Babaváró - Tudásbázis

1.1.3 A babaváró életút általunk kidolgozott, lehetséges 3 fő szakasza

Explore

1.1.3.1 Az ún. PRE-szakasz, a megtermékenyítési kísérletek elkezdéséig.

1.1.3.1.4 Nemi úton terjedő fertőző betegségek szűrése.

A nemi úton terjedő fertőző betegségek (angolul sexually transmitted diseases - STD, vagy sexually transmitted infections - STI) szűrése a várandósság tervezésének időszakában kiemelkedően fontos.

i. Egyrészt, mivel a 16 és 35 év közötti, szexuálisan aktív korosztály a leginkább veszélyeztetett. A legtöbb fertőzéses esetet ebben a fiatal felnőtt csoportban kerül azonosításra. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) adatai szerint huszonöt éves korára minden második ember valamilyen szexuális úton terjedő kórokozóval fertőzötté válik. A gyakori partnercsere szintén fokozza az STD-k prevalenciáját.

ii. Másodsorban, azért is lényeges a szűrés, mert néhány gyakori szexuális úton terjedő fertőzés az esetek 50-70%-ában tünetmentes, ám a kórokozók ilyenkor is továbbadhatók. Hosszabb távon pedig a kezeletlen fertőzések mindkét nemben meddőséghez vezethetnek, mivel kismedencei gyulladást és hegesedést okoznak, hatásukra összenövések alakulhatnak ki a reproduktív szervekben. Valamint, ha egy nő fertőzöttként esik teherbe nagyobb a kockázata a méhen kívüli terhességnek vagy a koraszülésnek.

iii. Harmadrészt a fertőzések hátterében álló bizonyos kórokozók a placentán átjutva a magzatot is megfertőzik. Az intrauterin (méhen belüli) infekció súlyos magzati rendellenességeket, vagy végső esetben halvaszülést eredményezhet.

A nemi úton terjedő fertőzések előfordulási gyakorisága világszerte folyamatosan nő. Több mint 30-féle baktérium-, vírus-, illetve parazitaeredetű fertőzéses megbetegedés terjedhet nemi érintkezés útján. A nemi úton terjedő betegségek kialakulásához szinte minden esetben szoros szexuális kontaktus, nemi együttlét szükséges. A fertőzések terjedhetnek hüvelyi, anális és orális közösüléssel is. Egyes STI-k más úton is átadódhatnak, például vér és vérkészítmények révén.

⁠

A nemi úton terjedő fertőzések gyakoribb típusai és kórokozói

Baktériumok okozta megbetegedések:

Szifilisz (Syphilis) - Treponema pallidum

Gonorrhoea - Neisseria gonorrhoeae

Klamidiázis - Chlamydia trachomatis

Vírusok okozta megbetegedések:

HIV-fertőzés / AIDS betegség - Humán Immundeficiencia Vírus (HIV 1, 2)

Hepatitis B - Hepatitis B Vírus (HBV)

Hepatitis C - Hepatitis C Vírus (HCV)

Genitális herpesz - Herpes Simplex Genitalis (HSV 1, 2)

HPV-fertőzés - Humán Papillomavírus

Protozoonok okozta megbetegedés:

Trichomoniázis- Trichomonas Vaginalis

Hogyan készüljön az STD-szűrésre?

A megfelelő kezelés és ezáltal a gyógyulás alapját a pontos diagnózis jelenti. Ehhez pedig alkalmas vizsgálati mintára, illetve mintavételre van szükség, amelyhez be kell tartani néhány alapszabályt. A nemi úton terjedő infekciókat vagy vérvételből vagy a fertőzés helyéről vett mintából lehet megállapítani, a kórokozó típusától függően.

STD szűrés esetén vérvételre nem szükséges éhgyomorra érkezni, azonban a zsíros ételek fogyasztását érdemes kerülni. Ugyanis zsírdús ételek hatására a vérszérum vagy vérplazma triglicerid (TG) koncentrációja megnövekedik, amely ún. lipémiát eredményez. Ez pedig különböző interferencia mechanizmusokon keresztül zavarja, illetve teljesen meggátolja egyes analitok laboratóriumi kimutathatóságát. Lipémiás minta esetén általában ismételt vérvétel szükséges.

Férfiak esetében a vizsgálat előtt három órával már nem ajánlott a vizeletürítés, mivel ezáltal kimosódhatnak a húgycsőből a keresett kórokozók, és így álnegatív eredményt mutathat az elvégzett teszt. Egyes STD szűrésekhez húgycső váladék szükséges, melyet vékony pálcával vesz le a szakorvos. HPV szűrés esetén pedig a makk és a fityma bellemezének bőréből citológiai kefével gyűjtenek hámkaparékot.

Nők esetén a hüvely és méhnyak vizsgálata a menstruáció időszakában nem lehetséges, szintén az álnegativitás miatt. A vizsgálat előtti két hétben nem szabad hüvelyöblítést végezni, illetve nem javallt a kúpok, kenőcsök, ecsetelők használata az érintett területen. Valamint a vizsgálat előtt 3 napon belül szexuális együttlét se történjen. Ezek szintén befolyásolhatják az STI kimutatására irányuló tesztek elvégzését vagy eredményét. Egyes kórokozók a méhnyak, mások a hüvely nyálkahártyáján szaporodnak, ahonnan mintavevő pálcákkal történik a vizsgálati anyag gyűjtése, de szükség esetén a szeméremtest bőréről is végezhető mintavétel.

A szűrővizsgálatok során használt laboratóriumi módszerek többsége nem közvetlenül a fertőző ágenst (vírus vagy baktérium komponenst), hanem az arra adott immunválasz során megjelenő ellenanyagok (antitestek) jelenlétét vizsgálja a vérben. Az immunreakció kialakulásához és lezajlásához, valamint az ellenanyag-termeléshez a szervezetnek bizonyos időre van szüksége. Így a fertőzés és annak kimutathatósága között eltelt időszak az ún. ablakperiódus. Ablakperiódus hossza több tényezőn - elsősorban a kórokozó típusán, az egyéni paramétereken és a használt teszt érzékenységén egyaránt - múlik.

⁠

⁠

Forrás:

https://tamasibeladr.hu/blog/2018/std-szures⁠

⁠

Szifilisz (Syphilis) - Treponema pallidum

A betegséget okozó Treponema pallidum egy spirális alakú (spirocheta) baktérium, mely nagyon érzékeny a külvilág hatásaira, ezért az emberi szervezetből kikerülve hamar, perceken belül elpusztul. Elsősorban nemi úton, szoros nyálkahártya kontaktussal tud továbbterjedni. Azonban vérrel - pl. közös tű és fecskendőhasználat során - is átadódik, illetve fertőzött kismama a méhlepényen keresztül (transzplacentárisan) a magzatának is közvetíti a kórt a terhesség alatt. Kezelés nélkül krónikus lefolyású, stádiumokban zajló, az egész szervezetet érintő nemi betegség.

Epidemiológiai adatok

A szifiliszre a 25–29 éves férfiak dominanciája jellemző. Nőknél 20-24 évesek között a legmagasabb az incidencia. Nemek szerinti megoszlására jellemző, hogy a megbetegedések 70%-át férfiak körében, 30%-át nőknél kórismézték. A nagyvárosokban előfordulása gyakoribb. A syphilis fertőzések döntő többségét, 91%-át már a korai, fertőző szakaszban diagnosztizálják,

A betegség tünetei és stádiumai

Az első stádiumban, a primer affekció után 1-6 héttel (átlagosan 21 nap múlva) fájdalmatlan, gyulladásos, kivörösödő, infiltrált terület jelenik meg a baktérium behatolási helyén, ami később kifekélyesedik. A hímvesszőn és a hüvelyben, illetve a nemi kapcsolat jellegétől függően a kis- és nagyajkakon, a szájüregben és a végbélnyílás környékén is jelentkezhetnek a tünetek. Az 1-2 hónapig tartó első stádiumban a fekély különösebb kellemetlenséget nem okoz, sőt, nőknél sok esetben alig észrevehető. Emellett, a seb melletti nyirokcsomók egy vagy kétoldali fájdalmatlan duzzanata is kísérheti.

A második szakasz az infekciót követően rendszerint 9 héttel jelentkezik. A fekélyek begyógyulása után néhány héttel a baktériumok szétterjednek a testben (bacteriaemia). Ekkor leggyakrabban száj- és egyéb nyálkahártya-fekélyek alakulnak ki, testszerte bőrkiütések jelennek meg, a nyirokcsomók, a lép és a máj megnagyobbodnak, hőemelkedés, csont- és ízületi fájdalmak jellemzők. Az állapotot fogyás és rossz közérzet is kíséri.

Ha a betegséget nem kezelik, következik a harmadik fázis, a késői szifilisz. Ebben az akár 3-20 évig tartó látens időszakban jellegzetes tünetek nincsenek. A fertőzés mindeközben károsíthatja a kardiovaszkuláris rendszert, a májat és a központi idegrendszert. A belszervi szifilisz kialakult elváltozásai már visszafordíthatatlanok.

Neuroszifilisz a szifilisz idegrendszeri formája, mely az előzőektől eltérő kezelési módot igényel. A baktérium bármelyik betegség-stádiumban be tud hatolni a központi idegrendszerbe. Általános tünetek: fejfájás, álmatlanság, nyugtalanság, koncentráció hiánya, később demencia, személyiségváltozás, paranoid hallucinációk, hiperaktív reflexek, gerincvelői hátsó rostok degenerációja, járásbizonytalanság (ataxiás járás), bőr-érzékelészavar (paresthesia) jelentkezhet.

