1.1.3.1 Az ún. PRE-szakasz, a megtermékenyítési kísérletek elkezdéséig.
1.1.3.1.6 A fogamzásgátló tabletta elhagyása utáni hormonális működés és menstruációs ciklus ellenőrzése.
A hormonális fogamzásgátlás hatásmechanizmusa több pilléren nyugszik
Gátolja az ovulációt, vagyis a tüsző érésének és a petesejt kilökődésének folyamatát, azáltal, hogy a petefészekre ható hormonok (tüszőserkentő hormon - FSH és luteinizáló hormon - LH) elválasztását blokkolja.
A méhnyaknyákot a ciklus során folyamatosan sűrűvé és viszkózussá teszi, így az a spermiumok számára nem vagy alig átjárható állapotú.
A méhnyálkahártyát (endometrium) alkalmatlanná teszi az esetlegesen megtermékenyülő petesejt beágyazódására - implantáció gátlás. A méhnyálkahártya folyamatosan a ciklus korai, proliferációs szakaszának képét mutatja.
A fogamzásgátló tabletta abbahagyása után a hatóanyag viszonylag hamar kiürül a szervezetből. Ezért egyes szakemberek véleménye szerint közvetlenül a gyermekvállalás előtt abba lehet hagyni a gyógyszer szedését, és rögtön lehet is próbálkozni a megtermékenyítési kísérletekkel. Mert amennyiben a terhesség azonnal, az elhagyást követő első hónapban létrejön, biztosan semmilyen hatással nem lesz a születendő gyermekre a korábban szedett fogamzásgátló tabletta. Más szakemberek azon a véleményen vannak, hogy a tabletta szedését, illetve a hüvelygyűrű alkalmazását legalább 3 hónappal a kívánt fogamzás előtt abba kell hagyni. A méhbe helyezett fogamzásgátló eszközt, ajánlott szintén 3-6 hónappal a fogamzást megelőzően eltávolíttatni, hogy a méh üregében esetlegesen jelentkező idegentest reakció talaján kialakult gyulladásos folyamat rendeződni tudjon.
Fogamzásgátlást követő menstruáció és termékenység
A hormonális fogamzásgátló készítmény abbahagyása után, főleg, ha valaki több évig vagy akár évtizedig szedte a tablettát, előfordulhat vérzészavar. Alkalmazásuk során ugyanis hormonokat juttatunk be a női szervezetbe, így a rendszer lényegében munka nélkül marad, azaz gátlódik a hipotalamusz-hipofízis tengelyen a saját gonadotropinok (FSH és LH) szekréciója. Statisztikai adatok szerint az esetek csupán kb. 1%-ában fordul elő a menstruációs vérzés kimaradása. Érdemes tudni azt is, hogy ez főleg azokat a nőket érinti, akiknél a ciklus a tablettaszedés előtt is szabálytalan volt. Vica versa, sok esetben a hormonális fogamzásgátlók felírásának indoka az irreguláris ciklus rendezése.
A tapasztalt vérzészavarok intenzitása vagy ‘súlyossága’ személyenként eltérő lehet. Jelentheti, hogy a menzeszek ritkábban jelentkeznek, a menstruációs vérzés lehet sokkal enyhébb és tarthat a szokásosnál rövidebb ideig, vagy akár azt is, hogy több hónapig egyáltalán nem jelentkezik gyógyszermentes vérzés. Ennek oka, hogy a külsőleg bevitt hormonok általi szabályozás megszűnését követően a gátlás nehezebben oldódik, és így a menstruáció nem következik be rögtön, vagy pedig ritkábbá válik. Ezt a jelenséget post-pill amenorrhea-nak, vagyis tablettaszedés utáni vérzéshiánynak nevezzük. Az esetek nagy részében ez spontán rendeződik, erre érdemes is minimum két-három hónapot várni. Nem szükséges miatta azonnali orvosi kezelés.
Amennyiben valaki abbahagyja a gyógyszer szedését, úgy egy kis időbe telhet, mire a termékenység visszatér. Mivel ehhez minden blokkolt funkciónak helyre kell állnia. Így,
a tüszőképződés, érés és ovuláció újraindulása
a termékeny méhnyaknyák kialakulása
a méhnyálkahártya ciklikusságának visszatérése.
Az esetek egy részében apeteérés gyorsan megindul és a pete kiszabadulása (ovuláció) is megtörténik, de előfordulhat, hogy nem a "szokásos" 14. nap körül. Azonban a peteérés visszatérése még nem jelenti automatikusan azt, hogy a méhnyálkahártya is ismét a ciklusnak megfelelő, normális állapotban van, vagy azt hogy a méhnyak mirigyei termékeny méhnyaknyákot termelnek. Ennek értelmében, ha az otthon elvégezhető ovulációs gyorsteszt (LH csúcs meghatározása) pozitív eredményt mutat, az még nem jelenti egyértelműen azt, hogy a szervezet ismét fogamzóképes.
