelyzet növeli a pszichoszociális distresszt, a distressz indukálta fiziológiai változások (elsősorban neuroendokrin folyamatokon keresztül) pedig kedvezőtlenül befolyásolják a fertilitási képességet, ezáltal lényegi szerepet töltenek be a meddőségi állapot fenntartásában.
A funkcionális meddőség mint adaptív stratégia
Mindettől egészen eltér az evolúciós pszichológiai megközelítés, mely szerint a funkcionális meddőség nem a szervezet rendellenes működése, hanem valójában adaptív reakció. A szelekciós nyomás hatására ugyanis olyan pszichobiológiai mechanizmusok alakultak ki, amelyek az életképes utód létrehozása és gondozása szempontjából kedvezőtlen külső-belső környezetben meggátolják a szaporodást. A táplálékhiány, az extrém megerőltetés, valamint a stressz könnyen vezethet a termékenységi ciklus zavaraihoz vagy épp meddőséghez, de a terméketlenség gyakran asszociálódik immunológiai vagy kötődési-párkapcsolati jelenségekkel is. Ha tehát a női szervezet a belső vagy külső környezetet veszélyesnek észleli, akkor a meddőség valójában alkalmazkodás a kedvezőtlen körülményekhez.
Összegezve a fertilitási nehézségek lelki tényezőinek témakörét elmondható, hogy
Forrás:
Want to print your doc?
This is not the way.
This is not the way.
Try clicking the ⋯ next to your doc name or using a keyboard shortcut (
CtrlP
) instead.