A magzat szifilisz fertőzése

A konnatális (veleszületett) szifilisz előfordulási gyakorisága egy ország fontos közegészségügyi mutatója. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján a fejlődő országokban a várandós nők mintegy 3-15%-a szifilisz-fertőzött. Európában ez az arány jóval alacsonyabb. Hazánkban 1997 óta sajnálatos módon csaknem minden évben regisztrálnak néhány ilyen esetet és az elmúlt 20 évben több, mint ötszörösére nőtt a fertőzések száma. A várandós gondozás részeként az első trimeszterben végzett szifilisz szerológiai vizsgálat csak részben hatékony prevenciós lehetőség, hiszen a terhesség folyamán a későbbiekben is bekövetkezhet a megfertőződés. Még inkább veszélyeztetettek azok a gravidák, akik egyáltalán nem vesznek részt terhesgondozáson, és ilyenkor sok esetben csak a szüléskor derül fény az anya és a magzat/újszülött lueszes fertőzésére. Ha a kismama kezeletlen szifiliszes beteg, a magzatok körülbelül 25%-a méhen belül elhal, és 25-30% azoknak az aránya, akik röviddel a megszületésüket követően halnak meg. A megszületett gyermekeknél gyakori a süketség, a vakság, az értelmi fogyatékosság, illetve a különféle súlyos porc- és csontfejlődési rendellenességek kialakulása.

A kórokozó laboratóriumi vizsgálata

A Treponema pallidum baktérium által okozott fertőzést ki lehet mutatni tünetmentes vagy tünetekkel jelentkező betegekben egyaránt.

Sokféle vizsgálati módszer létezik, melyek közül leggyakrabban az ellenanyagok (antitestek) kimutatásával igazolják a fertőzést, ezek a szerológiai tesztek. A szifilisz szerológiai tesztek két nagy csoportra oszthatók: treponemális (más néven specifikus) és nem-treponemális (vagy aspecifikus) tesztek. Mindkét fajta vizsgálat használható szifilisz szűrésre, de pozitív eredmény esetén egy következő validáló, az elsőtől eltérő méréstechnikán alapuló vizsgálatra van szükség az eredmény megerősítésére és a betegség aktivitásának megítélésére.

Szerológiai tesztek

Nem-treponemális tesztek: az elnevezés arra utal, hogy olyan antitesteket mutatnak ki, melyek nem specifikusan a Treponema pallidum baktérium ellen termelődnek. A bakteriális infekció következtében széteső eukarióta sejtekből felszabaduló ún. antigének főbb fajtái: a kardiolipin, lecitin, cholesterol, melyek egyéb kondíciók során is megjelenhetnek és immunválaszt (antitest termelést) indukálnak. Ilyen típusú ellenanyagokat termel az immunrendszer tehát szifilisz fertőzés esetén, de néha máskor is. Így ezek a vizsgálatok nagyon érzékenyek, de mivel nem specifikusak, álpozitív eredményt kaphatunk például terhességben, Lyme-kórban, a tüdőgyulladás egyes formáinál, maláriában, tbc-ben, egyes autoimmun betegségek (pl. szisztémás lupus erythematosus -SLE) esetében vagy intravénás droghasználóknál. A pozitív eredményt meg kell erősíteni egy specifikus (treponemális) teszttel.

RPR (Rapid Plasma Reagin): a szűrésen kívül ez a teszt alkalmas még a kezelés ellenőrzésére is, azáltal, hogy az ellenanyagok mennyiségét (titerét) méri. Használható továbbá a betegség aktivitásának megítélésére, ha első vizsgálatként specifikus (treponemális) tesztet alkalmaztunk. Minél kisebb az RPR érték (törtszám), annál több ellenanyag van a keringésben, tehát annál aktívabb a fertőzés. A számérték abszolút értéke a klinikum és a súlyosság tekintetében nem számottevő. Ha több, mint 0 akkor a szifilisz fertőzés valószínűsége nagy. Önmagában az RPR lelet nem elég a szifilisz laboratóriumi diagnózisához. A megfertőződés után 6 héttel kezd pozitívvá válni és több éve fennálló infekció esetén akár szeronegatívvá is válhat.

VDRL (Venereal Disease Research Laboratory): ez a vizsgálat egyaránt használható vér és gerincvelői folyadék vizsgálatára (neuroszifilisz kimutatására).

Treponemális tesztek: azokat az ellenanyagokat mutatják ki, amelyeket a szervezet kimondottan a Treponema pallidum baktérium ellen termel. Ennek megfelelően nagyon specifikus vizsgálatok, a pozitív eredmény szinte biztosan szifilisz fertőzésre utal. Tudni kell azonban, hogy ha valaki egyszer szifilisszel fertőződött, akkor ezek az antitestek élete végéig jelen lesznek a vérében, ellentétben a nem-treponemális antitestekkel, melyek megfelelő kezelés után 3 évvel már eltűnnek a szervezetből. Éppen ezért, ha a treponemális (specifikus) vizsgálat eredménye pozitív, el kell végezni egy nem-treponemális tesztet is (pl. RPR), csak így lehet eldönteni, hogy új fertőzésről (illetve visszafertőződésről) van szó, vagy csak egy régi, sikeresen kezelt betegség maradvány-ellenanyagai mutathatók ki.

FTA-Abs (fluoreszcens Treponema antitest próba): 3-4 héttel a fertőzést követően már pozitívvá válik. A gerincvelői folyadék vizsgálatára, így a neuroszifilisz kimutatására is alkalmas.

TPPA (T. pallidum partikula agglutináció) és TPHA (T. pallidum hemagglutináció): nagyon specifikus vizsgálatok. A feltételezett fertőződést követően kb. 4 héttel válik pozitívvá. Eredményünk nem számérték, hanem ún. kvalitatív vagy minőségi meghatározás. Ha pozitív akkor szinte biztos a szifilisz, ha negatív akkor pedig kizárható az. Ritka az álpozitívitás.

Tp-ELISA, immunoblot: IgG és IgM típusú Treponema specifikus ellenanyagok kimutatására szolgál. A laborvizsgálat során a Treponema pallidum potenciális biomarkereit ún. rekombináns triplet antigén (Tp15, Tp17, Tp47) formájában használják, melyek a baktérium külső membránjának fehérje komponensei. Előnyük, hogy automatizálhatók, így tömeges szűrésre használhatók. Az immunoblot vagy másnéven IgG/IgM western blot technika, Ez már megerősítő, konfirmáló vizsgálat, elsődleges szűrésre nem alkalmazzák.

A baktérium közvetlen (direkt) kimutatása

Sötét-látóteres mikroszkópos vizsgálat: a betegség korai stádiumában lehet használni, azonosítható fekély esetén. Az orvos a sebből vett kaparékot tárgylemezre teszi és speciális, úgynevezett sötét-látóteres mikroszkóp alatt vizsgálja, jellegzetes alakjukról felismerhetők a hosszú, vékony, sűrű (szabályos távolságban) csavarulatos spirális baktériumok.

Molekuláris vizsgálat (polimeráz láncreakció, PCR): a baktérium genetikai anyagát (polA, flaA, tmpA, tpp47 géneket kódoló DNS szakaszok) mutatja ki a vérmintából, fekélyszövetből vagy a gerincvelői folyadékból.

Gonorrhoea - Neisseria gonorrhoeae

Epidemiológiai adatok

A gonorrhoea világszerte a második leggyakrabban bejelentett szexuális úton terjedő fertőzés. Kórokozója, a Neisseria gonorrhoeae, párosan elhelyezkedő, kávébab alakú baktérium. Nemek közötti megoszlására jellemző, hogy a fertőzöttek háromnegyede férfi, egynegyede nő. A fejlett nyugati országokban a nemileg aktív női populáció mintegy 4%-a hordozó, hazánkban ennél jóval alacsonyabb az érték.

A betegség tünetei

Elsősorban a nemi szerveket fertőzi meg, de előfordulhat a végbél és a száj-garat nyálkahártyáján is, tehát védekezés nélküli orális és anális szex révén is átadható. A kórokozó tünetmentes személyben is jelen lehet, de a férfiak többségénél a fertőzés észrevehető tünetekkel jár, ez az esetek legnagyobb részében fájdalmas vizeléssel, gennyes folyással járó akut húgycsőgyulladásként jelentkezik. Férfiaknál a panaszok általában már a fertőződés után 2-5 nappal jelentkeznek, de később, akár 30 nap elteltével is megjelenhetnek. A nők a tüneteket rendszerint 10 napon belül észlelik. És a férfiakkal szemben náluk enyhe, jellegtelen tüneteket okoz (alhasi diszkomfort, enyhe sárgás folyás, közti vérzés, hólyaghurut) a baktérium, de hosszú ideig akár tünetmentesek is lehetnek. Az időben fel nem fedezett gonorrhoea mindkét nemben a belső nemi szervekben okozott gyulladás révén súlyos szövődményekhez, szepszishez, meddőséghez vezethet. Férfiaknál a kezeletlen gonorrhea következményei a prosztatagyulladás, a húgycső hegesedése, szűkülete vagy elzáródása, végül meddőség. Nőknél a kezeletlen gonorrhea szövődményei a krónikus kismedencei fájdalom és gyulladás, meddőség. Kezeletlen gonorrhea esetén a baktériumok bekerülhetnek a keringésbe is, illetve ízületi, szívbelhártya és agyhártya gyulladást is okozhatnak.

Különösen veszélyes terhességben, mert korai lepényleválást, idő előtti burokrepedést és koraszülést okozhat. Az újszülött a szülés közben is fertőződhet, ennek következménye vaksághoz vezető kötőhártya-gyulladás lehet. Gonorrheával fertőzött anyák újszülöttjeinek ízületi gyulladása, meningitisze, szepszise alakulhat ki, mely súlyos, életveszélyes állapot.