A fogamzásgátló tabletta mellett, az egyéb fogamzásgátló eszközök elhagyása után is sokszor számítani kell regenerációs időre.
A hüvelygyűrű és az ún. transzdermális fogamzásgátló tapasz működési mechanizmusa hasonló a szájon át szedhető hormonális készítményekéhez. Azzal a különbséggel, hogy ezek az eszközök hatóanyagukat a hüvelyen, illetve a bőrön keresztül juttatják a szervezetbe. Ezért ahogy a tabletta esetén is, abbahagyásukat követően a legtöbbször általában 1-3 hónapon belül visszatér a normál ciklus.
Magyarországon egyelőre elég ritkán választják a bőr alá ültethető fogamzásgátló implantátumot. Az implantátum egy vékony, rugalmas, gyufaszál méretű műanyag rúd, melyből egyenletesen és folyamatosan hormon szabadul fel. Kontraceptív hatását hosszú távon, a behelyezés követően általában 3 évig fejti ki. Az implantátum eltávolítását minden esetben orvos/szakember végzi, ezt követően a természetes menstruációs ciklus és a fertilitási képesség az orális szerekhez hasonló módon tér vissza. Az implantátum esetén (elsősorban, ha a beültetés nem megfelelően történt vagy ha időközben elmozdult) fennáll a kockázata, hogy nem sikerül azt teljesen eltávolítani. Habár ez csak az esetek kevesebb, mint 2%-ában fordul elő, azonban ekkor a megtermékenyítési kísérletekkel várni kell addig, amíg az implantátum fogamzásgátló hatása elmúlik.
A fogamzásgátló depó injekció hatékonysága megegyezik a tablettáéval, de sokkal kevesebb odafigyelést igényel. A medroxiprogeszteron-acetát (MPA) nevű hatóanyagot intramusculáris injekció formájában az izomba adják 3 havonta. Az MPA hasonló a petefészek által a menstruációs ciklus második felében termelt természetes hormonhoz, a progeszteronhoz. Ez a hatóanyag az izomban marad, és onnan lassan felszabadul: megakadályozza a peteérést és sűrűbbé teszi a méhnyaknyákot. A készítmény használata esetén arra kell számítani, hogy a termékenység az utolsó depó beadását követően kb. 4-5 hónap múlva áll helyre. Tehát célszerű a tervezett gyermekvállalás előtt fél évvel abbahagyni az injekciót.
Forrás: SE I. Női Klinika, Dr. Beke Artúr - Fogamzásgátlás 2017
A méhen belüli fogamzásgátló eszköz (IUD – intrauterine device) a legelterjedtebb fogamzásgátlási módszer világszerte, átlagosan a nők 23%-a választja ezt a megoldást. A köznyelvben a „spirál” vagy a „hurok” megnevezés terjedt el, mivel régen ilyen alakúak voltak, ma már azonban inkább egy T betűre hasonlítanak ezek a méh üregébe felhelyezett eszközök.
Két alapvető típusa van: a rézből készült IUD és a hormontartalmú IUD. Előbbi úgynevezett steril gyulladást létrehozva az endometriumban megakadályozza a megtermékenyült petesejt beágyazódását, utóbbi hormonok segítségével is gátolja a fogantatást (sűrűbbé teszi a méhnyaknyákot, elvékonyítja a méhnyálkahártyát).
A réz IUD akár 10 évig is fent maradhat, míg a hormontartalmú IUD 3-5 évig – ugyanakkor mindkettő bármikor eltávolítható az orvos által. Az eltávolítást követően a termékenység az előzőekhez hasonlóan, akár azonnal, de néhány hónapon belül visszatér.