A kórokozó laboratóriumi vizsgálata

Laboratóriumi vizsgálatokkal a Neisseria gonorrhoeae baktérium által okozott fertőzést lehet kimutatni, illetve a kezelés eredményességét ellenőrizni. Nagyon fontos a fertőzés kimutatása, a tünetmentes baktériumhordozók szűrése és a gonorrhea kezelésének monitorozása annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek a késői szövődmények és fertőzés továbbadása. Azért fontos a pontos bakteriológiai diagnózis, mert a gonorrheas panaszok és tünetek nagyon hasonlítanak a Chlamydia fertőzéshez, azonban a két betegség eltérő antibiotikus kezelést igényel. A gonorrhea nem mutatható ki vérből, csak a fertőzés helyéről vett mintából végezhető szűrés. A gyógyulás ellenőrzésére ismételt mintavételre van szükség, általában 3 hónappal a kezelés befejezése után.

A legelterjedtebb vizsgálati lehetőség a tenyésztés. Mivel a Neisseria gonorrhoeae környezeti hatásokra nagyon érzékeny baktérium, figyelni kell a minta tárolásának és szállításának körülményeire. A nem megfelelő preanalítikai előírások szerint kezelt minta álnegatív eredményt mutathat.

Gyors tájékozódó vizsgálat lehet férfiak esetében a húgycsőváladékból végzett mikroszkópos vizsgálat. Ezt bizonyos esetekben a kezelőorvos el is végzi. A váladékból készült kenetet ún. Gram-festéssel, mikroszkóppal vizsgálva fel lehet ismerni a baktériumokat. Gyakran ez az eljárás is elég a diagnózishoz, azonban tünetmentes férfiak szűrésére nem alkalmas. Szintén nem alkalmas nők vizsgálatára, mivel a hüvelyváladékban normálisan jelen lévő egyéb baktériumok hasonló képet mutathatnak a mikroszkóp alatt.

A legérzékenyebb és legspecifikusabb a molekuláris vizsgálat, mellyel a Neisseria gonorrhoeae baktérium génállománya (DNS) mutatható ki. Előnye, hogy vizeletminta, valamint nőgyógyászati vizsgálat nélkül vett hüvelyváladék analizálására is alkalmas. Magyarországon egyelőre kevés laboratóriumban áll rendelkezésre a molekuláris vizsgálat.

Klamidiázis - Chlamydia trachomatis

A klamídiázis a Chlamydia trachomatis nevű baktérium által okozott, szexuális úton terjedő fertőző betegség. A gonorrhoeához hasonlóan hüvelyi, orális és anális szex révén egyaránt átadható, illetve hüvelyi szülés közben a fertőzött anya az újszülöttet is kontaminálhatja. A női reproduktív kapacitás károsodása a legkritikusabb klamídia okozta probléma, ezért a huszonéves szexuálisan aktív nők szűrése elsődleges célpont. A klamídiázisra jellemző, hogy sokáig tünetszegény vagy akár teljesen tünetmentes is lehet a megfertőződött személy, aki közben tudtán kívül másokat is megfertőzhet. Talán még ennél is nagyobb baj, hogy sokszor csak akkor derül ki a krónikus fertőzöttség ténye, amikor már valamilyen szövődmény kialakult.

Epidemiológiai adatok

A klamídiafertőzés a 15–24 éves korosztályban a leggyakoribb, melyben gyakorisága akár a 10%-ot is elérheti. Tünetmentes nők cervixéből 5–12%-ban mutatható ki a Chlamydia trachomatis, míg a várandósok mintegy 8–10%-a fertőzött. Az esetek 20%-a pedig gonorrhoeával társul.

A betegség tünetei és lefolyása

A klamídia nőkben a méhnyakcsatorna gyulladását, mindkét nemben húgycsőgyulladást és proktitiszt (végbél nyálkahártya-gyulladást) okozhat. A nők fertőzése kismedencei gyulladáshoz, majd a petevezetők és méhkürtök elzáródása miatt méhen kívüli terhességhez, meddőséghez, krónikus kismedencei fájdalomhoz vezethet. A férfiakban prosztata és mellékhere gyulladás, mindkét nemben ízületi gyulladás (sexually acquired reactive arthritis - SARA) alakulhat ki.

A tünetek elsősorban a húgy-, ivarrendszeren jelentkeznek, lehetnek kifejezettek, gyakran azonban jellegtelenek, vagy meg sem jelennek. Nőknél 50-70% gyakorisággal fordul elő tünetmentes vagy csak kevés tünetet produkáló fertőzés. Férfiaknál gyakoribb a betegség tünetessé válása.

Húgycsőgyulladás (urethritisz): 1-3 hetes lappangást követően fájdalmas vizelés, kis mennyiségű fehéres, nyálkás folyás jelentkezik, jellemzően reggelente.

Mellékhere gyulladás (epididymitisz): általában 4-6 hét lappangás után jelentkező láz, egyoldali herébe sugárzó, hasító fájdalom, valamint a here duzzanata, érzékenysége jellemző. Gyakori vizelési inger, fájdalmas vizelés jellemzi. Kezeletlen esetben akár terméketlenséghez is vezethet.

Prosztatagyulladás (prosztatitisz): ágyéktáji fájdalom, fájdalmas vizelés, gáttáji kényelmetlenség jellemző.

Méhnyakgyulladás (cervicitisz): lappangási ideje 1-5 hét, de gyakori a tünetmentes forma is. Tünetes formában gennyes folyás, valamint a méhnyak nyálkahártyájának duzzanata és sérülékenysége jellemző.

Akut húgyúti (urethralis) szindróma: ha a fertőzés nem érinti a méhnyakat, akkor fájdalmas vizelés és gennyes vizelet jellemző.

A belső női nemiszervek gyulladása: a fertőzések 10-20%-ában kismedencei gyulladás lép fel. Ennek jelentősége az, hogy már egyszeri gyulladás esetén is kb. 20%-ban meddővé válik a beteg a petevezeték hegesedése és elzáródása miatt, többszöri ismétlődés esetén a kockázat kb. 70%-os gyakoriságú, valamint akár tízszeresére is emelkedhet a méhen kívüli terhesség kockázata.

Végbélgyulladás (proctitisz): főleg homoszexuálisoknál fordul elő. Tünettana szegényes, főleg végbél eredetű (rectális) csorgás, fájdalom és székletinger (tenesmus) jellemző.

A Chlamydia trachomatis laboratóriumi diagnosztikája

A Chlamydia trachomatis infekció kimutatása többféle módon történhet:

A fertőzött területről levett mintából (váladék) a kórokozó kitenyésztése. A tenyésztés specificitása 100%-osnak tekinthető. Ebben az esetben csak az életképes mikroorganizmusok kerülhetnek felismerésre. Rutin laboratóriumi diagnosztikai célokra azonban nehezen használható, mert a C. trachomatis tenyésztési módszerei nehezen szabványosíthatók, magas az érzékenységi küszöb, a technikai kivitelezés nehézkes, időigényes (hosszú tenyésztési idő) és költséges. Így egyre inkább háttérbe szorulnak. Rutintáptalajon a Chlamydia nem tenyészthető.

Széles körben elterjedtek a hagyományos Chlamydia specifikus antigén kimutatáson alapuló tesztek. Ehhez invazív mintanyerést követően, az endocervicalis nyák letörlése után cervicalis vagy férfiaknál urethralis kenetből jelölt antitestekkel, direkt immunfluoreszcens festést (DIF) vagy ELISA módszert alkalmazva, körülbelül 80–95%-os szenzitivitással igazolják a specifikus antigénstruktúrákat.

A legújabb ajánlásban, amennyiben a vizsgálat elérhető, a szenzitív és specifikus nukleinsav-amplifikációs teszt (NAAT) szerepel elsőként választandó diagnosztikus módszerként. A vizsgálathoz hüvelyváladékból, illetve férfiakban vizeletből nyert minta szükséges. Ez utóbbinál fontos, hogy a mintavétel előtt a páciens 2–3 óráig ne vizeljen. A technika a kórokozó specifikus DNS szekvenciáinak PCR módszerrel történő felsokszorozásán alapszik. További előnye, hogy nem feltétlenül igényel invazív mintavételi eljárást, valamint, hogy az esetleges kontamináció (vér, genny) nem befolyásolja a teszt eredményességét.

A vérmintából történő szerológiai (antitest detektáláson alapuló) vizsgálatok csak bizonyos esetekben bírnak jelentőséggel, alkalmazhatóságukat korlátozza az antitestek hosszú élettartama, amely megakadályozza a korábbi és a jelen fertőzések elkülöníthetőségét. Korlátozó tényező továbbá a C. trachomatis és Chlamydophila fajok közti keresztreaktivitás is.

HIV-fertőzés / AIDS betegség - Humán Immundeficiencia Vírus (HIV 1, 2)

A HIV a retrovírusok családjának Lentivírus alcsaládjának tagja. Két típusa ismert: HIV-1 (világszerte elterjedt); és HIV-2 (főleg Nyugat-Afrikában okoz fertőzést). Jellegzetességük, hogy örökítőanyaguk RNS molekula, mely be tud épülni – ún. reverz transzkripcióval – az arra fogékony gazdasejt DNS állományába. Felületi antigénje a Glikoprotein-120 (gp120) szerepel receptorként, ezzel kapcsolódik a célsejthez. A szabad virionok bekerülve a szervezetbe kapcsolódnak a CD4 receptort hordozó T-limfocitákhoz (másnéven T-helper sejtek). A HIV más immunsejtekben (macrophagok, monocyták) is replikálódik, így az immunrendszer működéséhez nélkülözhetetlen sejteket károsítja, vagy pusztítja el. Ezzel a szervezet fokozatosan elveszti azt a képességét, hogy a fertőzéseket és bizonyos rákos betegségeket legyőzzön. Az immunhiányos állapotú AIDS-betegeknél az életet veszélyeztető betegségek, ún. opportunista fertőzések alakulhatnak ki, amelyeket olyan mikroorganizmusok okoznak, amelyek az egészséges immunrendszerű egyéneket nem betegítik meg. Az immunhiány következtében fellépő kórképek, mint az opportunista fertőzések és tumorok (Kaposi sarcoma, lymphomák) mellett közvetlenül a HIV által előidézett elváltozások is megjelenhetnek, mint egyes neurológiai eltérések (AIDS dementia), haematológiai rendellenességek és autoimmun folyamatok (lymphoid intersticiális pneumonia).

Epidemiológia

A HIV-fertőzés napjainkban is az egyik legfenyegetőbb közegészségügyi probléma a világban: a járvány kezdete óta kb. 77 millióan fertőződtek meg a HIV-vel, és 35 és fél millióan haltak meg AIDS-szel összefüggő betegségekben. Az újonnan felismert HIV-fertőzöttek száma hazánkban 2006 és 2015 között megnégyszereződött, ami részben a fertőzés terjedésének tudható be, de másfelől talán a folyamatos (bár még mindig az optimálistól messze lévő mértékű) betegedukációnak is szerepe lehet ebben.

A vírus terjedése

Fertőzött egyénnel létesített szexuális kontaktus útján. A vírus a hüvely, szeméremtest, hímvessző, végbél vagy száj nyálkahártyáján keresztül juthat a szervezetbe nemi érintkezés során.

A HIV fertőzött vér vagy vérkomponensnek transzfúziójával is terjedt. Ma már,- a vérek szűrésének és vérszármazékok hőkezelésének köszönhetően -, annak az esélye, hogy transzfúzió által fertőződik valaki, rendkívül csekély.

Tűk vagy fecskendők közös használatával (pl. kábítószerhasználat során), amelyek szennyezettek lehetnek a vírussal fertőzött egyénből származó, szemmel nem látható mennyiségű vérrel. Igen ritkán előfordulhat fertőzés orvostechnikai eszközzel.

Terhesség vagy szülés során. A HIV-fertőzött, kezeletlen terhes nők mintegy negyede-harmada adja tovább a fertőzést magzatának. A HIV átjuthat a csecsemőbe a vírussal fertőzött anya tejével is.

A HIV fertőzés tünetei

Sokan egyáltalán nem észlelnek tüneteket a HIV-fertőzéssel történő első találkozást követően. Egyeseknél azonban influenzaszerű panaszok jelentkeznek egy-két hónappal a vírusexpozíciót követően. A tünetek lehetnek láz, fejfájás, gyengeség, nyirokcsomó-megnagyobbodás. Ezek a tünetek egy héten vagy hónapon belül általában elmúlnak, és gyakran összetéveszthetők más vírusfertőzés tüneteivel. Ebben az időszakban a betegek fertőzőképessége igen nagy, a HIV vírus magas koncentrációban van jelen a genitális váladékokban.

Tartósabb vagy súlyosabb tünetek felnőtteknél akár egy évtizeddel azután jelentkeznek csak, hogy a HIV a szervezetbe jutott. A fertőzésnek ez a „tünetmentes” időszaka egyénenként igen változó. Egyeseknél a tünetek megjelenhetnek néhány hónap múlva, míg mások több mint tíz évig tünet- és panaszmentesek lehetnek. A tünetmentes időszak alatt azonban a vírusok aktívan szaporodnak, fertőzik és pusztítják az immunrendszer sejtjeit.

A HIV-fertőzés legnyilvánvalóbb jele a vérben a CD4+ T-limfociták számának csökkenése, amely sejtek kulcsfontosságú szerepet játszanak a fertőzések leküzdésében. Ahogy az immunrendszer gyengül, különböző enyhébb vagy súlyosabb komplikációk jelentkezhetnek:

fáradékonyság

fogyás

gyakori hőemelkedés/láz és izzadás

makacs vagy gyakori gombás fertőzések (a szájban vagy hüvelyben)

tartós bőrkiütések vagy foltos-pikkelyes bőrelváltozás

kismedencei gyulladás (pelvic inflammatory disease - PID) a kezelésre nem reagáló nőkben

a rövidtávú memória zavara

társulhat gyakori és súlyos herpesz fertőzéssel, kialakulhat övsömör

Az AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome / szerzett immunhiányos tünetegyüttes) betegség

Az AIDS megnevezés a HIV fertőzés leginkább előrehaladott, késői szakát jelöli. A Centers for Disease Control (CDC), hivatalosan elfogadott kritériumokat állapított meg az AIDS definiálására. Meghatározásuk főbb elemei szerint AIDS-beteg minden HIV-fertőzött egyén, akiknek a vérében a CD4+ T-limfociták száma egy bizonyos küszöb alá csökken (CD4 sejtszám < 200/mikroliter) és az RNS vírusterhelése > 1000 kópia/ml. Ezen felül, a definíció 26 opportunista fertőzést is megnevez, amelyek előrehaladott HIV-fertőzésben szenvedő betegeket érintenek.

A HIV fertőzés laboratóriumi diagnosztikája

Többféle vizsgálat áll rendelkezésre a HIV-fertőzés kimutatására. Vannak szerológiai tesztek, amelyek a szervezetben a vírus ellen termelődő ellenanyagok kimutatására szolgálnak. Mások a vírus egyik fehérjekomponensének (p24-antigén) szintjét mérik, további tesztek a vérben található vírus kópiaszámának (a vírusterhelés) vagy a HIV által megtámadott CD4+ T-sejtek számának meghatározására szolgálnak.

Szerológiai szűrőteszt: A HIV-1 és HIV-2 elleni antitest vizsgálatot arra használják, hogy megállapítsák, az adott személy fertőződött-e a vírussal. Az ellenanyag kimutatását rutinszerűen ELISA szűrőteszttel végzik. Az ELISA vizsgálat nagyon érzékeny, de esetenként fals pozitív értékeket is adhat. Ezért a pozitív/reaktív eredményt egy másik módszerrel, az úgynevezett Western Blot technikával verifikálják. A megerősítő vizsgálatokat erre a célra specializálódott referencia laboratóriumban végzik.

A p24-protein (antigén) kimutatása: A p24 a HIV egyik magi (core) fehérjekomponensének a neve. A p24 vizsgálat alkalmas a HIV-fertőzés korai szakban történő kimutatására. Nagy előnye, hogy a HIV fertőzést napokkal korábban ki tudja mutatni, még mielőtt az antigénnel szemben az immunválasz eredményeként fellépne az ellenanyag túlsúly. Segítségével a HIV-fertőzés egy viszonylag rövid időintervallumban, az infekciót követő kb. 1-4 hét közötti periódusban vizsgálható. Ezt követően megindul a vírus ellenes, illetve azon belül a p24-specifikus ellenanyagok termelődése, melyek megkötik, majd eliminálják a p24-fehérjéket a keringésből. Később, a fertőzés előre haladtával a p24-protein szintje ismét megemelkedhet, elérve a detektálási küszöböt, így a kezelés és a fertőzés progressziójának monitorozására is alkalmas a módszer. A p24-szint a vérben lévő HIV mennyiségével párhuzamosan változik (emelkedik vagy csökken), ezért az eljárás olyan szemikvantitatív tesztnek is tekinthető, amely jól követi a HIV szaporodását a szervezetben, utal a betegség lefolyására.

Vírusterhelés vizsgálat (Viral load test): Segítséget nyújt annak eldöntéséhez, hogy mikor kell kezelést elkezdeni, valamint információt ad a kezelés hatékonyságának követéséhez és a fertőzés progressziójának megállapításához. A HIV-terhelés vizsgálata nem rutin eljárás, és nem használatos szűrésre. A vizsgálati lelet a HIV vírusrészecskék számát mutatja egységnyi térfogatú vérben. A HIV-terhelést rendszerint akkor végzik, amikor az infekció frissen kerül diagnosztizálásra. Az eredmény pedig rámutat milyen aktívan szaporodik a vírus és szükséges-e a terápia azonnali megkezdése.

CD4-sejtszám meghatározás: Segítséget nyújt annak eldöntésére, hogy mikor kell terápiát elkezdeni, továbbá a kezelés hatékonyságának és a HIV-fertőzés progressziójának követéséhez, és az immunrendszer állapotának felméréséhez.

HIV genotípusos rezisztencia vizsgálat: Alkalmas annak meghatározására, hogy adott HIV-törzs rezisztenssé vált-e az alkalmazott terápiára, és kell-e másik gyógyszerre váltani.

Hepatitis B - Hepatitis B Vírus (HBV)

A vírusos májgyulladás egyik kórokozója a Hepatitis B vírus a Hepadnaviridae család tagja, mely egy DNS vírus. Parenteralis úton terjed, vagyis pl. fertőzött tűszúrással, vérkészítményekkel, szexuális kontaktussal. A közös tű használatával a fertőződés esélye a hordozóban meglévő víruskoncentrációtól függően 10-30% körüli. Nemi úton az apró nyálkahártya-sérüléseken keresztül kerülhet a kórokozó a véráramba. A fertőzött anya is továbbadhatja a vírust születendő gyermekének.