Ritkán ugyan, de előfordulhat, hogy terhesség fogan IUD mellett. Az IUD az embrióval közvetlen kapcsolatban nincs, hiszen extraamnialisan (a magzatburkon kívül) helyezkedik el, mechanikai károsodást a magzatnak nem okoz. Felmerülhet ezen kívül a hormontartalmú, levonorgestrelt kibocsátó eszköz hatóanyagának magzatkárosító hatása. Ezen IUD nagyfokú hatékonysága miatt csak kevés ilyen kiviselt terhesség ismert, ezekben az esetekben a fejlődési rendellenesség gyakoriságát nem találták fokozottnak. Azonban az IUD mellett esetlegesen létrejött terhességben a méhen kívüli beágyazódás kockázata nagyobb. A spontán fogant terhesség esetében az extrauterin implantáció esélye közismerten 1-1,5%, míg IUD mellett ez az arány 6%. Amennyiben az IUD a méh üregében marad, a spontán vetélés kockázata 3-4-szeresére növekszik. Amennyiben az IUD a terhesség növekedése során kilökődik vagy a koraterhességben a méhszájból kilógó jelzőszálnál fogva eltávolításra kerül, a spontán vetélés kockázata lecsökken. Több vizsgálat is alátámasztotta, hogy a méhűr alsó részébe diszlokálódott, jelzőszál nélküli IUD-k ultrahang kontroll melletti eltávolítása nem befolyásolta károsan a terhesség kimenetelét. Javasolható tehát, hogy amennyiben a jelzőszál látható, illetve nem látható, de ultrahanggal az IUD a cervix felett kimozdulva ábrázolódik, a spirál eltávolítandó, így a vetélési kockázat harmadolható. Ha jelzőszál nincs és az IUD nincs lecsúszva, célszerűbb azt a helyén hagyni. A modern, ma is használatos monofilament jelzőszálas IUD-k esetében kórokozók nem kolonizálják a jelzőszálat, így a septicus, vetéléssel járó szövődmény gyakorisága nem emelkedett. Statisztikai adatok igazolják, hogy mintegy 4-szeresre nő a koraszülés gyakorisága is akkor, ha az IUD a méhűrben marad a terhesség ideje alatt. Mindezekre tekintettel, a fenti elveket figyelembe véve az IUD eltávolítása indokolt koraterhességben, amennyiben a terhesség továbbviselése mellett dönt a hölgy vagy a pár. Ha az IUD in utero marad: az igen korai terhességben az extrauterin graviditás, az első két trimeszterben a vetélés és septicus vetélés, a harmadik trimeszterben a koraszülés fokozott kockázatával kell számolni.
Az ún. drospirenon (ez egy viszonylag új típusú progesztogén) tartalmú orális fogamzásgátló használatát, illetve mellékhatás spektrumát vizsgálták Dinger és mtsai. a European Active Surveillance Study on Oral Contraceptives (EURAS-OC) című átfogó tanulmányban, melynek eredményeit 2007-ben a Contraception című nemzetközi szakmai folyóiratban publikálták. A vizsgálatban a kutatók több mint 59 ezer, 7 különböző európai országból származó nőt követtek nyomon, akik az említett hatóanyagtartalmú szájon át szedhető készítményt alkalmazták.
Később 59 ezer résztvevőből kb. 2000 fő döntött úgy, hogy abbahagyja a fogamzásgátló szedését és teherbe esik, miután befejeződött a vizsgálat. Ezek a nők korábban átlagosan hét éven át használtak fogamzásgátlót. Az ő teherbeesésük arányát vizsgálták egy második analízis keretében Cronin és mtsai. 2009-ben. A tanulmányuk legfontosabb megállapításai a következők:
A nők 21,1%-a a fogamzásgátló elhagyását követő ciklusban teherbe esett.
A nők 79,4%-a a készítmény abbahagyása után egy éven belül teherbe esett.
A nők 35 éves koráig az életkor nem befolyásolta jelentősen a termékenységet.
A terhességi arány alacsonyabb volt a 35 év feletti és a dohányzó nők körében.
Mindezekből az adatokból azt a következtetést vonták le, hogy az előzetesen alkalmazott orális fogamzásgátlóknak nincs jelentős negatív hatásuk a későbbi terhességre és a termékenységre.
Farrow és mtsai. 2002-ben megjelent munkája azt bizonyította, hogy a fogamzásgátló tabletták szedése nem befolyásolja negatívan a termékenységet, és hosszú távú használat után sem nő a teherbeeséshez szükséges idő a fogamzásgátlót nem használókhoz képest. A kutatás csaknem 8500 nő részvételével készült, Angliában. A kutatók figyelembe vettek egyéb olyan tényezőket is, melyek a termékenységet negatívan befolyásolják (pl. életmódbeli tényezők, testsúly ... stb.), hogy még pontosabban meg tudják határozni, miként hat a fogamzásgátlás a fertilitási rátára. A meddőség kizáró kritérium volt a tanulmányban.
Azt találták, hogy a fogamzásgátlás abbahagyása után:
A nők 74%-a kevesebb, mint 6 hónapon belül teherbe esett.
A nők 14%-a 6-12 hónapos időintervallumon belül teherbe esett.
Mi a teendő, ha a fogamzásgátló tabletta abbahagyása után nincs menstruáció?