A fertőzés nagy arányban (70%-ban) tünetmentesen zajlik, így a fertőzött személyek jelentős része nem tud betegségéről, ami megnöveli a kórokozó továbbadásának veszélyét.

A Hepatitis B vírus, a retrovírusokhoz hasonlóan képes beépíteni örökítőanyagát a gazdasejtekként használt májsejtek DNS-ébe. Ennél fogva, hogyha az infekció egyszer megtörtént, akkor a vírus már nem tűnik el a szervezetből, a lezajlott akut májgyulladás után is perzisztál a májsejtekben. E nyugalmi állapotból az immunrendszer működésének gyengülésekor újból aktiválódni tud.

A vírus további tulajdonsága, hogy örökítőanyagának úgynevezett variábilis régiója révén a fertőzés és kezelés idején a vírus szaporodásával számos változata képződik, amelyek közül sok olyan akad, ami a vírusellenes (antivirális) kezelésnek is ellenáll.

A fertőzés szimptómái közé tartoznak: a kezdeti stádiumban hőemelkedés, rossz közérzet, émelygés, hasmenés. Később jelenhet meg a máj érintettségét jelző sárgaság, a vizelet sötétté válik. Természetesen a fertőzést laboreredmények is jelzik, utalnak a betegség súlyosságára is.

A későbbiekben, ha a fertőzés aktivitása nagy, létrejöhet májzsugorodás, ennek talaján pedig kialakulhat a máj rosszindulatú daganata is. A hepatitis B diagnosztikájában a klinikai tüneteken túl segítséget jelentenek bizonyos vírus-antigének, illetve az ezek ellen termelődött antitestek. Magyarországon a várandósok hepatitis B vírussal való fertőzöttségének vizsgálata a rutin terhesgondozás része, a 16. terhességi héten végzik.

Epidemiológia

A krónikus hepatitis B-vírus (HBV) fertőzés igen jelentős, globális közegészségügyi probléma, világszerte kb. 400 millióra tehető a fertőzöttek száma, többségük a Távol-Keleten és Afrikában található. Amerikában és Európa legtöbb országában 0,5–2% közötti a HBV-fertőzés prevalenciája. Magyarországon a HbsAg-pozitivitás előfordulása 0,5–0,7%-ra tehető.

Kórlefolyás

Az akut HBV-fertőzés felnőttek esetében több mint 95%-ában 6 hónap alatt meggyógyul, krónikus fertőzés csak kevesebb mint 5%-ban alakul ki. A perinatális fertőzés csaknem minden esetben krónikussá válik.

A krónikus HBV-fertőzés négy fázisra osztható: az immuntolerancia, az immunclearence (aktív immunfázis), az inaktív fertőzés és a reaktiváció fázisára.

Az immuntolerancia fázisát normális májenzim szintek (transzaminázok: glutamát-piruvát-transzamináz - GPT, glutamát-oxálacetát aszpartát aminotranszferáz - GOT ) jellemzik, a májszövetben gyulladás, fibrosis nincs vagy csak minimális. Néhány év után a HBV ellen immunreakció lép fel (immunclearence). Ezt a fázist tartósan vagy fluktuálóan emelkedett GOT-, GPT-szintek, hisztológiailag aktív gyulladás és fibrosis jellemzi. Ezt követően az esetek döntő többségében a fertőzés inaktív fázisba kerül, amelyben fiziológiás a GOT-, GPT-érték, a májszövetben aktív gyulladás, és a fibrosis progressziója látható. A klinikai kép krónikus B hepatitis fertőzésnek felel meg. A HBV direkt onkogén vírus, vagyis krónikus HBV-fertőzésben a hepatocelluláris carcinoma (HCC) kialakulásának kockázata akkor is fokozott, ha a fertőzés nem okozott májkárosodást.

Az újszülött HBV fertőzése

Az újszülött fertőzésekor az esetek 90%-ában krónikus májgyulladás alakul ki a gyermekben, amit védőoltással lehet megelőzni. Mivel a magzat leggyakrabban a szülés során fertőződik, a vírus terhesség alatti átadása igen ritka. Az újszülött a szülés után 12 órán belül hepatitis B ellen védő immunoglobulint kap, majd egy héten belül védőoltásban részesül. Ezt később ismételni szükséges. A baba és az anya elkülönítésére nincs szükség.

A szoptatásnak sincsen akadálya abban az esetben, ha az újszülött megkapta a szükséges oltásokat.

A HBV laboratóriumi diagnosztikája

A vírus-antigén kimutatása: ebben az esetben a vírus valamely fehérje alkotóelemének detektálása történik pl. HBsAg. Ebben az esetben a betegség még nem zajlott le (akut vagy krónikus forma is fennállhat), fertőző vírushordozó állapotról beszélhetünk.

A vírus ellen termelődött antitestek kimutatása: Késői akut fázisban és gyógyulás után egyaránt, valamint sikeres immunizálást követően is megtalálhatók a vérben.

A vírus örökítőanyagának, azaz DNS-ének kimutatása: A vírus-DNS jelenléte az akut hepatitis B fertőzés bizonyítéka, illetve a DNS mennyiségének változása a krónikus forma lefolyását is segít monitorozni.

A krónikus HBV-fertőzés az esetek döntő többségében panasz- és igen gyakran tünetmentes is. Ezért szerológiai vizsgálat indokolt májbetegség gyanúja, valamint a rizikócsoportba tartozók esetében.

Az első marker (az expozíció után kb. 5 héttel), amely megjelenik a szérumban a hepatitis B vírus felületi antigén (Hepatitis B surface antigen - HBsAg). Ennek az antigénnek a jelenléte jelzi a fennálló HBV fertőzést, és kimutatható mind az akut fázisban, mind pedig a krónikus hordozókban. HBsAg-pozitivitás aktuális fertőzést igazol.

Ha HBsAg-negativitás mellett az anti-HBc (Hepatitis B core antigén elleni antitest) pozitív az lezajlott, gyógyult HBV-fertőzést igazol. Gyógyult esetben a HBsAg kb. a 20. hétig kimutatható. Krónikus fertőzésnél a HBsAg pozitív marad az expozíció után 6 hónappal is.

A HBsAg-vel szembeni antitestek (Hepatitis B surface antitest - anti-HBs) általában a HBsAg-t követően két héttel jelennek meg, hatásukra az antigén el is tűnik a vérből, rendszerint 6 hónappal a fertőzést követően. Jelenlétük a gyógyulásnak vagy immunitásnak a jele. Ez az antitestválasz néhány hónap alatt éri el a csúcsértékét, és lassan csökkeni kezd az évek alatt.

A HBV ellen vakcinált egyének többsége szintén kimutatható mennyiségű anti-HBs ellenanyagot tartalmaz. A HBsAg specifikus antitestek (anti-HBs) jelenlétét nem lehet egyedüli markerként használni a hepatitis B fertőzés elleni védettség meghatározására. A vizsgálat nem tesz különbséget a vakcináció miatti immunválasz és a természetes HBV-vel történt fertőzés okozta immunválasz között. Védőoltás tervezése a kockázati csoportok estében az anti-HBs koncentráció meghatározásán alapszik. Annak meghatározására, hogy az immunizáltság védőoltás vagy HBV fertőzés következménye-e, az össz. anti-HBc vizsgálatot lehet elvégezni. Izolált anti-HBs pozitivitás (az anti-HBc negatív!) eredményes HBV elleni védőoltás jelzője. Anti-HBc pozitívvá válik lezajlott és aktuális HBV-fertőzés esetén is.

Az aktív fertőzés (vírusreplikáció) igazolása a HBV-DNS mennyiségi (PCR alapú) meghatározásával történik.

⁠

Forrás: bioMérieux Hungária Kft.

Hepatitis C - Hepatitis C Vírus (HCV)

A hepatitis C egy RNS vírus, mely krónikus májgyulladást okoz. Lappangási ideje 2-25 hét. A gyulladás véglegesen és súlyosan károsítja a májsejteket (hepatocyták), melynek következtében diffúz vagy gócos májsejt elhalás következik be, és idővel májzsugor (cirrhosis), majd májrák (hepatocelluláris carcinoma) alakulhat ki. Ha a májsejtek pusztulása olyan mértékű, hogy a szerv nem tudja ellátni szerteágazó, méregtelenítő, a zsírbontásban szerepet játszó, tároló és fehérjeépítő (albumin, gyulladásos mediátorok, véralvadási faktorok) funkcióját, májműködési elégtelenség lép fel, mely halálhoz vezet.

A Hepatitis C vírusnak világszerte hat altípusa, ún. genotípusa ismert. Az általuk indukált kórképek manifesztációja nem különbözik egymástól. Viszont a terápiában használt hatóanyag, az interferon alfa-2a kezelésre adott válaszreakcióban elértnek.

Epidemiológia

A WHO adatai szerint 170 millió HCV fertőzött él világszerte. Az Európai Unióban mintegy öt millió fertőzöttet regisztráltak, becslések szerint 80%-uk vírushordozó, de nem beteg. Magyarországon a vírushordozók aránya 0,7-1,3%-ra tehető.

A HBV-nál sokkal kevésbé virulens, elsősorban vérrel, de ritkábban szexuális úton is fertőz. Mivel a kórokozó testnedvvel, főleg vér útján terjed, a betegek nagy százaléka kerül ki tűt használó, kábítószer fogyasztók közül. Sok vírushordozó panaszmentes, emiatt nem is tudják, hogy fertőzöttek, így maguk is súlyos beteggé válhatnak, illetve veszélyeztetik a környezetükben élőket.