A fogamzásgátló abbahagyása után 6 hónap várakozás megengedhető, de utána mindenképpen érdemes kivizsgálni az okokat. A páciensek ugyanazon a differenciáldiagnosztikai vizsgálatsoron esnek át mint bármely másodlagos amenorrhoeaban szenvedő nő. Másodlagos amenorrhoea esetén korábban volt (akár rendszeres) női ciklus, a menstruáció azonban három egymást követő hónapban elmarad. Természetesen első lépésként ki kell zárni az esetleges terhességet, ami értelemszerűen a menzesz kimaradását eredményezi. Fontos az előzmények ismerete, mint például a testsúly-változás, emlő-váladékozás, szőrösödés, gyakori fejfájás, vagy egyéb tünetek esetleges megjelenése. A kivizsgálás alapja elsősorban a nemihormon-rendszer feltérképezése (LH, FSH, ösztrogén és progeszteron), ami a gyakorlatban egy vérvételt jelent. Minden esetben szükséges egy hüvelyi ultrahang vizsgálat elvégzése, az esetleges anatómiai rendellenességek kizárása céljából.
Az ilyen problémával orvoshoz forduló esetek kb. felében találunk a kimaradó menstruációk hátterében valamilyen egyéb kórfolyamatot, amit a fogamzásgátló tabletta szedése „elfedett”, és a betegség már a tabletta szedése alatt kialakult, de a gyógyszer miatt normális maradt a ciklus. Leggyakoribb kórok ilyenkor a policisztás ovárium szindróma - PCOS. A betegség általában menstruációs zavarokkal jár, amihez teherbeesési nehézségek, túlsúly, zsíros, pattanásos bőr és fokozott szőrnövekedés is társul. PCOS során kisebb-nagyobb ciszták jelennek meg a petefészkekben, amik valójában - a hormonális zavar miatt - a meg nem repedt tüszőkből képződnek.
Az esetek másik felében nincs egyéb kórfolyamat a háttérben, ekkor beszélünk úgynevezett post-pill amenorrhea-ról, amely spontán is rendeződhet, vagyis magától megindul a normál peteérés, majd végbemegy az ovuláció.
Hogyan kezelhető a hormonális fogamzásgátló elhagyása után kimaradó menstruáció?
Azokban az esetekben, amikor a probléma hátterében egyéb betegségre derül fény, az alapbetegség kezelése után a ciklus is rendeződni fog. A leggyakrabban policisztás ovárium szindróma (PCOS), korai petefészek kimerülés (POF), nagyobb mértékű fogyás vagy hyperprolactinaemia (prolaktin túltermelődés) a kimaradó menstruációk oka.
A post-pill amenorrhea hátterében a női ciklust szabályozó hipotalamusz-hipofízis-petefészek tengely működészavara áll. A kezelését alapvetően befolyásolja a páciens életkora és a gyermekvállalási szándék.
Enyhe esetekben megpróbálkozhatunk gyógynövény-készítményekkel is, főleg fiatal pácienseknél. Jól bevált például a tőzegáfonya és a myoinozitol tartalmú tabletták. Fontos, és nagyban elősegíti a regenerációt az egészséges életmód, beleértve a megfelelő táplálkozást és a kielégítő mennyiségű mozgást.
Mivel az esetek jelentős részében egy mérsékelten emelkedett – de még a normál tartományon belüli – prolactin szint áll a tünetek hátterében (ennek oka napjainkig nem teljesen ismert), a tapasztalat azt mutatja, hogy kis dózisú bromocryptin kezeléssel a prolactin koncentráció az optimális értékre a csökkenthető és az esetek több, mint felében (50-70%) rendezhető a ciklus.
A szakirodalom egy része javasolja a clomiphen-citrát kezelést is, ami alapvetően egy petefészek-stimulációra használt gyógyszer meddőségben. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy egy ilyen stimulált ciklusban, bár a menzesz gyakran normalizálódik, túlstimulálás (hiperstimulálás) valamint gyakrabban ikerterhesség következhet be, emiatt a szakma egy része ezt a módszert kifejezetten ellenjavalltnak tartja.
Amennyiben a fent felsorolt kezelések nem hoznak eredményt, időszakosan javasolt visszaállítani a menstruációs vérzést, mivel a tartós vérzéskimaradásnak a későbbiekben lehetnek komoly veszélyei, mint például az idősebb korban kialakuló endometrium carcinomák. Ezt tehetjük akár ismételt hormonális fogamzásgátló szedésével, vagy ösztrogén, illetve sárgatesthormon tartalmú készítmények adagolásával. Ezekben az esetekben fél-egy évente javasolt a kezelés szüneteltetése és ismételten megkísérelni a ciklus rendezését.
Eltérőa javasolt terápiás megoldás akkor, ha a páciens gyermeket szeretne. Ezekben az esetekben a kivizsgálás egyéb szempontokra is kiterjed, mint a spermakép, illetve a petevezetők átjárhatósága, hiszen felesleges addig elkezdeni a kezelést és elpocsékolni nagyobb számú tüszőt, amíg más kóroki tényezők szerepe kizárható. Amennyiben az ellenőrzött paramétereket rendben találtuk, megkezdhető a kezelés, ami első körben leginkább clomiphen-citráttal történő stimulációt jelent.