A hepatitis C tünetei és kórlefolyása

A fertőzés szimptómái az akut májgyulladás (hepatitis) tüneteit mutatják; hányás, levertség, fejfájás és végtagfájdalmak, étvágytalanság. A fertőzötteknek csak kevesebb, mint 10%-a észleli az akut májgyulladás tipikus tüneteit. Az akut hepatitis HCV fertőzés esetén ritka.

A legtöbb esetben (85-90%-ban) lappangva, a krónikus hepatitis tüneteivel kezdődik, kb. 6 hónappal az infekciót követően. A folyamatosan zajló fertőzés során elsősorban az immunrendszer T-sejtjei pusztítják a fertőzött májsejteket, így előidézve a krónikus májgyulladást. A krónikus hepatitis általános tünetekkel jellemezhető; fáradtság, ismeretlen eredetű hasfájás, az esetek kétharmadában fáradékonyság. Olykor bőrviszketés, ízületi fájdalmak és érgyulladások jelentkezhetnek. A krónikus forma esetén a betegek mintegy ötödénél 15-20 év múlva májcirrhosis alakulhat ki, mely a máj visszafordíthatatlan kötőszövetes átalakulása.

A HCV laboratóriumi vizsgálata

Az anti-HCV szerológiai vizsgálat első vonalbeli szűrőteszt, mely a vírusinfekcióra adott humorális immunválasz során képződő antitesteket mutatja ki általában vérszérumból. Ez a vizsgálat nem alkalmas annak eldöntésére, hogy egy jelenleg is zajló, aktív vírusfertőzés áll-e fenn, csupán arra utal, hogy a páciens valamikor találkozott a vírussal. A vizsgálat eredményét rendszerint reaktív / pozitív vagy negatív minősítéssel adják meg. A szerológiai mérésre leggyakrabban használt technika az ún. ELISA (enzyme-linked immunosorbant assay). Jelenleg a rutin HCV diagnosztikában általában III. generációs ELISA-t használnak. Ami azt jelenti, hogy a vírus olyan leginkább immunogén fehérje komponenseit (core, NS3, NS4B and NS5 epitopok) tartalmazza, mellyel az ablakperiódust 8-12 hétre tudták csökkenteni (az első generációs módszernél használt 6 hónapról).

HCV RIBA (Rekombináns ImmunoBlot Assay) teszt egy további vizsgálati lehetőség a vírus ellen termelődött ellenanyagok jelenlétének igazolására. Másodlagos megerősítő tesztként használják, mert alkalmas annak eldöntésére, hogy a pozitív anti-HCV szerológiai eredmény valódi HCV-epxozíció következménye vagy flas pozitív jelzésnek tulajdonítható. Azonban ennél a technikánál is előfordulhat, hogy az eredmény alapján nem adható egyértelmű válasz (határérték RIBA).

HCV-RNS kimutatása PCR-alapú módszerrel. A vizsgálat arra a kérdésre ad választ, hogy a vírus jelen van-e a szervezetben, vagyis aktív HCV-fertőzés történik-e. Ezt általában a kvalitatív HCV PCR vizsgálatnak nevezett eljárással állapítják meg, melynek interpretálása során HCV-RNS detektálható / pozitív vagy nem detektálható / negatív eredmény szerepel a leleten. A vizsgálatot kérhetik a kezelést követően is, annak ellenőrzésére, hogy a vírust sikerült-e eliminálni a szervezetből.

A vírusterhelés („viral load”) vagy kvantitatív HCV PCR vizsgálat arra szolgál, hogy a vírusrészecskék számát meghatározzák egységnyi vérben. A vírusterhelés vizsgálatokat gyakran végzik a terápia megkezdése előtt és annak során, mivel az időközönként mért vírusmennyiségek összehasonlítása segítséget nyújthat a terápiás válasz megítélésében. A sikeres kezelés jele, ha a vírusterhelés a terápia megkezdése után néhány héttel a detektálási küszöb alá csökken.

Vírus genotipizálás során a HCV hat fő típusát különböztetik meg. A genotípus meghatározását gyakran a kezelés megkezdése előtt kérik, hogy megbecsülhető legyen a kezelés eredményessége és várható időtartama.

Hepatitis A, B és C Vírusok által okozott hepatitisek

Hepatitis A, B és C Vírusok által okozott hepatitisek

VÍRUS

HEPATITIS A (HAV)

HEPATITIS B (HBV)

HEPATITIS C (HCV)

A fertőzés módja

Széklet -száj (táplálékkal, ivóvízzel)

Fertőzött tűvel vagy vérrel, sexuális érintkezéssel

Inkubációs idő (acut fertőzésnél)

15-50 nap

45-160 nap

14-180 nap

A betegség kialakulása

Hirtelen

Hirtelen, de lehet lassan, észrevétlenül is

Rendszerint lassan, észrevétlenül

A betegség lefolyása

Enyhe

Esetenként súlyos

Rendszerint lassan kialakuló tünetek, nem specifikusak és nem súlyosak

Chronicus forma?

Nincs

Van

Más betegségekkel társul?

Nem

Májrák, cirrhosis

Az acut fertőzés diagnosztizálására használható vizsgálatok

HAV-Ab IgM

HBsAg, Anti-HBc IgM

Anti-HCV, HCV RNS (megjegyzés: chronicus hepatitisnél is jelezhet)

A chronicus fertőzés diagnosztizálására vagy a kezelés monitorozására használható vizsgálatok

Jelenleg nincs

HbsAg, HBV DNS, HBeAg, anti-HBe

Anti-HCV HCV RNS vagy vírus-terheltség, HCV genotipizálás

Korábbi fertőzést kimutató vizsgálatok

HAV-Ab IgG

Anti-HBs, Anti-HBc total

Anti-HCV

Vaccina kapható?

Igen

Nem

A kezelés módja

Nincs speciális

Chronicus formára: Interferon, lamivudine, adefovir

Chronicus formára: Interferon (általában ribavirinnel együtt)

There are no rows in this table

⁠

Forrás:

https://labtestsonline.hu/conditions/virusos-hepatitis-tablazat⁠

⁠

Genitális herpesz - Herpes Simplex Genitalis (HSV 1, 2)

A nemiszervi vagy genitális herpesz fertőzést HSV-1 és HSV-2 típus egyaránt okozhatja. A tapasztalatok alapján azonban a HSV-1 gyakrabban okoz ajakherpeszt, míg a HSV-2 inkább (90%-ban) a nemiszervi herpesz kialakulásáért felelős. A vírus szoros kontaktussal, a fertőzött személy testváladékaival terjed, a környezetben található tárgyakon keresztül nem. A kórokozó elsősorban a bőr, illetve a nyálkahártya mikroszkopikus sérülésein keresztül jut be a szervezetbe, majd az idegsejteket fertőzi meg, azokban szaporodik el. A vírus „alvó” állapotban is a gerinc közeli idegsejtekben, a ganglionokban bújik meg, majd reaktiválódás során is az idegsejteken keresztül jut vissza a hámsejtekbe. Egy fertőződés a vírusok élethosszig tartó hordozását jelenti.

Epidemiológiai adatok

A HSV-1 és a HSV-2 a leggyakoribb kórokozók közé tartoznak, rendkívül elterjedtek, az emberek legnagyobb része fertőzött hordozó. A fertőzés az esetek mintegy 4/5 részében tünetmentesen zajlik le, akik nagyon fontos szerepet játszanak a betegség terjesztésében. Az első találkozás a kórokozóval általában 18–36 év között következik be. A nők gyakrabban fertőződnek meg, mint a férfiak.

A vírus apró nyálkahártya-sérüléseken keresztül képes fertőzni. A fertőzés kapuja nőknél a vulva, a hüvelybemenet és a méhszáj, férfiaknál a makk, a fityma és a pénisz bőrfelülete. Súlyosabb tünetekre és komolyabb szövődményekre számíthatnak a krónikus betegségekben szenvedők, a HIV-fertőzöttek, a legyengült immunrendszerű vagy immunszupresszált betegek. A várandósoknál pedig az újszülött is megfertőződhet, így esetükben kiemelten fontos a megfelelő, időben megkezdett kezelés.

A genitális herpesz tünetei

A Herpes Simplex vírussal való fertőzöttség nagyon gyakran, az esetek akár 90%-ában tünetmentes vagy csak nagyon enyhe tünetekkel jár együtt.

A primer infekciót követő 4-6 nappal jellemzően égő, kifekélyesedő erupciók formájában akut vulvovaginitis és ödéma által kísérve jelennek meg az első tünetek. A vírusinfekciókat kísérő láz, fejfájás, izomfájdalom, elesettség az esetek mintegy felében fordul elő. A bőrtünetek megjelenése előtt 12-48 órával „jósló” (prodromális) jelek is megtapasztalhatók, pl.: lokalizált érzékenység és fájdalom, égő, viszkető vagy bizsergő érzés, az érintett terület kipirosodása. A fertőzés első fellángolása általában a legsúlyosabb, a kiütéseket általános rosszullét és gyengeség, étvágytalanság, láz és a nyirokcsomók megduzzadása is kísérheti. A betegség átlagos lefolyása 15–20 nap.

Rekurrens infekció vagyis a betegség kiújulása során a ganglionokban nyugalmi állapotban levő vírusgenom különböző ingerek (triggerfaktorok) hatására aktiválódik. Ezek a következők lehetnek: a szervezet védekező-képességének a csökkenése, menstruáció, egyéb genitális fertőzések, láz, antibiotikus kezelés, stressz / szorongás, erős napfény-expozíció. A fekélyek száma és átmerője ilyenkor kisebb, az általános tünetek hiányoznak.

Tünetek férfiaknál: a péniszen, a makkon, a comb belső részén, és a végbélnyílásnál megjelenő kisebb-nagyobb hólyagok. Váladékozás a péniszből.

Tünetek nőknél: hólyagok a vénuszdombon, a kis- vagy nagyajkakon, a gát területén, a belső combon, a végbélnyílásnál. Váladékozás a hüvelyből. Fájdalmas vizeletürítés is jelentkezhet, valamint gyakori a méhnyak érintettsége, gyulladása is.

Mindkét nemnél egyaránt előforduló tünetek: a nemiszervek viszketése, égő érzése, érzékenysége, a nemiszervek környékén jelentkező fájdalom kisugárzása a deréktájékba vagy a farokcsontba is, a lágyéknál található nyirokcsomók duzzanata.

A betegség lefolyása és prognózisa

A fertőzés és fertőződés esélye aktív, tünetekkel rendelkező betegség esetén, a fekélyes sebek kialakulása előtt és után a legnagyobb, de tünetmentes időszakban is átadható a vírus.

A betegség lappangási ideje átlagosan 4-6 nap. Ezt követően a nem szerveken vagy azok környékén több apró, feszes felületű hólyag alakul ki. Ezek hólyagok a megjelenésük után 1-2 héttel váladékozó, fájdalmas nyílt sebekké alakulhatnak, majd a sebeken 5-8 napon belül vastagabb, kemény réteg képződhet. Ez a heges réteg idővel leválhat, élénkpiros, éles körvonalú bőrhibákat hagyva maga után.

A teljes gyógyulásra megfelelő kezelés nélkül akár 3-5 hetet is kell várni. A hólyagok, illetve a heges réteg alatti gyógyult területen gyakran figyelhető meg elszíneződés, hyper- vagy hypopigmentáció.

A betegség többször is kiújulhat, fellángolhat, idővel azonban a fellángolások közötti idő egyre hosszabb lehet. A rekurrens fertőzések esetén az első tünetek és a gyógyulás között eltel idő sokkal rövidebb. Általában maximum 10-14 napon belül lezajlik a betegség. A genitális herpesz a fertőzöttek 50-80%-ánál legalább egyszer kiújul. Ez azonban attól is függ, pontosan melyik típust hordozza a beteg. A HSV-2 esetén nagyobb a kiújulás esélye.

A genitális herpesz szövődményei között szerepel a bakteriális, illetve gombás felülfertőződés, hiszen a sebes, sérült bőrfelületen keresztül könnyebben kerülnek be a szervezetbe a kórokozók. Férfiak esetében ez a makk, illetve a fityma alatti terület gyulladását jelenti, míg a nőknél a hüvelygombásodás a leggyakoribb probléma. A legsúlyosabb, de igen ritka szövődmény az agyhártya-, illetve agyvelőgyulladás (encephalitis).

A terhesség első trimeszterében jelentkező legelső vírusfertőzés kiemelt figyelmet igényel, mivel ekkor spontán vetélés mellett magzati fejlődési rendellenességeket is okozhat. Szintén odafigyelésre van szükség a terhesség legvégén jelentkező első fertőzésnél, mert ekkor még nem termelődik annyi ellenanyag, amely a magzatot is védené, valamint a herpesszel fertőzött területen, a hüvelyi szülés során áthaladva, az újszülött közvetlen fertőzésveszélynek van kitéve (neonatalis herpesz). Ebben az esetben elővigyázatosságból és a kockázat csökkentése érdekében a szakorvos legtöbbször a császármetszés mellett dönt a hüvelyi szülés helyett.

A genitális herpesz laboratóriumi vizsgálata

Herpes simplex vizsgálat akut herpesz fertőzés igazolására vagy a herpesz vírus elleni antitestek kimutatására – korábbi herpesz expozíció alátámasztására – szolgál. Egy akut, primer infekció vagy reaktiváció során a vírus az alábbi eljárásokkal mutatható ki:

Herpesz vírus tenyésztés: A vizsgálathoz egy felfakadt bőrelváltozásból vesznek mintát. A 24-48 órás hólyagok tartalmazzák a legtöbb fertőző (infektív) vírusrészecskét, a beszáradt pörk már alkalmatlan tenyésztéses mintavételre. A fertőtlenített, majd újra megszáradt nyálkahártya- illetve bőrterületen lévő hólyagocskát tűvel meg kell nyitni, és néhány mikroliter hólyagbennéket kell 1 ml szállító táptalajba átvinni. Ezt megfelelő körülmények között mikrobiológiai laboratóriumban inkubálják, hogy a vírust felszaporítsák. Miután a vírust tenyészetben felszaporították, lehetőség nyílik a HSV-1 és -2 típusok elkülönítésére. Ez a vizsgálat érzékeny és specifikus, azonban két vagy több napot vesz igénybe. A mintavételhez friss elváltozások a legalkalmasabbak. A vírus ürülése idővel csökken, ami tévesen negatív eredményhez vezethet.

HSV-1 és HSV-2 PCR alapú molekuláris vizsgálata: A vizsgálat a HSV genetikai anyagának (DNS) direkt kimutatása a legérzékenyebb diagnosztikai módszer. A DNS-t sokszorozó (amplifikációs) technika alkalmas a vírus típusának és akár mennyiségének meghatározására is. A vírus specifikus DNS detektálása a bőr-nyálkahártya (mucocutan), az agyvíz és a szöveti mintákból egyaránt lehetséges, és a napi klinikai gyakorlatban is egyre elterjedtebb.

HSV szerológiai vizsgálat: A HSV specifikus IgM antitesttermelés a primer HSV-fertőzést követően néhány nappal indul be, és a vérben néhány héten át kimutatható marad. A HSV IgG antitesttermelés ezt követően kezdődik. Koncentrációja a vérben több hétig emelkedik, majd csökken, végül állandósodik. Immunfluoreszcens és ELISA-alapú módszerekkel a HSV-1 és HSV-2 ellenes antitestek külön-külön mérhetők. Primer infekcióban az IgM-antitestek kimutatása, míg reaktiváció során az IgG titer négyszeres emelkedése lehet kórjelző.

HPV-fertőzés - Humán Papillomavírus

A HPV (Human Papilloma Virus) egy kórokozócsalád, amelynek eddig több, mint 150 típusát azonosították. A HPV örökítőanyaga DNS, mely mintegy 8000 nukleotid hosszú, gyűrű alakú. A nők átlagosan 8%-a fertőződik meg élete során e víruscsalád valamely tagjával, leggyakrabban szexuális úton. A HPV-fertőzés napjaink leggyakoribb vírusos eredetű szexuális úton terjedő betegsége.

Epidemiológia

A HPV leginkább szexuális kontaktusok útján terjed. A teljes víruscsaládból kb. 37–40 genotípus képes a genitoanalis régiót megfertőzni. A szájnyálkahártya fertőzése legtöbbször orális szex útján következik be, de szüléskor a fertőzött anyáról is ráterjedhet az újszülött szájnyálkahártyájára.

A fertőzések többsége a 15-25 év közötti korosztályt érinti. ahol 30-40%, de egyes becslések szerint akár 70% is lehet az aktuális HPV érintettség valószínűsége. 35 év feletti populációs 1-2%-a fertőzött. Aktív szexuális életet élők 80%-a legalább egyszer átesik valamelyik HPV törzs okozta fertőzésen az élete folyamán, és 5-10%-uknál hosszan tartó (perzsiztáló) HPV-fertőzés alakul ki.

A HPV-fertőzés klinikai megjelenése és kórélettana

A Humán Papillomavírus (HPV) fertőzés változatos tünetekkel mutatkozik. Azonban gyakran tünetmentes, “néma” fertőzés, melyre sok esetben a szűrővizsgálat eredménye hívja fel a figyelmet. A tünettan a fertőzést okozó vírus fajtájától és a fertőzés kialakulásának helyétől függ.

Klinikai formái:

közönséges vírusos szemölcs (verruca vulgaris)

aspecifikus gyulladás a szeméremtesten és/vagy a végbélen, a hüvelyből jellegtelen híg, enyhén gennyes folyás ürül

condyloma acuminatum - jóindulatú karfiolszerű növedék

cervicalis intraepithelialis neoplasia - CIN, egyfajta rákmegelőző állapot

A HPV infekció úgy történik, hogy a kórokozó a bőrre, és/vagy a nyálkahártyára kerül. Rendszerint nem észlelhető hámsérüléseken keresztül a laphám és a nyakcsatorna hengerhámjának találkozásánál bejut a hám alsó, ún. bazális rétegének sejtjeibe. A HPV produktív ciklusa a megfertőzött epitheliális sejt differenciálódásán alapszik, ezért csak a keratinocytákban szaporodik. Ezután évekig képes nyugalmi állapotban rejtve maradni, azaz elváltozást vagy sejtkárosodást nem okozva a sejtekben tartósan élni. Egészséges immunrendszer esetén, a fertőzések 80%-a maximum két éven belül (9-24 hónap) spontán gyógyul anélkül, hogy kóros sejtelváltozást okozna.

Perzisztáló fertőzés, méhnyakrák, laphámrákok

Kóros elváltozást a tartósan fennálló fertőzés okozhat. A tumoros átalakulás az összes fertőzés csupán néhány százalékában következik be. A fertőzést követően több év is eltelhet (átlagosan 5-10 évvel számolhatunk), mire a kóros sejtburjánzás következtében daganatos elváltozás alakul ki. A rákmegelőző állapotok megjelenésének csúcsa 30-34 éves korra tehető, míg a malignus daganatok előfordulása 8-10 évvel később a leggyakoribb. Az időben felismert HPV-fertőzés által okozott korai daganatok közel 100%-ban gyógyíthatók. A rák kialakulásának kockázatát különböző egyéb életmódbeli tényezők is fokozzák, mint egyszerre több HPV típus párhuzamos jelenléte, immunhiányos állapot, egyidejű társbetegségek vagy ko-infekciók fennállása, dohányzás, hormonális fogamzásgátló alkalmazása.

A humán papillomavírus perzisztáló fertőzése a méhnyakrák és a cervicalis intraepithelialis neoplasia (CIN) legfőbb okozója. Mindemellett több szerv, így a hüvely és vulva, a perianalis terület, a fej-nyaki régió (szájüreg, nyelvgyök, garat, garatmandula és gége) laphámrákjainak kialakulásáért is változó mértékben felelős, továbbá a laryngealis papillomatosis és condyloma kiváltó oka.

Daganatot okozó képesség / hajlamuk alapján három HPV csoportot különböztetünk meg:

HR – magas rizikójú HPV törzsek: A különösen agresszív, legerősebben onkogén típusok, melyek a méhnyakrákok több, mint 99%-át eredményezik. A HPV 16-os és HPV 18-as törzsek méhnyakrák szempontjából több, mint 400 szoros kockázatot jelentenek, csak ez a két törzs felelős a daganatok 70%-áért. A HPV16 mintegy 60%-ban, míg a HPV18 10–15%-ban felelős a méhnyakrák kialakulásáért azáltal, hogy a gazdasejtek genomjába integrálódva képes azok p53 és RB (retinoblastoma) tumorszuppresszor génjeit inaktiválni. Emellett a 16-os és 18-as HPV törzsek felelősek a nagyfokú cervicalis dysplasia és in situ adenocarcinoma esetek körülbelül 2/3-áért, valamint a súlyos vulvaris dysplasia esetek körülbelül 2/3-áért .Az International Agency for Cancer Research (IACR) Working Group ajánlása szerint a magas rizikócsoportba (HR) 12 HPV típus sorolható: 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58, 59.

NA – nem azonosított vagy átmeneti rizikójú HPV törzsek: Nem bizonyított, de teljes biztonsággal nem kizárható, hogy rákot okoz. Ezek a HPV genotípusok egyes rákfajtákban kimutathatók, azonban kóroki szerepük még kérdéses. Ebbe a kategóriába sorolható törzsek: 2a, 3, 7, 13, 26, 27, 28, 29, 30, 34, 40, 51, 53, 54, 61, 62, 69, 71, 72, 73, 77, 82, 83, 84, 86, 87, 89, 90, 91.

LR – alacsony rizikójú HPV törzsek: Ismerten és bizonyítottan nem okoznak rákot. Az alacsony rizikójú HPV típusok jóindulatú, de sokszor nehezen kezelhető szeméremtesti szemölcsöket (condyloma acuminatum) okoznak. A 6-os és 11-es HPV felelős a benignus genitális szemölcs megbetegedések körülbelül 90%-áért. A kis kockázatú HPV fajták: 6, 11, 42, 43, 44, 55

Ami a méhnyakrákot illeti, ez a második leggyakoribb női daganatos megbetegedés, mely évente mintegy félmillió nőt érint világszerte. Hazánkban 1200 nő betegszik meg évente méhnyakrákban, akiknek mintegy fele bele is hal a betegségébe, ami azt jelenti, hogy ezek a betegek túlzottan későn kerültek ellátásra. Ez aláhúzza a megelőzés, azaz a korai felismerést célzó szűrővizsgálatok és a HPV-vakcináció fontosságát.

HPV fertőzés férfiakban

A HPV férfiaknál általában nem okoz tüneteket, így a vírushordozó tudtán kívül is megfertőzheti szexuális partnereit. A köztudatban a hosszútávú HPV-fertőzés következményeit gyakran a méhnyakrákkal azonosítják, pedig férfiaknál is számos egészségügyi problémát eredményezhet, akár hónapokkal vagy évekkel a megfertőződés után. A legtöbb esetben a férfiak szervezete magától legyőzi a vírust, de ha az infekció tartóssá válik, okozhat komolyabb tüneteket, mint a nemi szervi szemölcs, valamint tumoros elfajulásokat. HPV érintettség egyébként férfiakban háromszor gyakrabban fordul elő, mint nőkben, és panasz hatvanéves kor körül jelentkezik leggyakrabban. Mivel – szemben például a méhnyakrákkal – a szájüregi laphámkarcinómák esetében nem észlelhető rákmegelőző állapot, nagyon nehéz korai állapotban kiszűrni, így a betegek általában már manifeszt tünetekkel, sőt, regionális nyirokcsomó-áttétekkel kerülnek kezelésre.

A HPV laboratóriumi vizsgálati módszerei

Mára már számos, a megfelelő hatóságok által hitelesített és engedélyezett tesztet kifejlesztettek a HPV nukleinsav kimutatására cervikális mintából, melyek általában a nagy kockázatú törzseket azonosítják. De léteznek ún. Full Spectrum tesztek is, melyek a magas rizikójú törzsek genotipizálása mellett, a kis és átmeneti rizikójú HPV csoportokat is vizsgálják. A tesztek mindegyike PCR-alapú molekuláris technológia.

A HPV molekuláris diagnosztika jelenleg két fő területen fejlődik: egyrészt genotípus-specifikusan igyekszik megállapítani a nagy kockázatú (ezen belül főként a 16-os és 18-as genotípusú) HPV-genom jelenlétét, vagy a HPV-genom beépülésekor (a DNS-integráció során) a megjelenő, illetve megemelkedő E6 és E7 onkoproteinek mRNS-szintjét detektálja. A cél az, hogy a nagy kockázatú genotípusok jelenléte mindenképpen felismerhető legyen, a vírus DNS-integráltságától függetlenül.

A HPV tesztet elsősorban a méhnyakrák szűrésére és/vagy a veszélyeztetettség megállapítására használják. Számos szakmai szervezet ajánlja rutin méhnyakrák szűrés keretében a HPV tipizálást is a citológiai szűréssel együtt.

Együttes HPV és nőgyógyászati citológiai szűrés eredménye

Együttes HPV és nőgyógyászati citológiai szűrés eredménye

KETTŐS VIZSGÁLAT EREDMÉNYE

MIT JELENT AZ EREDMÉNY

AJÁNLOTT NYOMON KÖVETÉS

HPV teszt negatív, citológia normális

Méhnyakrák kockázata jelenleg alacsony.

Kettős vizsgálat ismétlése 5 év múlva (vagy citológia szűrés ismétlése 3 év múlva).

HPV teszt pozitív, citológia normális

A cervikális sejtjek nagy kockázatú HPV-vel fertőzöttek, de a méhnyak területén nincsenek citológiai rendellenességek.

- Ha a HPV-16 és/vagy a HPV-18 törzs jelen van, ajánlott a kolposzkópia elvégzése. - Ha nincs HPV-16 és/vagy HPV-18 jelen, a kettős vizsgálat ismétlése javasolt 1 éven belül.

HPV teszt negatív, citológia bizonytalan (ASCUS)

Nincs HPV fertőzés; a méhnyak sejtjeiben bekövetkező eltérések fertőzés, gyulladás vagy hormonális változások következményei lehetnek.

A kettős vizsgálat ismétlése 3 év múlva.

HPV teszt pozitív, citológia bizonytalan (ASCUS)

A méhnyak sejtjei nagy kockázatú HPV-vel fertőzöttek. Valószínűleg a fertőzés az oka méhnyak sejtekben látható elváltozásoknak.

Kolposzkópia elvégzése javasolt.

HPV teszt negatív, citológia kóros (enyhe fokú elváltozások)

Nincs HPV fertőzés; a kóros méhnyak sejtek kialakulásának oka ismeretlen.

1. lehetőség: A kettős vizsgálat ismétlése 1 éven belül. 2. lehetőség: Kolposzkópia a méhnyak sejtek nagyítás alatt történő vizsgálatára.

HPV teszt pozitív, citológia kóros (enyhe fokú elváltozások)

A méhnyak sejtjei nagy kockázatú HPV-vel fertőzöttek, ami a kóros sejtek kialakulásának valószínű oka.

Kolposzkópia javasolt a cervikális sejtek nagyítással történő értékeléséhez. További részletes kivizsgálás indokolt.

There are no rows in this table

⁠

A táblázat a kettős szűrés alkalmazását és eredményeit összegzi, illetve mutatja be, Magában foglalja az American Cancer Society (ACS), az American Society for Colposcopy and Cervical Pathology (ASCCP) és az American Society for Clinical Pathology (ASCP) ajánlásait.

Forrás:

https://labtestsonline.hu/tests/human-papillomavirus-hpv-vizsgalat⁠

⁠

Járványügyi intézkedések

Kiemelendő, hogy a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet értelmében bizonyos STD fertőzések klinikai diagnózisa esetén a járványügyi kötelezettségeknek eleget téve a betegséget személyazonosító adatok nélkül jelenteni kell a megfelelő egészségügyi hatóságok felé. Emellett a fertőzött személy szexuális partnerének, valamint a lehetséges fertőzőforrás(ok) és kontaktok beazonosítása és szűrése is megtörténik. A további terápia, gondozás és ellenőrzés pedig a területileg illetékes Bőr- és Nemibeteg Gondozó (BNG) intézetekben zajlik.

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99800018.nm⁠

⁠

Forrás:

⁠

https://labtestsonline.hu/screenings/terhessegi-szurovizsgalatok⁠

⁠

https://www.medaesthetica.hu/hogyan-keszuljunk-az-std-szuresre/⁠

⁠

https://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/orvosnal/cikkek/igy_zajlik_a_vizsgalat_a_nemigyogyasznal⁠

⁠

https://mersz.hu/dokumentum/matud__771⁠

⁠